Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk! Az egyházi vezetők ünnepi gondolatai

A Szatmár.ro hírportál egyházi vezetők szavaival, karácsonyi gondolataival kíván minden kedves olvasójának és partnerének békés, boldog ünnepeket.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntője:

Nagy örömet hirdetek nektek! ...

KRISZTUSBAN SZERETETT TESTVÉREK!

Egyházmegyénk új lelkipásztori évében, a Remény Éve kezdetén, nagy örömről adnak hírt a karácsonyi angyalok. Bár a világ jelenlegi állapotát szemlélve nincs sok okunk az örömre és még kevesebb az optimizmusra. De van okunk a reményre. Csakhogy az igazi reményt, amit az elkövetkezendő két évben megosztani és tanulmányozni szeretnénk, nagyon sokan elvesztették, s helyette illúziókat keresnek. Ez viszont veszélyes önbecsapás, mert az illúzió alap nélküli, s még inkább akadálya a reménynek, amely elfelejtett erény lett. Nem a remény természetes erényére gondolok, ami megvan abban a diákban, aki felkészült és reméli, hogy sikerülni fog a vizsgája. Az pedig illúzióban él, aki nem tanult és bízik a szerencséjében.
Arra a reményre gondolok, amiről Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében Ábrahám atyánkat a hívő és reménykedő ember példájaként állítja elénk, aki "a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz az ígéret szerint." Emberileg már nem lehetett reménye, hogy utóda lesz, mégis "reménykedve hitte", hogy fia születik. Ez talán illúzió volt? Egyáltalán nem! Ez bizony igazi remény volt, de már nem természetes, hanem természetfeletti, isteni erény, mert Istenen alapult, aki az ígéretet tette. Erről a reményről szeretnék szólni. 

Kedves Testvérek! Akiben a remény isteni erénye él, az sohasem fog csalódni, mert reményének alapja nem mulandó dolog, hanem maga Isten, aki az örökké szilárd hűség és a kifogyhatatlan irgalom. Ez az isteni remény élt a választott nép szívében, és várta az ígéret beteljesülését a szabadulást hozó Messiásról. Mint olyan sokszor, Isten most is túlszárnyalta a választott nép elképzelését, amikor emberileg elképzelhetetlen módon teljesítette be reményüket. Az első Karácsonykor Isten csodálatos módon látogatta meg az ő népét. Erről hallottunk Szent János evangéliumának prológusában, amit minden Karácsonykor az ünnepi szentmisén felolvasunk. Az Ige, aki kezdetben volt, aki Istennél volt, aki által minden lett, a világba jött, testté lett, és közöttünk lakott. ... Ezért az igazi öröm forrása a Karácsony. 

Vasadi Péter írja: „Az igazi öröm sohasem átsöpör valamin, valakin..., hanem megszületik. Beleszületik abba, ami éppen van. Nem kényeskedik, sem ami a helyet, sem ami az időt illeti. Az igazi öröm azonnali és kockáztat...Nem futó, nem átmeneti, nem vet lapos pillantást tartalékaira. Tetőtől talpig öröm, s egészen odaadja magát...És emberalakja van...Olyan, mint te vagy én. Jászolban született, nem emeletes kiságyban, reszketett a hidegtől, de a jóságos állatok leheletükkel fölmelegítették... Végig kitartott abban, hogy a mi örömünk teljes legyen. Végig és azon túl. Ő maga az igazi öröm...Isten Fia, a betlehemi Ige...” 

Testvérek! Lehet-e nagyobb okunk az örömre, mint éppen most, amikor kiderül, Isten Fia emberré lett, hogy megszüntesse kozmikus árvaságunkat. Emmánuel, velünk az Isten! Isten megemlékezett ígéretéről és elküldte a Messiást nekünk. Tudunk-e ennek örülni?  Hiszen ebből fakadnak kisebb örömeink is. Emiatt kellene örülnünk annak, hogy végre hazaértünk, végre együtt a család, végre megbocsáthattam a másiknak, végre arra figyelhetek, ami igazán fontos. 

