Mit keressünk?

Selectați limba de afișare

Életformáló sem-ről advent negyedik vasárnapján, Szigetlankán

Bajnai Botond
Refszatmar.eu
December. 19. 2022. Hétfő 12:02
Életformáló sem-ről advent negyedik vasárnapján, Szigetlankán

Szokás a szigetlankai református gyülekezetben az, hogy advent egyik vasárnapján vendég-prédikátort hívnak. Így történt ez folyó év adventjének negyedik vasárnapján is, amikor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági elnöke Telegdi István érkezett a gyülekezetbe.
 

A délelőtti istentiszteleten a kántori szolgálatot Vajas Gréta a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar mesteriző hallgatója végezte. Veni, Veni Emmanuel kezdetű adventi ének egyik átiratát követően Josh Groban Believe című művével hangolódtak a szigetlankai hívek az igehirdetés üzenetére. Istentisztelet közben pedig szép számban jelentek meg gyermekek is, akikkel karácsonyfadíszeket készítettek a felvigyázó tanítók.


Szólt az Ige az eljövendőről, aki „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4) Jézus születésével kezdődik egy olyan folyamat, mely a Golgota keresztjén és az ő feltámadásán át az ő megdicsőülésig vezet. És ekkor kezdődik el igazán csak a várakozás, hiszen ő maga ígéri: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” (Jn 14,3). Visszajön értünk, és átvisz magunkat oda, ahol ő van, az örök életbe. Az Úristen fel-fel libbentette János apostol előtt a fátylat az ő látomásában, és volt, amit hallott, volt, amit látott. Ebben az Igében, mely az örökké tartó életünket illeti, teljesen elgördül a függöny és a legszebb, legvilágosabb, legrészletbemenőbb leírást találjuk arról. Mit látott János? Új eget és új földet. Azon pedig: a szent várost, az új Jeruzsálemet. Az örök életünkről szóló tanítás legmélyebb, leghátborzongatóbb része az, amikor János arról beszél, hogy mi NEM lesz: halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Miért nem? mert az elsők elmúltak. Életformáló, hangulatformáló, jövőt alakító hatása van ennek a négy sem-nek, amiről itt János beszél. Halál. Mindannyiunkat foglalkoztat. Legyünk őszinték: félünk tőle. Ismeretlen számunkra. Megráz, teljesen átalakít mindent, ha valaki meghal a szeretteink közül. Megváltoztatja a szeretteinkhez, az életünkhöz való hozzáállásunkat, mert ő sem lesz már többé.  Gyász. Nagyon megváltoztatja az ember életét, ha gyászol. Nem a fekete ruha, az a legkevesebb, hanem a teher, amit a ruha alatt, a szívünkben hordozunk. Milyen nehéz a gyász terhét hordozni. Megváltoztatja az egész életritmusunkat, semmi sem olyan, mint korábban. Jajkiáltás. Elvágtad az ujjad? Jaj! Ledöbbentő hírt kaptál? Jaj! Közeleg a vizsgaidőszak? Jaj! Fáj a fejed, kezed, lábad? Jaj! Félsz a vérvételtől, meglátod a tűt? Jaj! Úgy-e ismerős érzések? Már a puszta gondolat, hogy valamivel szembe kell nézni átalakítja a gondolkodásunkat. Semmi sem olyan, mint általában. Fájdalom. Maga a tudat, hogy lesz valami, ami fájni fog alapvetően félelmet kelt bennünk, összeszorul a gyomrunk, frusztráltak, idegesek leszünk. Az étel sem esik olyan jól, a beszélgetések sem olyanok, mint máskor, a kikapcsolódás sem megy. És azt mondja János, hogy ezek közül egyik sem lesz az örök életünkben.  Egyik sem lesz ezek közül, ez pedig mindent átformál. – mondta az igehirdető, szavai pedig hatottak, vigasztaltak és bátorítottak.


Rácz Ervin házigazda lelkipásztor kifejezte abbéli örömét, hogy jól néz ki az Egyház jövője, ha a jelenben ilyen ügyes és áldott teológiai hallgatói vannak. A gyülekezet nevében megköszönte az ifjú teológus szolgálatát, áldást kérve tanulmányaira, szolgálataira és életére. A lelkipásztor ismertette a karácsonyi ünnepkör programját is. Hétfőtől péntekig minden este 18 órától bűnbánati istentiszteletek lesznek. Szombaton két szentesti alkalomra is várják a híveket, 17 órától és 19 órától. Ünnep első- és másodnapján is úrvacsorai közösségben lehetnek együtt a hívek 10 órától, mindkét napon 17 órakor lesz a délutáni alkalom.

Az év utolsó napján 17 órától adnak hálát, az év első napján pedig 10-kor és délután 5-kor várnak mindenkit.