Bárhová is sodorjon az élet, tudnotok kell, soha nem lesztek egyedül – Szalagtűző a Refiben – Képgaléria

A szalagtűző minden évben örömünnepet jelent: ilyenkor történik meg az iskola végzős diákjainak nagykorúsítása, ilyenkor fordulnak rá a diákok – sportmetaforával élve – a célegyenesre. Az idei esztendőben a Református Gimnáziumban február 21-én, pénteken tartották meg ezt a piros betűs ünnepet, a már megszokottnak mondható helyszínen: a Dinu Lipatti Filharmóniában.

A három 12. osztály bevonulását követően elsőként Varga Szilárd Csaba iskolalelkész köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelt tisztelettel Rácz Ervin Lajost, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktorát, Póti Eduárd János iskolaigazgatót, és Elek Kinga Andrea aligazgatónőt, valamint az iskola tanárait, a diákok hozzátartozóit, a vendégeket, illetve nem utolsósorban a végzősöket.

Ezt követően az iskolalelkész közös imára szólította a hallgatóságot, majd igei üzenettel és útravalóul szolgáló, szép gondolatokkal folytatta beszédét: „Egyszeri és rendkívüli ez a mai alkalom, amikor régi hagyományainkhoz híven végzős diákjainkat nagykorúvá avatjuk”, majd Paulo Coelho, brazil regényíró, egy idézetével folytatta a gondolatmenetet, az életről, a döntésekről és a felelősségvállalásról. Majd feltette a kérdést: Lehetséges-e vajon győztesként élni és győztesként kerülni ki minden élethelyzetből. „A válasz: igen, lehetséges. De csak úgy, ha magától a győztestől tanulunk, aki nem más mint a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ő az aki nélkül ma nem is lehetnénk itt. Ő a kezdet és a vég. Életünk minden pillanatának beteljesítője és forrása. Reményeink szerint most is itt van, velünk együtt örvend, és büszke arra az útra, amelyet együtt tettünk meg. Ő volt aki támogatott, aki vezetett és aki segített, amikor úgy éreztük túl nagy a teher a vállunkon. Mint hívő embereknak, tudnunk kell, hogy életünket, nem a sors szele sodorja ide, s tova, hanem a mi életünk és sorsunk a mi megtartó, gondviselő Istenünk kezében van és lesz mindenkor. Bárhová is sodorjon az élet, tudnotok kell, soha nem lesztek egyedül, ha hajlandóak vagytok azon az úton járni, amit kijelölt számotokra ebben az életben. Nagy felelősség van a kezetekben: a siker és a kudarc is. Viszont senkit nem okolhattok azért, hogyha az életetek nem úgy alakul majd, ahogy szerettétek volna. Csakis egyvalakit: magatokat. Én egy valamit remélek csak: tanultok a győztestől” – fogalmazott az iskolalelkész.

Másodikként Rácz Ervin Lajos, generális direktor lépett a hallgatóság elé, ő a 16. zsoltár 11. versével nyitotta meg beszédét: „Te ismerteted meg velem az élet ösvényeit, örökké tart a gyönyörűség a jobbodon.”

A lelkipásztor az igére reflektálva rámutatott: azzal a bizonyossággal imádkozik a zsoltáros, hogy megismerheti az élet ösvényeit. „Még ti sem ismertétek meg azokat. Csak egy részt belőlük. Ezért szeretném szeretettel ajánlani nektek a fölfelé nézés és a szüntelen tanulás lehetőségét! Az élet ösvényeinek megismerése egy folyamatos tevékenység, ahogy az Istennel való kommunikáció is folyamatos. Általa egy olyan valaki van mellettetek, a napotok mind a 24 órájában, aki tökéletesen átérzi minden élethelyzeteteket, annak minden mélységét és magasságát. Az élet pedig a mai nap után is megy tovább, méghozzá az örök élet felé. De mit jelent az örök élet? Az örök élet nem csak mennyiséget jelent, hanem elsősorban minőséget. Az hogy ti Krisztusban hisztek, aki mellettetek van: megtanít benneteket élni. Kapaszkodjatok belé és merjetek felelősségteljes felnőttek lenni.” – fogalmazott a lelkipásztor.

