Egész nap esett, mégsem lett vizes a kolbász! 13. alkalommal szervezték meg a Kolbásztérinbábát és Hagyományok napját Szatmárnémetiben - Képgaléria

Október 11-én, szombaton szervezték meg a XIII. Kolbásztérinbábát és Hagyományok napját Szatmárnémetiben. A Borókagyökér Egyesület idén is nagy lelkesedéssel készült a térség talán legszínesebb kolbászkészítő eseményére, amely ezúttal is a résztvevő csapatok, a hagyományok és a jókedv igazi ünnepe volt.

Idén 15 csapat nevezett a versenyre: a Szatmár- és Szatmár-környéki csapatok mellett Székelyföldről, a Szilágyságból sőt még Magyarországról is érkeztek. A „Mesterségem címere” kategóriában nyolc csapat mérte össze ügyességét: ez a versenyszám idén is a kreativitásról szólt, hiszen kizárólag ehető alapanyagokból kellett látványos maketteket készíteni — így főként húsalkatrészekből születettek meg a legmókásabb és leglátványosabb ötletek.

A résztvevő csapatok közül néhányan már előző este megérkeztek, majd kora reggel mindannyian nekiláttak a készülődésnek: fontos volt minden részlet, az asztal külleme, a csapatösszhang, a jókedv, és a kreativitás — látszott, hogy ez nem csak verseny, hanem egy jól begyakorolt szokás, egyfajta rituálé.

Kicsivel 10 óra után a szervezők kiosztották a 10-10 kilogramm húst minden csapat számára, és megkezdődött a munka: darálás, fűszerezés, gyúrás, töltés, majd sütés és kóstolás, és természetesen a gyakori koccintgatás.

Az időjárás ugyan próbálta rontani a hangulatot — egész nap szemerkélő, őszi eső kísérte a rendezvényt — de a szervezők és a résztvevők rendíthetetlenek maradtak. Ahogy Szejke Judit, főszervező is megjegyezte: az elmúlt években általában jó volt az időjárás, eső legutóbb a rendezvény legelső kiadásán fordult elő — úgyhogy talán így 13 évente egyszer ez is belefér. Mindenesetre a csapatok odatették magukat: kolbászillat, finom ízek, jó hangulat és pompás falatok várták a kilátogató érdeklődőket.

A zsűri — amelynek soraiban idén ott volt Bertici Kinga mesterséf, Székely Zsolt pincér-szakoktató és Póti Eduárd történelemtanár, iskolaigazgató, valamint a Hám János Líceum szakács- és pincértanoncai — komoly feladatot vállalt: minden csapat munkáját végigkóstolták és értékelték. A pontozás a csapatkép, higiénia, asztaldíszítés és -tálalás, a kolbász ízvilága, állaga és az elkészítés folyamata alapján történt — tehát nemcsak a gasztronómiai végeredmény számított, hanem az egész produkció, a hagyományos megjelenés és a lelkesedés is.

A nap folyamán persze nemcsak a kolbászoké volt a főszerep: 10 és 17 óra között kézműves vásár és bemutatók várták az érdeklődőket, helyi termelők kínálták portékáikkal a résztvevőket, de néptáncosok is színesítették a műsort, majd Roby & Szabi zenekara is húzta a talpalávalót. 

A tombolasorsolás 13 óra körül zajlott: közel száz kisebb–nagyobb ajándékot sorsoltak ki, így minden csapat többször is örülhetett egy-egy kihúzott nyeremény átvételekor. 

A zsűri eredményét délután hirdetett: a Mesterségem címere kategóriában az első helyet a Sárdagasztók csapata szerezte meg, második lett a Kolbászbűvölők, harmadik helyen a Havasi Gyopár végzett. A főverseny képzeletbeli dobogójára a Tőtögető legények állhattak fel az aranyéremmel, a Sárdagasztók lettek a másodikok, a bronzérem pedig a Partiumi Falugazdászok nyakába került. Emellett több elismerést is kiosztottak — hiszen a szervezők szerint a részvétel, a kreativitás és a közösségi szellem legalább olyan értékes, mint maga a győzelem.

A napot lezáró mulatság, tánc és zene után sokan emelték ki: a Kolbásztérinbába nem pusztán egy verseny, hanem egy olyan közösségi alkalom, ahol a hagyományok élnek és továbbadják magukat — az étel, a nevetés, a régi nóták és az új barátságok formájában. A szatmári Borókagyökér Egyesület idén is megmutatta, érdemes összegyűlni: még ha az időjárás néha nem a legjobb, a közösség energiája és a jóízű falatok mindent kompenzálnak.