Égő csipkebokor – találkozás az élő Istennel, ifjúság vasárnapján, Erdődön

Erdődön is megtartották az ifjúság napját. Az Igét Kaszaniczki Csongor lelkipásztor hirdette: „Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor.” (2Mózes 3,3)
 

Amikor Mózes legeltetni vitte ki a nyájat, furcsa, nem mindennapi élményben volt része. A vadon élő cserjék közül nemsokat említ meg a Szentírás pedig ezek sokszor fontos szerepet töltöttek be a Bibliai történetekben, ahogy a csipkebokor Mózes történetében. Sorsdöntő jelent ez, hiszen itt az Isten kilép a megismerhetetlenségéből és megszólítja Mózest az égő csipkebokorból. Az említett növény sok fejtörést okoz a botanikusoknak mert az égő cserje a magyar fordításban csipkebokor nem valószínű, hogy őshonos növény lehetett a Sinai hegylábánál. Igen ritka volt.  De akármilyen is legyen ez a tűzben el nem hamvadó égő bokor, mégis gazdag üzenettel rendelkezik. Miért? Mert ezáltal lép be Isten népe életébe és a mi életünkbe is. Tehát itt az Úr jelenlétén van a hangsúly, ami jól példázza, hogy ma mi is találkozhatunk lélekben az élő Istennel, aki megszólít és változást szeretne hozni hitéletünkben.

A prédikációt követően Ifjúság vasárnapján hálát adtak Istennek. Gáspár Eszter kántornő énekelt és verset mondott. A vers – Schvalm Rózsa: A hit hullámhosszán. Az ének címe: Homokba írva. Részlet az énekből:

„Nem ezt vártad, nem így mondták.
Mást ígért a szív és mást a száj.
Megint tél van, megint fázol.
Pedig azt mondták, hogy jön már a nyár.
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél!
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más.
Mielőtt megjegyezhetnéd.”