Beszámoló az aknasugatagi biciklis túrabejárásról – Képgaléria

Az EKE vándortáborának programjában megrendezésre kerülő aknasugatagi túrára augusztus 1-jén kerül majd sor, de hogy mi is vár majd azokra, akik jövő hónapban eljönnek erre a kirándulásra, néhányan még júniusban megtekintették – a túrabejárásról Virág Hajnalka-Edit beszámolóját közöljük.

A túra reggelén, egy finom telemeás rántotta, paradicsom és egy szendvics elkészítése után, csapatunk hat tagja készen állt az indulásra.

A résztvevők: Dia és Hajni segédtúravezetőként, Edgard, Arni, Lehel és Artur túravezetőként vettek részt. Pontosan 9:40-kor indultunk el a tervezett útvonalon, első állomásunk Breb volt, ahová aszfaltozott úton haladtunk. Az úton Edgard defektet kapott, és bár felajánlottuk a segítségünket, inkább visszafordult, így öten folytattuk az utat.
 

A Casa Pașcu nevű lovardánál álltunk meg egy frissítő limonádéra és kávéra. Ez a hatalmas birtok csodás állatokat – nyulakat, őzeket, hattyúkat, pávákat, lámákat és lovakat – tart, és egész évben lovaglási lehetőséget biztosít. Itt vendégház és rusztikus, szabadtéri étterem is található, nagy játszótérrel.

A pihenő után folytattuk utunkat egy különleges helyre, ahol a flakonok felfelé gurulnak az aszfalton. Ez a jelenség már a televízióban is bemutatásra került, és mi magunk is kipróbáltuk – tényleg így van.

Lehel telefonon ígérte valakinek, hogy 13 órakor otthon lesz, amiben erősen kételkedtem, figyelembe véve a saját tempómat. Hosszú biciklizés után erdei utakra értünk, ahol időnként sáros pocsolyák és köves részek nehezítették a haladást. A platóról lefelé egy köves mederben haladtunk, ahol a meredekebb részeken inkább leszálltam a nagy kövek miatt. Artur viccelődött is, hogy én vagyok a "nagykövet", mert mindig megtalálom a nagy köveket.

Füves erdei utakon, árnyékos fák alatt haladtunk tovább, fel és le váltakozva. Félúton elértük a Kakastaréj alját, ahol szokatlan perspektívából készítettünk képeket. Gyönyörű hely volt, itt egy hosszabb szünetet lehet tartani, uzsonnával és fényképezéssel.

A fiúk hárman klipszes cipőben mentek, ami külön kihívást jelentett, de mindenkinek simán ment. Volt néhány kerékprobléma, ülésállítás és cipőszerelés, így az eszközlistánk bővült: pótbelső, külső leszedő, pumpa, imbuszkulcs az üléshez és cipőcsavarhúzó is szükséges. Naptej és víz elengedhetetlen volt, valamint magnézium és gél is jól jött.

Visszafelé nem álltunk meg sehol, csak tekertünk a melegben. A vándortábor leendő helyszínét még megvizsgálta a kis csapat. A hőség elviselhetetlen volt aznap az aszfalton. Hosszú felfelé menet után 15 óra körül érkeztünk meg Ocnára. Arni és Lehel elégedetten indultak haza. Számunkra is szép emlék maradt ez a túra, kellemes biciklizés, humoros társaságban. (A többiek talán el sem fáradtak, mert még aznap is bicikliztek 8 km-t, Artur pedig másnap 65 km-t tekert Varga Tomival, ami majdnem megegyezett Zsolt tervezett túrájával.)

A túra számai: 40 km táv, 977 m szintkülönbség. Az indulástól az érkezésig 6 órát töltöttünk, ebből 4 óra 30 perc volt a mozgás, és 1 óra 30 perc a pihenő. Ez az idő nőhet több pihenő, műszaki vagy egyéni problémák esetén, a csoporttagok számától függően.

Az Ocna Miller panzióban szálltunk meg, baráti társasággal. Gyalogtúrákat is tettünk a környéken, sok szamócát találtunk, és szép kilátókat fedeztünk fel. Néhányan elbicikliztek a Bârsanai fatemplomokig. A népviselet mindenhol megcsodálható, ma már a lányok bocskor vagy csizma helyett tűsarkúval hordják.

A környéken finom ételek kaphatók, pisztrángostól a hagyományos puliszkáig, házi süteményektől a pizzáig és malacig. Van struccfarm, lovardák, kempingek, strandok, ahol belépővel lehet fürdeni tóban vagy medencében.

Lejegyezte: Virág Hajnalka-Edit

A túrákat vezette: Virág Artúr

A túra adatai: IDE kattintva érhetőek el.