A felszólalók sorában harmadikként Póti Eduárd iskolaigazgató lépett színpadra: „Itt vagyunk a Református Gimnázium egy újabb iskolai évének, egy újabb örömteli pillanatában, amikor elmondhatjuk, hogy köszöntünk benneteket a felnőttek között kedves tizenkettedikes diákok. Biztosan nem én vagyok az első, aki említést tesz arról nektek, hogy mekkora felelősség felnőttnek lenni, mi több, nem is biztos, hogy olyan nagy öröm az, amit ti annyira vártatok. Következnek majd megpróbáltatások, sőt már annyiszor beszéltünk nektek arról, hogy mit kell majd tenni egy-egy ilyen helyzetben. Én ma azonban egy dolgot szeretnék kérni tőletek: Biztosan emlékeztek az ószövetségi Lót történetére, aki amikor megtudta, mi vár Szodomára és Gomorára, nem csak a szűk családján akart segíteni, hanem másoknak is, azok közül akit ismert, de azok nem hittek neki, és végül mind odavesztek. Ezért én csak egyet kérek tőletek, és ezt ígérjétek meg nekünk: Ti nem lesztek olyan emberek mint Lót, akiről mindenki azt hiszi csak viccel. Helyette olyan felnőttek, barátok és társak lesztek, akiket van miért komolyan venni. Ha ez megtörténik, akkor tudni fogjuk, hogy a Református Gimnázium közössége, a ti szüleitekkel együtt megint valami sikereset alkotott, az Úr kegyelméből.” – fogalmazott az iskolaigazgató. 
 

Az ünnepi beszédeket követően a 11. osztályosok műsora következett. A nívós produkciót mindenki érdeklődve figyelte: számos énekszám, szavalat és értékes gondolat hangzott el, melyeket megérdemelt nagy tapssal jutalmazott a közönség, soraikban a végzős diákokkal. 

A műsort azoknak a videó-összeállításoknak a levetítése követte, amelyek bemutatták a három végzős osztály diákjait, illetve a négy líceumi év alatt összegyűjtött fotós és videós formában megörökített közös pillanatokat, melyeket mosolyogva, nevetve vagy éppen megilletődve, könnyes szemekkel figyelt a közönség.

A vetítést követően a 11. osztályosok nevében Ferenczi Dóra intézett beszédet a végzősökhöz. Rámutatott: ez a nap nem egy szomorú búcsú, hanem egy új, reményteli kezdet, melynek küszöbén állva a kötelesség, a szabadság és felelősség jelentik a jövő legújabb kihívásait. Kérte azonban társait, bárhová is sodorja őket az élet, időnként visszatekintve gondoljanak iskolájukra, és azokra a szép pillanatokra, amelyeket itt éltek át, mert bizonyára van ilyen bőven. Barátságok köttettek, melyekhez megannyi szép emlék kötődik, ezekről tanúskodtak a levetített videó-összeállítások is. „Az érettségit követően útjaitok különválnak, de a megszerzett barátságok és emlékek veletek maradnak. Őrizzétek őket, mert ezek formáltak benneteket azzá akik ma vagytok. Magatokban pedig bízzatok, az akadályok elől meg ne hátráljatok, ahogy eddig sem tettétek. Az időtöket becsüljétek meg, minden perce értékes kincs, végezetül pedig a 11. évfolyam nevében kívánok nektek sikeres érettségit, és rengetek boldog pillanatok az előttetek álló úton.” – zárta beszédét Ferenczi Dóra.

Ezt követően kezdetét vette a szalagtűzés: a hívószóra minden 12. osztály a színpadra lépett, majd a 11. osztály egy-egy diákja feltűzte rájuk a szalagot.
 

A szalagtűzés után a 12. osztályosok részéről Böszörményi Lilla mondott beszédet: „A szalag, amit ma magunkra tűztünk, nem csupán egy dísz a ruhánkon, hanem egy fontos jelképpé is: szimbolizálja az együtt töltött éveket, a közös emlékeket, a leküzdött nehézségeket és az együtt elért sikereket egyaránt. Ezzel a szalaggal hivatalosan is az iskola felnőtt diákjaivá válunk, ami nem csak büszkeséget, hanem felelősséget is jelent. A mai nap nem csak a múlt emlékeiről szól, hanem a jövő felé is tekintünk. Hamarosan kilépünk az iskola falai közül és új kihívások várnak ránk. Ez a gondolat egyszerre tölt el izgalommal és némi bizonytalansággal, de tudjuk, hogy az itt megszerzett tapasztalatok, az átélt pillanatok és közösen megélt évek mind hozzájárulta ahhoz, hogy magabiztosan vágjunk neki a saját utunknak. Ezen az estén azonban nem csak mi vagyunk a középpontban: szeretnénk kifejezni hálánkat a 11-es évfolyamnak, akik rengetek munkát és energiát fektettek abba, hogy ez az esemény felejthetetlen legyen számunkra. Végül de nem utolsósorban szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek és támogattak minket: tanárainknak, akik türelmükkel és kitartásukkal támogattak, szüleinknek, akik hittek bennünk, és barátainknak, akik mindannyian mellettünk álltak. Ma este egy apró szalagot kapunk, de sokkal többet viszünk magunkkal: egy összetartó közösség emlékét, egy meghatározó időszak lenyomatát, és azt a biztos tudatot, hogy ezek az élmények örökre velünk maradnak.”

A beszédet követően a 12. osztályosok közös éneke zárta az eseményt.