Biztonságos-e Szatmár megye, ha földrengésekről van szó?

Néhány nappal ezelőtt 5,3-as erősségű földrengés rázta meg Vrancea környékét. Noha Constantin Ionescu, az Országos Földfizikai Intézet vezérigazgatója ezt követően mindenkit megnyugtatott, hogy a rengés csak a szokásos szeizmikus tevékenység része volt, felmerül a kérdés, hogy pl. mi itt, Szatmár megyében számíthatunk-e hasonlóan erős természeti jelenségre.

A realitatea.net a fentebb is említett intézettől kapott adatokra hivatkozva közölte, hogy Romániában az alábbi területek tekinthetők a legbiztonságosabbnak, ha felszíni földmozgásokról van szó: Temes, Krassó-Szörény, Szatmár és Konstanca megyék, valamint Suceava és Máramaros megye határa, Nagyvárad, Kolozsvár, Déva és Beszterce környéke. Ezek a területek elég nagy távolságra vannak a főbb romániai epicentrumoktól ahhoz, hogy biztonságosnak tekinthessük őket. Hozzávetőlegesen biztonságos emellett Szeben, Brassó, Maros, Neamț és Suceava megye is; e területek a szakemberek szerint közepes kockázatnak vannak kitéve.

Vannak Romániában azonban olyan régiók, amelyek esetében a földrengéskockázat egyértelműen magas. Tudniillik, Bukarest, Ploiești, Bodzavásár, Focsani és Jászvásár – illetve a hozzájuk közel található települések – is a fő szeizmikus vonalak mentén helyezkednek el, így e területeken nagyobb esély van az erősebb, komoly károkat okozó földrengésekre. 

Szatmár megye számára nem ismeretlenek a földrengések
 
Ahogyan arról a Szatmár Megyei Könyvtár különleges kollekciókkal foglalkozó részlege korábban beszámolt, a földmozgások tekintetében 1900 óta nyugodtnak számító Szatmár megyében több jelentős földrengést is feljegyeztek az idők folyamán, melyek elsősorban a két legfontosabb szeizmikus zónában, azaz Nagykároly és Halmi-Sárközújlak területén jelentkeztek. Ezekről az 1855-ben pappá szentelt Brázay János, katolikus plébános közölt értékes információkat az Emléklapok a Mező-Petri-i község és r. K. Plebánia törtenetéből a templom száz éves jubileumára című munkájában, melyet 1886-ban adtak ki Nagykárolyban, de megsüvegelendő a két muzeográfus, Neța Iercoșan és felesége, Ana tevékenysége is, akik a XX. század elejéig tárták fel a Szatmár környéki földmozgásokat. E munkákon túl értékes információk rejlenek a régi egyházi könyvekben is.
 
Az első ismert földrengés, melyet Szatmár megye területén is érezni lehetett, 1092 július 6-ra datálható. A XVIII. században is több földrengést jegyeztek fel, kiemelhetjük például az 1784. február 1-én, illetve az 1795. március 3-én történt földmozgást is, melynek epicentruma az Ér völgyében volt. Hasonlóan „mozgalmas” volt a XIX. század is, annak is elsősorban az 1829-1839 közötti időszaka: a lemezek mozgása ezekben az években is elsősorban az Ér folyó környékét érintette, sőt Érendréden, Nagykárolyban, Kaplonyban, Királydarócon, Érdengelegen, Érhatvanban, Irinyben, Mezőpetriben, Szilágypéren, Piskolton, Pórteleken, Szaniszlón, Szatmárnémetiben, Érszodorón és Mezőteremen is jelentős károkat okozott. Mindezeken túl érezni lehetett Szatmár megye területén több olyan földrengést is, melyeknek epicentruma a szomszédos Máramarosban vagy a Szilágy megyei Zsibón volt.
 
Az 1900-es századfordulóig 171 földrengést jegyeztek fel a megyénkben, de ezek között szerencsére csak 13 volt erős és 2 nagyon erős. Az egyik „nagyon erősként” jellemzett földmozgás 1829. július 1-én történt, a másik pedig öt évvel később, 1834. október 15-én. Utóbbit egyébként Szatmár megye történetének nagy földrengéseként is említhetjük, hiszen igencsak komoly károkat okozott: Érdengelegen pl. ledöntötte a görögkatolikus templom tornyát.