Egyre több idős ember marad magára. A Nép Ügyvédje az ellátórendszer hiányosságaira figyelmeztet

Hiába dolgoztak egy életen át, sok idős ember öregkorára magára marad, és alacsony nyugdíjból, gyakran segítség nélkül kell megélnie. A Nép Ügyvédje legfrissebb különjelentése szerint az országban a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata az idősek körében az egyik legmagasabb az Európai Unióban, miközben a szociális rendszer nehezen tud lépést tartani a növekvő szükségletekkel.

A Renate Weber által vezetett intézmény országos vizsgálata rávilágít: sok településen a szociális szolgáltatások csak formálisan működnek, a szakemberhiány általánosnak mondható, és a házi gondozás rendszere is alig képes betölteni a szerepét. Az ellátórendszer gyengülésével párhuzamosan a családi támogatás is visszaszorul, az elvándorlás és a demográfiai öregedés pedig egyre több idős embert sodor kiszolgáltatott helyzetbe.

A jelentésben Szatmárnémetit és Nagykárolyt is említi, hiszen a bentlakásos idősellátás iránti igény nálunk is folyamatosan nő, és az intézmények kapacitása nehezen tud ezzel lépést tartani. Nagykárolyban a városi idősotthonban korlátozott a férőhelyek száma, a várólisták egyre hosszabbak, miközben a gondozói állomány erősen leterhelt. Az önkormányzat igyekszik bővíteni a szolgáltatásokat, de a források és a szakképzett munkaerő hiánya komoly kihívást jelent. Szatmárnémetiben a Szociális Igazgatóság (DAS) adatai szerint az idősek gondozási igénye évről évre nő, de az otthoni ellátás és a szociális központok hálózata nem tud kellő ütemben fejlődni. A Renate Weber által vezetett intézmény szerint a helyi rendszer ugyan leterhelt, de pozitívumként említi, hogy a DAS együttműködik több civil és egyházi szervezettel az idősek támogatásában, ami részben enyhíti az ellátás hiányosságait, és segít több idős emberhez eljuttatni a szükséges támogatást.

A Nép Ügyvédje szerint ezek nem egyedi problémák, hanem az egész országra jellemző tendencia: a helyi rendszerek túlterheltek, és a központi szabályozás sem segíti a rugalmas reagálást.

A jelentés arra is kitér, hogy sok idős ember számára az egészségügyi ellátásból a szociális rendszerbe való átmenet bizonytalan. Előfordul, hogy idős betegek kénytelenek a tervezettnél hosszabb ideig kórházban maradni, mert nincs szabad férőhely az otthonokban, és az önkormányzatok nem tudnak azonnal gondoskodni az elhelyezésükről.

Rendszerszintű hiányosságok és javaslatok

Az ombudsmani hivatal szerint az idősellátás legnagyobb kihívásai az alulfinanszírozottság, a szakemberhiány és az intézményi szervezetlenség. Sok önkormányzatnál egyetlen szociális munkás látja el a teljes település ügyeit, a bérek alacsonyak, a szabályozás pedig nehézkes és átfedésekkel teli.

A Nép Ügyvédje a jelentés végén részletes javaslatcsomagot fogalmazott meg, amely az állami és helyi szinten szükséges lépéseket egyaránt tartalmazza. A helyi önkormányzatok számára a szociális szolgálatok megerősítését, a szakképzett dolgozók számának növelését és a bentlakásos központok fokozatos bővítését ajánlja. Ugyanakkor a hangsúly egyre inkább az otthoni és közösségi gondozás fejlesztésére kerülne olyan „kombinált” szolgáltatások révén, amelyek a nappali központokat, a házi segítségnyújtást és a pszichológiai támogatást egységben kezelik.

A családok szerepét is fontosnak tartja a jelentés: a Nép Ügyvédje javasolja, hogy a kormány dolgozzon ki adó- és támogatási ösztönzőket azon családok számára, amelyek vállalják idős hozzátartozóik gondozását. Az ilyen formában nyújtott segítség, pl. adókedvezmények, részmunkaidős támogatás vagy gondozói juttatás nemcsak a pénzügyi terhet csökkentené, hanem segítene megőrizni az idős emberek természetes családi környezetét is.

A javaslatok között szerepel továbbá a pszichológiai és lelki tanácsadás kiterjesztése az egyedül élő vagy mentális nehézségekkel küzdő idősek számára, illetve a önkéntes hálózatok létrehozása, amelyek civil szervezetek, egyházak és helyi hatóságok együttműködésével támogatnák a mindennapi segítségnyújtást.

A Nép Ügyvédje emellett egyértelmű felelősségvállalást vár el az államtól is: új idősotthonok és napközi központok építését, az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztését, a demenciával élők számára külön programok indítását, valamint a szociális dolgozók utánpótlását és képzését.

A dokumentum hangsúlyozza: az idős emberek védelme nemcsak szociális feladat, hanem emberi jogi kötelezettség is. „Az idős emberek méltósága nem lehet alku tárgya. Az állam felelőssége, hogy ne csak a túlélés, hanem a méltó élet feltételeit is biztosítsa számukra” - áll a jelentés zárásában.