Karácsony ünnepe a legmagasabb rendű öröm lehetőségét nyújtja. Kapcsolatba hoz a széppel, az igazzal, a jóval, a szenttel. Ilyenkor érezzük, hogy mennyire szükségünk van a megtisztulásra, egy jó szentgyónásra, mert ez az öröm nem fér meg a bűnnel. Aztán csak hagynunk kell, hogy megérintsen az angyalok éneke. Ez adja azt az érzést, hogy jó élni, érdemes küszködni a családomért, megnyugtató és felemelő érzés megbocsátani, kibékülni. 

Kedves Testvérek! Nagy örömet hirdetek nektek! Örömünknek oka van. Van okunk örülni. Megszületett a Messiás! Örüljetek, mert van remény! Reményünk alapja, ez a Gyermek, aki majd egyszer felnő és meghal értünk, hogy örök üdvöséget adjon azoknak, akik hisznek Benne és befogadják Őt. 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek reményteljes, örömteli és boldog karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott új esztendőt!

Szatmárnémeti, 2023 Karácsonyán    

† Schönberger Jenő, szatmári püspök

Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéknek ünnepi pásztorlevele:

      „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8,12).

Egyre több helyen, egyre nagyobb mennyiségben világítanak esténként azok a mesterséges fények, izzófüzérek, amelyeknek – emberi elgondolás szerint – az lenne a küldetésük, hogy az adventet, majd a karácsonyt szebbé, hangulatosabbá tegyék. Hogy ez mennyire sikerül?… – ez már egy másik kérdés. Olyan furcsa, ellentmondásos az életünk: fényre, világosságra vágyunk (talán ezért igyekszünk meggyújtani környezetünkben minél több fényforrást), eközben pedig nő és sűrűsödik bennünk a homály.

Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban ez a két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve, egyértelműen azt állapítottam meg, hogy mindenki világosságra vágyik, még ha nem is tudja ezt ilyen konkrétan megfogalmazni. Ebben a helyzetben talált rám (újra) a fent olvasott ige. Ezt a Jézustól származó mondatot forgatva magamban, átéltem annak a csodáját, hogy az ige elkezdett beszélni velem. Beszélt rólam, beszélt Jézusról és beszélt kettőnkről.

Beszélt az ige rólam… Elmondta, ki vagyok én, magamban, Jézus nélkül.  „…aki engem követ, nem jár sötétségben…” Ebben az is kifejezésre jut, hogy Jézus nélkül az életem sötétségben jár. Miután az ember hallgatott a Sátánra és evett a tiltott fa gyümölcséből, az addigi tiszta, világos élete megsötétedett. A bűneset óta mi ebbe a sötétségbe születünk bele. Nem tudjuk ezt kikerülni. Az ember magától nem tud világosságban járni, mert szívében nincs ott Isten világossága. Ezért van tele az emberi élet erőszakkal, könyörtelenséggel és szeretetlenséggel. Hazudjuk magunknak a fényt, s közben tombol bennünk a sötétség. Eléggé elszomorító állapot.

Ekkor azonban az ige elkezdett beszélni Jézusról. Arról, hogy ki Ő? „Én vagyok a világ világossága.” Mit jelent ez? Azt, hogy Ő a válasz, Ő a megoldás minden bennünk levő sötétségre. Ő tud ragyogást hozni bűn által elsötétedett életünkbe. Ehhez, egészen egyszerűen: be kell fogadni Őt!

Fogadd be Jézust! Lehet, erre azt mondod: Én ezt már megtettem!

Ez nagyszerű! Ennek ellenére, mégis arra bíztatlak, nézz körül életedben! Könnyen lehet, hogy a Világ Világossága köré építettél egy olyan burkot, lámpaernyőt, amely elhomályosítja a fényét, hogy ne világítson mindenhova olyan erősen. Így pedig, szinte észrevétlenül, a homály, a sötétség újra teret hódíthat benned. Kérd Isten segítségét, hogy ez a fénytompító ne fedje el életedben a Világ Világosságát! Engedd, hogy az Ő fénye mindent átvilágítson és mindenre rávilágítson! Így kerül újra és újra Jézus világosságába az életünk.

