Előrelépés a gyászban – vigasztalás a Mátyás király utcai temetőben

Ézsaiás könyve 61. részének 2. és 3. verse alapján szólt az Ige vasárnap délután a Mátyás király utcai temetőben: „vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket.”  

A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség néhány tagjai számára ez az Ige volt az a fény, ami útmutatás és vigasztalásként szolgált szeretteik sírjának meglátogatásakor.

Vasárnap 18 órától először énekszóban hallatszott a feltámadás örömüzenete: Tudom, hogy Jézus él, Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád, Lelki próbáimban Jézus légy velem…
 

Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor a fenn idézet Ige alapján arról szólt, hogyan tudunk továbblépni a gyász idején. Jézus nemcsak a világosságban van velünk, hanem behívható a sötétségbe, mármint a gyász nyirkos vermébe. Ezért első lépésként a természetes tagadás ellenére is a halál valóságának a tényét fogadjuk el. Vele szembenézhetünk a veszteséggel és vigasztalódva emlékezhetünk az elhunytra. Közben új identitásunk formálódik, mivel új szerepeket vagyunk kénytelenek betölteni. Értelmet és célt találhatunk Isten segítségével, és a támaszt is bátran elfogadhatjuk szeretteinktől, közösségeinktől, akik együtt éreznek velünk. Közben Isten? Ő velünk van, hall minket, velünk együtt sír, mellénk ül a porba és Ő segít váltani a hamut fejdisszé, a fátyolt illatos olajjá és a csüggedést öröménekké. Értelmezhetjük és élhetjük életünket a feltámadás fényében.