„De nehéz az iskolatáska…” Beszéljünk az iskolaérettségről és az elvárásokról!

Mindenkiben mély érzéseket és emlékeket ébresztenek Demjén szavai az „Iskolatáska” című énekből! Milyen rég volt, amikor nekünk szólt ez a dal! Így vagy úgy, de mind átéltük azt, amiről mesélni szeretne nekünk a szerző, és most újból ezt tesszük, amikor reggelenként iskolába visszük gyermekeinket. Nap mint nap szembesülünk az iskolatáska súlyával és nehézségeivel.

Eltelt egy teljes hónap, amióta megkezdődött az iskola. Sajnos, nagyon sok szülőt hallottam már panaszkodni, hogy nagyon sok a követelmény, nagyon sokat várnak el már előkészítő osztályban is a gyermekektől.

De mit is kell tudnia egy gyermeknek, amikor befejezi az óvodát és megkezdi az előkészítő osztályt Romániában? Az óvodai elvárások kialakítása Romániában sok szempontot vesz figyelembe, mivel az oktatási rendszernek összhangban kell lennie a gyermekek fejlődési sajátosságaival, a nemzeti tantervvel és az európai irányelvekkel.

Az óvoda végén a gyermeknek nem kell tudnia olvasni, írni vagy számolni, hanem készen kell állnia arra, hogy ezeket majd megtanulja. Ez az úgynevezett iskolaérettség.

Az iskolaérett gyermek testileg, érzelmileg és gondolkodásban is eljutott arra a szintre, hogy sikerrel vegye az iskolai kihívásokat és képes a következőkre:

1. A fizikai és mozgásfejlődés szempontjából, ha minden rendben van, akkor a gyermek teljesen egyedül:

• képes önállóan felöltözni, vetkőzni, cipőt felvenni,
• el tudja látni alapvető higiéniai teendőit (kézmosás, orrfújás, WC-használat),
• szalad, ugrik, egyensúlyoz, labdát elkap és eldob,
• finommotorikailag ügyes (pl. tud ceruzát helyesen fogni, ollóval vágni, gyurmázni),
• fáradékony, de már tud 15–20 percig egy helyben maradni egy tevékenységnél.

2. A nyelvi és kommunikációs készségeket illetően, a gyermek:

• tisztán, érthetően beszél,
• képes elmondani, mit érez, mit szeretne, mit gondola,
• meghallgatja a másikat, és reagál a hallottakra,
• megérti az egyszerű utasításokat és kérdéseket,
• szívesen hallgat mesét, vissza tud mesélni rövid történetet,
• érdeklődik a betűk, szavak, könyvek iránt (de nem kell tudnia olvasni).

3. Gondolkodás és megismerés terén, a gyermek:

• felismeri és megnevezi az alapvető színeket, formákat, számokat 1–10 között, megkülömbözteti a számokat a betüktől, érdeklődést mutat a számok és betük iránt,
• tud sorba rendezni, párosítani, egyszerű összefüggéseket felismerni, megtalálja a kakukktojást,
• megfigyel, kérdez, kíváncsi a körülötte lévő világra,
• képes rövid ideig koncentrálni, feladatot végigcsinálni,
• megérti az „előtte–utána”, „több–kevesebb”, „ugyanolyan–más”, „kicsi–nagy”, „rövid–hosszú”, „vékony–vastag” fogalmakat.

4. Érzelmi és szociális érettség szempotjából, a gyermek:

• szívesen játszik más gyerekekkel, képes együttműködni,
• elfogadja a szabályokat és a felnőttek irányítását,
• tud várni a sorára, osztozni, segíteni,
• egyre önállóbb, de még igényli a biztonságot és a dicséretet,
• képes kezelni kisebb kudarcokat, tud újra próbálkozni,
• örül a saját, de a mások sikerének is, kíváncsi az új dolgokra.

5. Önállóság és felelősség készségek terén, a gyermek:

• el tudja pakolni a játékait,
• tud dönteni egyszerű kérdésekben (mit vegyen fel, mit szeretne enni),
• odafigyel a saját tárgyaira (kabát, táska, uzsonna),
• ismeri az alapvető szabályokat (köszönés, kérés, bocsánatkérés stb),
• képes rövidebb ideig a pedagógus nélkül is feladatot végezni.

Röviden, az óvoda végére a gyermek akkor iskolaérett, ha: egészségesen mozog, tud kommunikálni és figyelni, önálló és kíváncsi, képes együttműködni másokkal, örömmel tanul új dolgokat. Ha mindezek megvannak, a gyermek készen áll arra, hogy magabiztosan lépjen az iskolába.

Hogyan segíthetünk mi szülők otthon? Beszélgessünk sokat a gyermekkel, hallgassuk meg figyelmesen. Olvassunk együtt meséket, kérdezzük meg: „Te mit tennél a helyében?”. Engedjük, hogy a gyermek önállóan próbálkozzon (öltözködésben, terítésnél, pakolásban). Dicsérjük az igyekezetet, ne csak a sikert. Hagyjuk, hogy játsszon: a játék fejleszti a gondolkodást, a szabálykövetést és a képzelőerőt (de kerüljük a kütyüs játékokat).

