Cserediákprogram a Kölcseyben: élményekkel és tapasztalatokkal tértek haza Magyarországról a diákok


Noha a koronavírus-járvány miatt kénytelenek voltak néhány évig szüneteltetni a cserediákprogramot, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói nemrégiben ismét batyut kötöttek és néhány napig belekóstoltak abba, milyen Magyarországon diáknak lenni. A csere természetesen kétoldalú, a szatmári tanintézmény is több, Budapestről és Miskolcról érkezett diákot fogadott az elmúlt hetekben.
A program kapcsán Pataki Enikő iskolaigazgató elmondta, a miskolci Lévay József Református Gimnázium évek óta szervez diákcserét az intézmény és erdélyi iskolák között, de ezen felül a Kölcsey a saját testvériskoláival is sikeresen építette ki a cserediákprogramot, melynek keretében a részt vevő tanulók egy hetet „idegenben”, egy hetet pedig itt, Szatmárnémetiben töltöttek. A pandémia miatt sajnos kénytelenek voltak felfüggeszteni a tevékenységet, az idei évben azonban már minden adott volt ahhoz, hogy a kölcseys diákok ismét belekóstolhassanak a magyarországi oktatásba, és fordítva.
Ez alkalommal a Kölcsey diákjai a már említett miskolci gimnázium, valamint a budapesti Ady Endre Gimnázium tanulóinak mindennapjaiba leshettek be egy-egy hétre, illetve a pénteken záruló tanítási héten több budapesti diák is városunkban „vendégeskedett”.
Barkoczi Zsófia, a Kölcsey 11.A-s diákja az elmúlt héten az Ady Endre Gimnázium, azon belül is a 11.B mindennapjaiba nyert betekintést, vendéglátója pedig Varga Petra volt. „Nagyon érdekes tapasztalat volt, hiszen el sem tudtam volna képzelni, milyen a hétköznapokban Budapest. Romániai diákként csak kirándulásokon járunk oda, és általában csak egy hétvégét töltünk ott. A hétköznapokban teljesen más arca van a városnak, ezt érdekes volt megtapasztalni – számomra ez adta a legtöbbet ebben a programban” – magyarázta Zsófi. A kölcseys lány hozzátette, a gimnáziumban szabadon részt vehetett bármely órán, ami felkeltette érdeklődését, függetlenül attól, hogy az az őt vendégül látó Petra osztályában volt vagy sem.
Zsófi elmondása szerint különösen meglepő volt, hogy a magyarországi középiskolai oktatásban nincs annyira élesen elkülönítve egymástól a reál és a humán, mint Romániában, és ugyanezt erősítette meg a Szatmárnémetibe érkező Petra is, akit szintén meglepetésként ért, hogy nálunk milyen éles határvonalak mentén tanulnak a fiatalok pl. matek-infót vagy természettudományokat.
A cserediákok számára az iskolai tanórák után is számos érdekes programot szerveztek: többek között beültek egy pinceszínházi előadásra, meglátogatták a budai várat és a Szemlő-hegyi barlangot, kirándultak egyet a Börzsönyben, valamint lehetőséget kaptak arra is, hogy szabadon felfedezzék a fővárost.
A kölcseysek budapesti látogatása után az adysok érkeztek Szatmárnémetibe, akiknek a szervezők hasonlóan színes programokkal készültek: a diákok múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt az Iparosotthonban, március 14-én az Északi Színházban szervezett ünnepi műsoron, március 15-én pedig a koszorúzáson vettek részt, de kirándultak egyet Sződemeteren és Nagykárolyban is, a hetet pedig a Köfedisz-összerázó hétvégével zárják.
A miskolci Lévay József Református Gimnáziumban töltött napokról Varga Valéria és Varga Valentina 10.C-s diákok meséltek. Mint elmondták, a legnagyobb különbség a felekezeti oktatásból adódott, hiszen a diákok napjait egyértelműen átszőtte a református szellemben zajló nevelés. A testvérpár azonban egy percig sem unatkozott, hiszen már az első napon egy különleges programmal készültek számukra a szervezők: 10 helyszínen, különféle interaktív feladatokat teljesítve fedezhették fel Miskolc központját. A következő napokban közösségi beszélgetésen, valamint egy Szerencset és egy Sárospatakot megcélzó kiránduláson is részt vehettek, de az őket vendégül látó család is készült számukra egy egri túrával.
Függetlenül attól, hogy épp a budapesti vagy a miskolci gimnáziumba látogattak el, a fiatalok mindegyike egyértelműen úgy nyilatkozott, pozitív élmény volt számukra a programban való részvétel.
„Bízunk benne, hogy egy ez egy olyan program volt, melyen jól érezhették magukat a diákok, hisz valójában ez volt a célja: jól érezzék magukat, barátságokat kössenek, tekintsenek be egymás életébe. Beleláthattak ugyanakkor abba is, hogy igazából nagy különbségek nincsenek a rendszerek között: a diákok mindenhol diákok, a tanárok mindenhol tanárok, ennek minden árny- és jó oldalával együtt. Úgy gondolom, így reálisabb képet kaphattak egymás világáról, és végül egy egészen érdekes tapasztalat lett ez” – zárta Pataki Enikő.