S a folytatásban arról is beszél az ige, milyenné leszünk Krisztus világossága által?  Ez rólunk szól, Róla és rólad(m). „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” – mondja Jézus. Aki hite által Hozzá kapcsolódik, az egyre világosabb életet él. Az folyamatosan világosságban tud járni. Ez azt is jelenti: szakítok sötét múltammal. Egyértelműen elkötelezem magam Jézus világossága és tisztasága mellett.

Karácsony üzenete azt hirdeti, lehet világosságban járni és élni. Sőt, Jézus különösen hangsúlyossá teszi: „aki engem követ, nem jár sötétségben”. Vagyis kizárt dolog, hogy aki Őt követi, annak életében egyszerre megfér békében a sötétség és az Ő világossága. Persze előfordulhat azzal is, hogy elbukik, bűnt követ el, de hosszú távon nem bírja ezt az állapotot.

Jézus nem azért jött, hogy egy kis színt hozzon sötét, vagy jobb esetben, szürke életünkbe. Ő a Világ Világossága! Gondolkozz el: Mi az, ami nem férhet meg ezzel a világossággal? Milyen sötét indulatokat, gondolatokat tűrsz meg magadban?Vigyünk mindent a Világ Világosságának ragyogásába!

Áldott karácsonyt és békés, boldog új esztendőt egyházkerületünk Gyülekezeteinek, Presbitériumainak és Lelkipásztorainak!

Nagyvárad, 2023. Karácsony havában

Bogdán Szabolcs János

püspök

Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspökének karácsonyi pásztorlevele:

     „Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: 

Velünk az Isten.” (Lk 1,23)

Évről évre figyelem, ahogyan karácsony története életünkben valósággá válik. Persze nem úgy, mint az első karácsony alkalmával, de látom magam előtt a Máriákat és Józsefeket, akik elfáradtak az elmúlt napok hosszú utazásában, és kimerülten andalognak Betlehem felé. Talán nem is beszélgetnek. Haladnak csendben, csak bennük zakatolnak a kérdések, kételyek, félelemmel keveredett vágyakozások… És aztán megérkeznek oda, ahol tele a város, tömeg és zaj van, oda, ahol nincsen már számukra hely…

Hát nem így megyünk mi is karácsony felé? Visszük egy egész esztendő terheit és az alattuk roskadozó lelkünket, tele vagyunk kételyekkel, talán félelemmel is, és miközben ránk zúdul a karácsony, mint Betlehem zsivaja, talán mi sem találjuk helyünket ebben a valóságban, amelyből oly gyakran hiányzik a befogadó szeretet és az együttérzés.

Ahhoz, hogy ténylegesen megtörténjen velünk a csoda, miként Mária és József, át kell vergődnünk megannyi köztes állomáson, megannyi külsőségen, amíg megérkezünk oda, ahol van számunkra hely. Tovább kell menni azokon a zajos megállókon, amelyek csak hasonlítanak a karácsonyi ünnephez, de mégis távol vannak a lényegétől, addig kell mennünk, amíg elérkezünk a jászol békéjéhez, egymáshoz, igazi önmagunkhoz, Istenhez.

Valójában nem is csak köztes állomásokról van szó, hanem különböző látszatutakról, amelyek csak a látszatünnepbe vezetnek az adventi út helyett, amely elvezet az igazi lelki felkészülés állomásain át a tényleges, belső békét teremtő, meghitt karácsonyi ünnepbe.

Mennyire csak látszatút az, amelyre a „kereskedelmi karácsony” csalogat a bevásárló csarnokok fényeivel, fülsiketítő, elcsépelt karácsonyi slágereivel! Aki elhiszi, hogy ezen az úton kell eljutni karácsonyhoz, az valójában csak Betlehem zsivajáig juthat el, a jeruzsálemi templom áhítata helyett csak a galambárusok nyugtalanító lármájáig.

Mennyire csak látszatút az, amelyen kirívó tárgyi ajándékokkal akarják egyesek leróni azt, amit valójában kellene ajándékozniuk szeretteiknek: együtt töltött minőségi időt, odafigyelést, törődést, szeretetet. Ha ez megvan, akkor egy dió vagy egy alma is a legszebb ajándék, és drágább minden kincsnél. 

