Egri János 30 éve menekül a tél elől

Ezt írta egyszer George Burns: „Ha megéred a 100 éves kort, nyert ügyed van. Nagyon kevesen halnak meg 100 éves kor után…” Egri János, a kvízműsorok királya lassan, de biztosan halad e felé. S akik ismerik az egykori válogatott jégkorongozót, pontosan tudják: ő is hasonló iróniával szemléli a körülöttünk lévő világot. Ugyanakkor szenvedéllyel, élményekkel telve éli az életét. S persze, francia pezsgőt kortyolt a 87. születésnapján. Azt is elárulta, hogy a telet Spanyolországban, a második otthonában tölti majd.

Afféle példakép lett belőle már megint. Egykoron a tudásával, a felkészültségével, a műveltségével emelkedett ki a tömegből. Mára viszont ő lett az „old golden boy”. A férfi, aki hetven, nyolcvan, sőt, lassan kilencven felett is megmutatja, hogy az élet szép, és kortól függetlenül is lehet élvezni minden pillanatát. S valóban irigylésre méltó Egri János. Kiapadhatatlan energiával ajándékozta meg őt a sors. Megannyi kortársa csóválhatja a fejét hitetlenkedve, miközben marék gyógyszert kapkod be reggel meg este, s vizsgálatról vizsgálatra jár nap mint nap, hogy: hát így is lehet…?

– Várjon már egy pillanatra! Meg kell keresnem ezt a hat poharat. A francia pezsgő már megvan, de azt a csodálatos nedűt mégsem ihatjuk valamilyen papírpohárban – mondta Egri János. – Megyek teniszezni, ott lesznek a barátaim, és még a pálya gondnoka is koccint velünk a 87. születésnapom tiszteletére. Még gyönyörű idő van, ilyenkor duplán jólesik az embernek a mozgás. Bevallom, kicsit csalódott vagyok, mert a keddi jégkorongedzésen mindössze hatan voltunk. A játék szent dolog, egyszerűen nem lehet kifogás, ha ütjük a pakkot. Nem bírják az iramot…?

A villamosmérnöki diplomával rendelkező Egri Jánosnak valóban szent ügy a jégkorong. Egykori magyar bajnokként, válogatott játékosként, grenoble-i ösztöndíjasként az volt az álma, hogy bekerüljön a Guinness Rekordok Könyvébe, hogy ő legyen a világ legidősebb hokisa, aki címeres mezben lépett jégre. Ha ez nem is sikerült, de májusban 87-es számú mezben ott volt az MVM Dome nyolcezer nézője előtt rendezett Szlovénia elleni találkozón.

A bemelegítést vastaps kíséretében együtt végezte a játékosokkal.
 

– Életem egyik fontos pillanata volt ez – folytatta a legendás televíziós. – A hangulat, a zsúfolt nézőtér és az a hatalmas szeretet, amit kaptam, felkavaró élmény volt. Azóta is rendszeresen ütöm a pakkot, pedig nagyon nyári ember vagyok. Hiányzik a napsütés, ami szinte a lételemem. Éppen ezért nemsokára pakolunk és imádott feleségemmel Andalúziába utazunk. Ott van a második otthonunk. Harminc évvel ezelőtt vettünk a Costa del Solon, Torremolinos közelében egy kis lakást, s a teleket rendszeresen ott töltjük. Aztán jönnek hozzánk a gyerekek és az unokák, amikor csak akarnak. Nemcsak az időjárás, az emberek hangulata és egymáshoz való viszonya is más ott. Feltölt a napfény, a mosoly, és a kedvesség.

A kvízkirály, ahogy a mai napig emlegetik őt, annak idején olyan műsorokat vezetett a televízióban, mint az Elmebajnokság, a Játék a betűkkel, az Aki mer, az nyer, vagy a Lehet egy kérdéssel több?. Ma már ritkán néz televíziót, talán azért is, mert kritikus véleményt fogalmaz meg mindarról, amit lát.

– Valóban ritkán kapcsolom be a televíziót. Ha olykor mégis belenézek egykori munkahelyem adásaiba, egyszerűen megdöbbenek. Az ennyi pénzből, sőt, közpénzből működtetett közmédia hihetetlen alacsony nézettséget produkál. Ez már művészet a részükről. Ha létezne valamiféle tetszési index velük kapcsolatban, arra aligha lehetnének büszkék – zárta gondolatait az az Egri János, aki november 10-én ünnepelte a 87. születésnapját.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.