D. Nagy Lajos sejti, ki lehet a róla jelentő zenész spicli

Megdöbbentő történetre bukkantunk annak kapcsán, hogy napvilágra került egy 1982-es ügynöki jelentés D. Nagy Lajosról. A legendás Bikini énekese akkor még a Rolls Frakció frontembere volt. Ügynökök figyelték és rendőrök alázták meg. Amikor erről kérdeztük, a múlt sérelmeinél is felkavaróbb dolgot említett. A rendszerváltás előtt, az „átkosban” volt egy zenész spicli, egy kollégája, aki jelentett róla, akinek a nevét azért nem árulták el neki, mert még napjainkban is aktív!

– Tudok a Dalos-jelentésről, s arról, hogy mekkora belügyminiszteri érdeklődés övezte a Népstadion-kertben 1982. augusztus 22-én rendezett egész napos fesztivált – mesélte D. Nagy. – Mi is felléptünk, s a koncertet rögzítette a Magyar Televízió Egymillió fontos hangjegy című műsora. Nem hittük, hogy valaha is leadják, ám megdöbbenésünkre október 23-án képernyőre kerültünk. Lett is belőle jókora botrány, a stílusunk, a szövegeink miatt. Még Hofi Géza is velünk foglalkozott a szilveszteri műsorban. De már jóval korábban kiszúrt minket a belügy, engem pedig bezsuppoltak. Az Ifiparkban játszottunk, és már várt rám a kijáratnál az állami Zsiguli. Nagyjából három órát töltöttem a VIII. kerületi kapitányságon, és folyamatosan megaláztak. Azt mondta nekem a rendőrtiszt: maguk fejjel mennek a falnak! Szinte üvöltött, aztán halkabban hozzátette, az állam gondoskodik az emberek jólétéről, megélhetéséről, miért nem állunk be a sorba? Aztán kiküldött, s ott ültettek a folyosón, mint valami bűnözőt... ha a mosdóba akartam menni, jött a parancs: maradjon a helyén!...

„Iskolába járok, otthon vacsorázok” – ezt énekelte a beskatulyázhatatlan Rolls Frakció. Ebből arra gondolhatott a hallgató, hogy jól neveltek, illedelmesek. Csakhogy a következő sor már így szólt: „Állva pisilek, és ülve kakálok.” Nem csoda, hogy a hatalom nem nézte jó szemmel a zenekart. Folyamatosan megfigyelték őket. D. Nagy egy úgynevezett Dalos-jelentést említ. Nos, róla már kiderült, Vikidál Gyula volt, aki egy tartótiszttel átbeszélte a Népstadion-kerti rendezvény programját. A Rolls akkor már majdhogynem tiltólistás banda volt, és tovább rontotta a helyzetét, amikor a tévészerepléssel megbotránkoztatta az országot. Onnantól sorra mondták le a koncerteket a szervezők.

– Imádtam a Rollst. Rajongásig szerettem azt a zenét, amit akkor csináltunk. Ám egyre inkább féltek tőlünk, félt a hatalom, és azok is, akik koncertet szervezhettek volna nekünk. Ez jelentette a banda végét – mondta D. Nagy, aki mégsem Vikidálra haragszik, hanem egy olyan spiclire, aki – megdöbbentő – még ma is dolgozik.

– Azóta megannyi jelentést olvastam magamról és az együttesről. Nem haragszom senkire, aki rólunk írt, mert a többségük alighanem kényszerpályán volt. Ám van valaki, akinek nem tudok megbocsátani. Tudniillik találtam egy olyan ügynöki jelentést, amelyen fekete filccel olvashatatlanná tették a besúgó nevét. Megdöbbenve kérdeztem az irattárban, ez miként lehetséges, mire az ott dolgozó hölgy azt felelte: ő ma is aktív! Azt hittem, lefordulok a székről. A XXI. században még mindig aktív? Sejtem, nagyjából tudom, kiről van szó, szintén zenész, és olykor találkozom is vele. Soha nem mondtam a képébe, hogy tudok róla mindent, és soha nem kérdeztem meg tőle: áruld már el, barátom, te kinek küldesz jelentéseket a mai napig?

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.