Mint a mesebeli szegény legénynek, át kell vergődnünk minden akadályon, a látszatutakról vissza kell kanyarodni az adventi útra, mindaddig haladni rajta, amíg a jászolhoz érünk… és ott megtörténik a csoda! Mintha egy sötét szobára ablakot nyitnának, és hirtelen megtelne fénnyel és frissességgel. Elmúlik erőtlenségünk, megszűnik a félelem, és könnyebb lesz a lelkünk. Évről évre ez a mi megváltó találkozásunk mindazzal, amire lelkünk mélyén vágyunk, ami egy pillanatra felvillantja emberi létezésünk teljességének lehetőségét. A jászolban szendergő törékeny élet pedig újra meg újra annak a bizonysága, hogy velünk az Isten!

Ebben a háborúktól, nehézségektől meggyötört esztendőben, 2023 karácsonyán mindannyiunknak azt kívánom, hogy ennek a bizonyosságnak a megtartó hitével legyünk jelen az ünnepben és a mindennapokban is. Velünk az Isten, valahányszor felrepeszti nehézségeink kemény burkát, hogy a repedésen átragyogjon egy kis fény! Velünk van Isten, ha túlcsordul bennünk az öröm! Velünk az Isten a megpróbáltatásokban és veszteségekben is, ha egymás kezét fogjuk! Velünk van Isten, tenyerünk vonalában és szemünk sugarában, valahányszor azok felé fordulunk, akiket szeretünk, hiszen valójában általuk fordulunk Isten felé is. Karácsonyi örömmel hirdetem: Velünk az Isten ebben az évről évre megismétlődő karácsonyi csodában, amely olyan tisztán tanítja minduntalan: csak az a miénk, amit a szeretet által elajándékozunk! A kincseink is, az életünk is!

Ezzel a hittel kívánok áldott, szeretetteljes karácsonyt!

Kolozsvár, 2023

Kovács István
püspök
 

Zelenák József, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház eseperesének karácsonyi üzenete

A félreértett és félreismert Isten közénk jön

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről,

hajtás sarjad gyökereiről.
Az Úr lelke nyugszik rajta…” (Ézs 11,1–2)

Jézus születését adja hírül a prófécia. A világ hatalmasai és irányítói számára két hely van, ahol elhagyja őket a bátorságuk, amelytől a lelkük mélyén tartanak, ahol nincsenek biztonságban, és amit nem szégyellnek kikerülni. Ez a jászol és Jézus keresztje. Mindkettő hatalommal bír. Mind a bölcsőből, mind a nagypénteki keresztről „Isten dicsőségének kisugárzása és létének képmása” tekint vissza. Ez egyeseket elrettent, mások számára pedig hívó szó. A jászolbölcső törékeny, egyszerű, fából készített, a benne helyet kapó kisded Jézus törhetetlen, rendkívül összetett személyiség, hús-vér ember, testvérünk lett mennyei Atyánk akaratából.

A világ szerényei, adakozó, szolgálatkész lakói, másokért tenni akarói számára két hely van, ahol elhagyja őket a bizonytalanságuk, bátortalanságuk, amely felé lelkük mélyén folyamatosan tartanak, ahol békességben és nyugalomban vannak, ahol nem szégyellnek letérdelni. Ez Betlehem és a Golgota. A mi hitünk a jászolnál kezdődik, és a Golgotán teljesedik be. A jászol a szeretet, a kereszt pedig a megbocsátás szimbóluma. Ez a két dolog elválaszthatatlan egymástól.

Karácsonykor a félreértett és félreismert Isten közénk jön. Nagyobb ő mindnyájunknál, még az angyaloknál is dicsőbb. Szavával kezdi el hordozni a mindenséget. Ami eddig csak próféták szava volt, a beláthatatlan messzi időbe gondolt Messiás, most megszületik. Ezzel elkezdődik a teljes átalakulás és a világ teljes újrarendeződése. A velünk folyamatosan kommunikáló Isten végre elképzelhető. Olyan formát ölt, mint amilyenek mi vagyunk. Milyen jó, hogy van édesanyja, Mária, aki igazi édesanyaként bánik kicsiny gyermekével. És van apa, József, aki gondoskodik a család biztonságáról, megélhetéséről. Isten földi megjelenésének van családja, van gyermekkori története, életének kifutása. A Mindenható így adja értésünkre, milyen hatalmas szeretettel vagyunk gondolataiban.

