Élményekkel gazdagodtak Németországban: a Kölcsey is képviseltette magát a Duna ifjúsági táborban

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium két diákja, Szabó Sándor - József (XI.E) és Czellár Vanessza (X.C), valamint némettanára, Császár Béla, június 30. és július 6. között rész vettek az Ulm és Neu Ulm városokban megrendezett Duna Ifjúsági táborban (Donaujugendcamp). Az átélt élményekről Czellár Vanessza beszámolóját olvashatják.

Június 30-án, csütörtökön indultunk. Nagy élmény volt az utazás, mert én még eddig nem ültem repülőgépen. Nagyon izgultam, de az a kilátás, amit onnan lát az ember, az elképesztően szép.

Mikor megérkeztünk Ulmba, a hotelben mindenki megkapta a szobáját, és már első nap megkezdődtek az érdekes programok. Megtaláltuk a kampuszt Neu Ulmban, a Duna másik partján, ahol minden nap érdekesebbnél érdekesebb programok voltak. 

Császár Béla némettanárunk már előre elmesélte, hogy Ulm és Neu Ulm a Duna bal, illetve jobb partján fekszik, Ulm Baden- Württemberghez, Neu Ulm viszont Bajorországhoz tartozik közigazgatásilag. 

Már első nap egy táncot tanultunk, ami a Dunát szimbolizálta. Ezt a táncot másnap délután a Duna fesztivál ünnepélyes megkezdése után be is mutattuk, és nagyon jól sikerült. A hajóról (Ulmer Schachtel) Ulm polgármestere és Neu Ulm polgármesterasszonya mondtak beszédet és külön üdvözöltek minket, a tábori tartózkodást megelőző 5 hónapig tartó Donau Online nemzetközi projekt képviselőit, 30 iskola diákjait 11 országból.

A harmadik napon megtudtuk, melyik workshopba kerültünk. Ugyanis tartózkodásunk utolsó napján egy másfél órás színdarabot kellett bemutatnunk, ami táncot, zenét és más elemeket kellett tartalmazzon. A darab témája Utazás a Duna menti országokon át, ahol a szereplők megvédik ezen országok legnagyobb kincsét, a szabadságot és a békét. A darab az Ukrajnában tomboló háború miatt napjainkban még időszerűbb. Én a tánc csoportba kerültem, táncunk egy színes folt volt a bemutatóban, ami nagyon jól sikerült. Előadásunkat a Neu Ulm-i színpadon mutattuk be, Neu Ulm polgármesterasszonya jelenlétében, akinek nagyon tetszett és szívből gratulált. 

A vacsora után, este játékokat játszottunk, amik nagyon érdekesek voltak, így hamar megismertük egymást. A játékokban található feladatok megoldásához ügyesség, fantázia, mondanom se kell, hogy jó német tudás is szükséges volt. Meglepetésemre egyik játékunk vezetője éppen Császár Béla némettanárom volt. A feladatot megnehezítette, hogy a Moldva nem országot, területet, hanem a Prágán átfolyó folyót jelentette, és nem Decebal, hanem a prágai Vencel király taszította a folyóba Nepomuki Szent Jánost, mert nem volt hajlandó a királynak elárulni, mit gyónt a felesége. Hát tényleg: a hallgatásnak néha nemcsak egy rossz jegy, hanem az élet is lehet az ára. És még valami: Játékosan is lehet németül tanulni. Megkértük némettanárunkat, hogy alkalmazza gyakrabban ezt a módszert, ő megígérte, majd meglátjuk a jövőben. 

Egyik este a Duna menti országok kultúrestje (Länderabend) volt. Az egyes országok tanulói bemutattak egy országukra jellemző táncot, éneket vagy játékot, amit aztán a többiek is helyben megtanultak. Mi, a romániai iskolák tanulói Szatmárról, Szentannáról, Resicáról és Temesvárról) például a hórát mutattuk be, a magyarországiak (Veszprémből Pécsről, Bajáról és Győrből) a csárdást, a németországiak, a horvátországiak érdekes játékokat mutattak be, az ukrajnaiak énekeltek ukránul és németül egy dalt, amit 5 perc múlva mindenki fújt stb. Fantasztikus est volt.

Vasárnap délelőtt városnézési program volt. Az Ulm-i gimnazisták mutatták be városukat. Megtudtuk, hogy az Ulm-i Münster tornya a legmagasabb templomtorony a világon és ez Európa legnagyobb temploma. Csodálkozva sétáltunk a templomban és körülötte. Vasárnap délután kajakozni vittek minket, eleinte majdnem a Dunába estünk, de hamar belejöttünk. 

A tábor során természetesen be kellett mutatnunk az 5 hónapnyi Donau Online projekt eredményét is, egy diák iskolánként. Ezt a feladatot átengedtem Szabó Sándor-Józsefnek, én ugyanis nagyon izgulok a tévé és a média előtti fellépésen.

Az utolsó estén egy búcsú bulit tartottunk, ahol szintén táncoltunk és jól éreztük magunkat. A végén pedig elköszöntünk egymástól abban a reményben, hogy talán két év múlva újra találkozunk ugyanitt, ugyanis a projektet kétévente szervezik meg. 

Sok új kultúrát és embert ismertem meg ez idő alatt. Nagy lehetőség volt számomra, hálás vagyok, hogy a némettanárom választása a részvételt illetően rám esett.

Czellár Vanessza, X. C. osztály.