Mi a teendő, ha mégis úgy látjuk, hogy gyermekünk nem iskolaérett? Ez egy nagyon fontos és felelős kérdés, amit sok szülő feltesz vagy fel kellene tegyen. Tipikus jelek lehetnek a következők: az előkészítő osztályos gyermek gyorsan elfárad, nem tud hosszabb ideig figyelni, nehezen követi a szabályokat, nehezen fejezi ki magát szóban, nem tud önállóan dolgozni, nagyon fél az új helyzetektől, vagy nem tud elszakadni a szülőtől.

Ha egy gyermek nem iskolaérett, amikor elérte az iskolaköteles kort, Romániában vannak lehetőségek és jogszabályi megoldások arra, hogy segítséget kapjon, és ne kerüljön túl korán, éretlenül az iskolába. Ezeket megtaláljuk a 2025-ben frissített 1/2011. számú nemzeti oktatási törvényben (románul: Legea Educației Naționale nr. 1/2011, actualizată 2025).

A nemzeti oktatási törvény szerint, a gyermek iskolaérettségét hivatalosan felmérhetik. Ezt az iskolapszichológus az óvónénivel együtt vagy a CJRAE (Centrul Județean de Resurse și Asistență Educațională – Megyei Nevelési és Oktatási Erőforrás- és Tanácsadó Központ) végzi. Ha a gyermek még nem iskolaérett, javasolják, hogy maradjon még egy évet az óvodában (nagycsoportban), jobb halasztani az iskolát, a plusz egy év óvodában gyakran csodákat tesz.

Előfordul, hogy a gyermek csak az előkészítő osztály során vagy annak a végére mutatja meg, hogy még nem áll teljesen készen az iskolai életre: nehezen figyel, nem érti a feladatokat, szorong, sír reggel, nem akar iskolába menni, vagy nagyon lemarad a többiektől. A jó hír az, hogy ilyenkor sincs késő segíteni!

Az előkészítő osztály átmenetet képez az óvoda és az iskola között, ezért rugalmasan lehet reagálni. Az előkészítő osztály nem osztályozós év, a gyermek nem kap jegyet. Éppen ezért, ha az iskola és a szakemberek is úgy látják, hogy a gyermek még nem áll készen az első osztályra, akkor a szülő kérésére és a szakértői javaslat alapján a gyermek megismételheti az előkészítő osztályt. Ez nem „buktatás”, hanem fejlesztési lehetőség: a gyermek kap még egy évet, hogy felzárkózhasson. Nagyon sok esetben ez a plusz év megmenti az iskolai pályafutást: a gyermek magabiztosabb, ügyesebb lesz, és utána jobban teljesít.

Tehát, ha a gyermek az előkészítő osztály alatt nehézségeket mutat, akkor beszéljünk a tanítóval, kérjünk szakértői segítséget és útmutatást (iskolai tanácsadó/CJRAE), kérjünk fejlesztést, ha szükséges, ne féljünk attól, ha meg kell ismételnie az évet, ez segítség, nem büntetés. A legfontosabb, hogy a gyermek biztonságban és szeretetben érezze magát, mert csak így tud majd tanulni és fejlődni.

Ha az első osztály tanév végére derül ki, hogy a gyermek nem tudja teljesíteni az alapvető követelményeket (nehezen figyel, gyorsan elfárad, nem érti vagy nem tudja követni a tanító magyarázatát, sír reggel, szorong, nem akar iskolába menni, lassabban fejlődik az írás-olvasás terén, vissza van maradva írás-olvasás-számolásban, gyakran visszahúzódik vagy túlmozgékony, nehezen alkalmazkodik az iskolai szabályokhoz), és a szakemberek is azt javasolják, akkor, a Romániai törvények alapján és a szülő kérésére és beleegyezésével a gyermek megismételheti az első osztályt.

Ez sem számít buktatásnak vagy büntetésnek, hanem második esélynek, időt kap a fejlődésre. Sok gyerek a megismételt év után boldogan, magabiztosabban tanul és halad tovább.

Iskolai tanácsadóként és gyógypedagógusként, arra szoktam buzdítani azokat a szülőket, akik egy kicsit is úgy érzik, hogy valami nincs rendben gyermekükkel, hogy bátran forduljanak az olyan szakemberekhez, mint az iskolai tanácsadók, gyógypedagógusok, pszichológusok, a CJRAE szakemberei, szakorvosok stb. Ők azért vannak, hogy segítsenek, útbaigazítsanak, támogassanak. Sőt, minél hamarabb elfogadjuk a felismert gondokat és keresünk rájuk megoldásokat, annál hamarabb találjuk meg őket és nagyobb eséllyel tudunk gyermekeinknek biztos jövőt kialakítani.

Dongi Edina-Stefania,

gyógypedagógus és iskolai tanácsadó,

Szatmár Megyei Nevelési és Oktatási Erőforrás- és Tanácsadó Központ (CJRAE Satu Mare)