Egyre több világsztár a színpadon, egyre több fiatal a nézőtéren. Mi a titka, hogy egyre népszerűbb a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia? - Interjú

Mindig nagyon vidám, soha nem látszik rajta a fáradság, pozitív kisugárzása pedig ragadós. S ezt a derűs energiát intravénásan pumpálja bele a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniába. Nincs olyan komolyzenei koncert, ami után vagy éppen a szünetekben valaki ne gratulálna remek munkájához - Kovács Emőkét, a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia igazgatónőjét kérdeztük, hogy mi ennek a titka és mit sikerült a tervei közül megvalósítani ilyen rövid idő alatt. S még azt is megtudtuk, hogy miért jött vissza Mexikóból, a Karib-tenger partjáról, mikor nagyon szeretett ott élni.

Szatmar.ro: Beiktatásakor - ami egy hónap híján három éve volt -, tervei között szerepelt, hogy népszerűbbé tegye a szatmárnémeti filharmóniát, emellett gyermekbarátabbá, illetve hogy újraélessze a kamarazenekart. Ezek közül hány valósult meg ilyen rövid idő alatt?
Kovács Emőke: Minden szerénység mellett mondhatom, hogy megvalósult mind azokból a célkitűzésekből, amit három évvel ezelőtt magamnak kitűztem, amit szerettem volna akkorihoz képest megváltoztatni. A kamara zenélésnek fontosabb szerepet szerettem volna adni, abból kiindulva, hogyha emberek kevesebben jól tudnak muzsikálni, akkor többen még jobban fognak. A gyermekeknek nagy számú, évente 20-25 leckehangversenyt tartunk, s nemcsak a megyében, hanem akár Nagybányára is elmegyünk, ha hívnak. Ezek az 5-12 éves korosztálynak szólnak, mivel úgy gondoljuk, akkor még be lehet őket vonzani. Most próbálkozunk majd tovább nyitni, s a nagyobb korosztálynak, gimnazistáknak, líceumi diákok számára szeretnénk valami hasonló leckehangversenyt rendezni.

Szatmar.ro: Mennyire nehéz új, esetlegesen fiatal tagokat hozni a szatmári filharmóniához?
Kovács Emőke: A három év alatt nagyon megújult a zenekar, nagyon sokan mentek nyugdíjba. A filharmóniának egyre jobb visszhangnak örvend zenei körökben. Viszont ennek ellenére elég nehéz volt bevonzani új tagokat. Ez egy picit komplexebb kérdésköz, mert ebben az esetben nemcsak a filharmóniának kellene fejlődnie, hanem magának a településünknek is, ahhoz hogy egy nagyobb városból, pl. Kolozsvárról érkező fiatalnak kecsegtető legyen itt az élet. Mi mindent megteszünk, hogy itt maradjanak. S ez végül is egy probléma, hiszen a helyi zeneiskola nem termel ki annyi diákot, mit amennyire nekünk szükségünk lenne. S bizonyos hangszeren játszókból különösen nagy hiány van, ilyen a kürt és a csellista, őket mindenhol keresik. Viszont valamilyen szinten szerencsénk volt a Covid-járvánnyal, hiszen a kezdeti rövid teljes leállás után, mi mindig valamilyen módon folytattuk a zenélést. Volt mikor online közvetítettük a koncertünket, volt mikor csökkentett létszámmal, de játszottunk. S ez volt a lényeg. Ezzel ellentétben külföldön, de még itt belföldön is sok zenekar teljesen leállt hosszú időre. Több fiatal zenész, mivel nem volt más választása, hazajött külföldről, s itthon próbált szerencsét. S mivel mi igyekeztünk a normalitások és természetesen az előírások betartása mellett játszani, itt ragadtak. Ezzel párhuzamosan azért az igényeink is megnőttek. Egyre híresebb külföldi és belföldi előadó jön Szatmárnémetibe, s ez hatással van a zenekarra, mindenki többet gyakorol, jobban igyekszik. Eljutottunk oda, hogy komolya szelekció van, hogy bekerülj valaki a zenekarba.