Ezt el is mondja nekünk. A legtisztább és legtisztességesebb módon, ahogy ezt az Isten megteheti: Fiát küldi az embervilágba. Majd a megszületett Megváltó, felnőtté válva, megtérésünk után egy egész életen át beszélget velünk. De nemcsak szavain, hanem embereken keresztül, a gyülekezeti közösségen keresztül, a templomok tárgyain, szimbólumain, fényein és zenéjén keresztül. Szól a családokhoz és a presbiterekhez, szól a hittanosokhoz, nyugdíjasokhoz és az egyedül levőkhöz. Ez karácsony. Isten elküldi Egyetlenét, aki millióféleképpen megszólít, amit megértve életünk jó irányba alakul. Egy gyülekezeti közösségben minden attól függ, kinek hisszük, látjuk, mondjuk Jézust. Mindaddig nyugtalanok vagyunk, míg meg nem találjuk őt. Nyugtalanul nézünk szét a felbolydult és vesztébe rohanó világban, mígnem egyszer csak a pásztorokkal és napkeleti bölcsekkel rátalálunk. A jászol és a kereszt nem engedi, hogy szétessünk, elkallódjunk, mert összefog, megtart, biztossá tesz.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok szeretetteljes, boldog karácsonyt, és örömökben gazdag, békés új évet.

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nevében

Zelenák József esperes

dr. Kovács József, a Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztorának karácsonyi üdvözlete

Karácsonyi üdvözlet

„Dicsősség a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat!” – így hangzott az angyali üdvözlet Jézus Krisztus születésekor. Erre a születésre és ennek céljára emlékszünk ezen az ünnepen. Az angyali köszöntés magában foglalja Isten célját az emberiséggel kapcsolatosan. Isten részéről kész a jóakarat az ember felé és a békesség is megvan, ha az ember dicsősséget ad Istennek. Az ember próbálta megvalósítani a békességet, de anélkül, hogy valóban Isten lenne hódolatának, törekvéseinek és vágyainak a központjában és azoknak meghatározója. Ezért a békesség délibábként tűnik el a láthatáron. Ha valóban Istennek adná a dicsősséget! Mert már láttuk, hogy az ember Isten nevét emlegetve ment háborúba, rabolta el másnak a javait és gyilkolta azokat, akik nem voltak vele egy véleményen. Ilyenkor az ember valóban magának adott dicsősséget.

A békesség meghirdetése a Megváltó születésekor történt. A békességhez szükséges a bűn kérdésének a megoldása. Új kapcsolathoz, új ember kell. Ezt mondta Jézus annak idején Nikodémusnak: „szükség néktek újonnan születnetek”. Nem csak mondta, hanem újjá is tudja tenni az embert azt, akit a bűn elrontott, embertelenné tett. Az emberiség más nagy gondolkodói is látták, hogy a boldoguláshoz kell egy „más ember”. Nietzsche meghirdette az emberen túli embert (Übermensch), Marx az új ember megjelenését jósolta meg, mostanában pedig Harari az istenemberről (homo deus) prédikál. Valóban az egyikből letteke a „hitlerek”, a másikból a „leninek” és a „sztálinok”, ez utóbbi pedig transzhumanizmus felé halad.  Minden olyon elképzelés, ami az új embert úgy akarja megvalósítani, hogy eltekint a bűn problematikájától csődre van ítélve.

Jézus Krisztus születésekor az angyal ezt mondta Józsefnek: „Nevezd Jézusnak, mert ő szabadítja meg a népet bűneiből!” Ő megtette és ma is megteheti. Ezért örömünnep a karácsony.

Boldog karácsonyt! Áldott békességet!

dr. Kovács József,

Szatmárnémeti,

2023 karácsonyán