„Egészséges rákos beteg vagyok” – Kétszer is legyőzte már a szörnyű kórt a Doktor Balaton színészlegendája

A negyvenedik évadot kezdi a Katonában. Hihetetlen szám. Immár Ujlaki Dénes a legidősebb színész az ország egyik legnépszerűbb teátrumában. Már készül a következő, jövő februári premierre, s persze az őszi előadásokra. De addig a Balatonon horgászik, s megpróbálja elfelejteni, min ment keresztül az elmúlt hét esztendőben.

Jó hallani, ahogy azzal a mély, öblös hangjával ironizál. Hogy van kedve viccelődni még a gyilkos kórral is. Sokan aggódtak érte és szurkoltak neki, hogy kemény férfiként szkanderozza le a betegséget. Hét éve történt mindez, majd két évvel később ismét harcba kellett szállnia a visszatérő kórral. A most hetvenhét esztendős Ujlaki Dénes a jelek szerint győztesen jött ki a csatából.

– Azt szoktam mondani, hogy én egészséges rákos beteg vagyok. Van, aki mosolyog ezen, más megdöbben, mondván, ilyen morbid kifejezést ritkán hallani. S valóban az, mint ahogy ez az egész betegségtudat is. Egyszer csak megváltozik az addigi életed, a nyugodt folyón való lassú csónakázás hirtelen vadvízi evezésbe vált – mondta Ujlaki Dénes. – Hívő emberként sem tudom elfogadni a halált. Sz..r dolog ez, jön a kórság és te kiszolgáltatottá válsz, félelmekkel telve éled a napjaidat, a fizikai fájdalmakról nem is beszélve. Szeretnék még sokáig élni, de az élet ajándékának tartom a gyors, észrevétlen, fájdalommentes halált. Lefekszel este, megigazítod a dunyhát, a jobb oldalra fordulsz, és soha nem ébredsz fel. Egyébként tünetmentes vagyok, rendszeresen járok kontrollra, de bármennyire is jók az eredményeim, ezek a rákos sejtek bennem vannak, és az ember persze fél a „szórástól”, amikor rapidgyorsasággal három hét alatt szétterjednek benned, megtámadják a tüdőt, a csontot, és kész, vége a filmnek…

 

Fajsúlyos, helyenként komor mondatok, pedig s ezt bizton állíthatom, Ujlaki Dénes most valóban jó, vagy inkább jobb időszakát éli. Telis-tele van tervekkel, és némi iróniával mondja azt is: ő a legidősebb színész a Katonában. Abban a közönség által agyonszeretett belvárosi színházban, amelynél a negyvenedik évadot kezdi most ősszel.

– Ez az életem. A színjátszás, s persze büszke vagyok rá, hogy a Katonához tartozom. Különleges műhely ez. Mindig megtaláltam benne a helyem, és most öreg fejjel is azt érzem, hogy szükség van rám. Már csak azért is, mert egyre kevesebb az öreg színész. Márpedig öregszerep van bőven. A közéletről most nem szeretnék beszélni, de az nem is vitás, Moliére óta hogyha nem politizál a színház, akkor nincs is értelme… – vélekedett a színművész.
 

S, hogy hol és mivel töltődik föl a hetvenhét éves művész? Nos, Kővágóörsön. Régóta a Balaton szerelmese, és ha csak teheti, ebbe a csendes, hangulatos nyaralóba utazik, és szinte ott is él, távol a város zajától.

– Olyan mellékutcában van a kis ház, ahol naponta egy autó, a kukáskocsi közlekedik. Három kilométerre vagyunk a víztől, hol robogóval, hol autóval gurulunk oda a tizenhárom éves Gáspár fiammal, merthogy mindkettőnknek megvan már a horgászengedélye. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de nagyon komoly dolgokról beszélgetünk, érett, okos srác, akinek megvan a véleménye mindenről. Elsősorban persze már most a lányok érdeklik, de így van ez rendjén. S annak is örülök, hogy szereti a zenéimet, a dzsesszt, az Elvis Presley-féle rock & rollt, és együtt hallgatja velem – tette hozzá. – Televíziót ritkán nézek, a rádióban néhanapján meghallgatom a híreket, aztán gyorsan ki is kapcsolom. Olvasok, internetezek és élvezem a vidéki lét csöndjét, harmóniáját és békességét, és felhörpintek egy jó hideg, helyi olaszrizlingből készült fröccsöt. Hogy aztán hamarosan autóba üljek, és meg se álljak a belvárosig, a Katona József Színházig, ahol majd negyvenedik alkalommal kezdjük el közösen az új évadot.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.