Szatmar.ro: Egyre több a világhírű, neves előadó a szatmárnémeti színpadon, mennyire nehéz meggyőzni a nagy művészeket, hogy eljöjjenek hozzánk, egy kisvárosba?
Kovács Emőke: Mindent bevetek, hogy nagynevű, híres előadókkal lepjem meg a közönségünket. Emellett pedig elkezdtek hallani a szatmári zenekarról, az attitűdről, a hozzáállásról, s ha egyszer valakit el tudunk csalni ide, másodjára már könnyűszerrel, szívesen jön vissza. A zenei világ igen kicsi, zártkörű, s a mi jó hírünk, sikeres koncertjeink is szájról-szájra, vagy éppenséggel Facebookról-facebookra terjed. Emellett visszatérnék a Covid-időszakra is, mi azt előnyünkre fordítottuk. Mivel a nagyvárosokban teljesen leállt a zenei élet, nagynevű előadókat tudtuk idecsalogatni kisebb összegért is, mint amit korábban elkértek volna, mert örültek, hogy valahol játszhattak egyáltalán, és idejük is megengedte. Így jött el hozzánk sok külföldi és bukaresti zenész, szólista, akik aztán idekaptak és visszatérnek ma is szívesen, s akik korábban elfoglaltságunk miatt kis pénzért biztos nem jöttek volna Szatmárra.

Szatmar.ro: Mennyire szól ma a komolyzene a fiataloknak, vagy csak bizonyos kor után értékelhető?
Kovács Emőke: Kísérletezünk sok mindennel. Figyelem a közönség reakcióit, hogy milyen műsorra kik jönnek el. Úgy vettem észre, hogy mióta megújult a filharmónia szellemisége, egyre több a fiatal. Igyekszünk trendben maradni. Pl. a nemrégen itt koncertező világsztár, Roman Kim hegedűművész előadásán nagyon sok fiatal volt. A hegedűművész videóit több százezren megnézték, követik oldalát, social mediában igen közismert.

Sokáig úgy gondoltam, hogy az emberek a kommersz dolgokra vevők, de rájöttem, hogy minőséget kell adni. Ha valakit bevonzol valamely előadással a filharmóniába, s az ott hallottak megérintik a lelkét, akkor vissza fog térni.

Szatmar.ro: Kolozsváron tanult, majd játszott és élt Magyarországon, Németországban, illetve Mexikóban. Mi miatt döntött úgy, hogy mégis Szatmárnémetit válassza lakhelyéül?
Kovács Emőke: Egyetemistaként három évet a Magyar Állami Operában dolgoztam, viszont a szatmári együttesnél jobb fizetést kínáltak, és vonzott, hogy emellett nagyon sokat turnéztak külföldön, elsősorban Németországban, s fiatalként ez nagyon kecsegtető volt. De hamar rájöttem, hogy a város borzasztóan csendes számomra, olyan mint egy szanatórium, s elvágytam. Verseny vizsgáztam egy mexikói zenekarba, felvettek és elmentem. Viszont pont az előtt mielőtt elmentem volna, megismertem a férjemet, félév után visszajöttem és összeházasodtunk, s együtt mentünk vissza Mexikóba. Viszont ő a mexikói életet veszélyesnek látta. Nem mondom, hogy nem volt exotikus az az élet, a Karib-tenger partja, de napi szinten szembesülni a szegény negyedekkel, az megrázó élmény. S végül úgy döntöttünk, nehéz szívvel ugyan, de ott hagyjuk Mexikót. Nekem nagyon tetszett az a fajta élet, hiszen a zenekar mellett, egyetemen is tanítottam, tisztelve és szeretve voltam ott is.

Szatmar.ro: Hegedűművész, intézményvezető, tanár és családanya. Mennyire nehéz összeegyeztetni ennyi feladatot?
Kovács Emőke: Nehéz megtalálni az egyensúlyt. Sokszor a kisfiam rám szól, hogy beszélgessek vele többet, ne csak a telefonommal. Ez egy életforma, nem határolom el a menedzserséget, a zenészt  a saját életemtől. Soha eszembe sem jutott, hogy például lemondjak a hegedülésről. A zenélés olyan mint egy jófajta drog, ami hiányzik, ha kicsit hosszabb időre elvonják, ha játszom megnyugtat. Mikor zenélsz, akkor megszűnik minden gond, hiszen csak arra koncentrálsz. Emellett több szemszögből is rálátok a dolgokra: mint menedzser és mint zenekari tag, könnyebb dönteni így bizonyos esetekben.

Szatmar.ro: További tervek?
Kovács Emőke: A Szatmárnémeti Filmarmónia épülete műemlék besorolású, így speciális engedélyre van szükség bármilyen kisebb felújításhoz is. Év elején kérelmeztük a beavatkozási munkálatok véleményezési dokumentációját (DALI), ami nagy valószínűséggel ez év végéig lezárul. Szeretnénk egy modernebb színpadot, talán olyat, ahol a zongorát egy lift segítségével leereszthetjük a pincébe, nagyobb előadóteret nyerve így. Nincs öltöző, megfelelő próbaterem, ezeket pótolni kellene. Reméljük nem egy távoli álom ezeknek a megvalósítása sem.