Ma nekik zúgott a taps. Bálint Zsuzsa, Erdei Doloczki István és Vígh József vehette át idén az Ezüst Tulipán díjat

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség szatmárnémeti szervezete 2007-ben, azaz immár tizenhét esztendővel ezelőtt alapította az Ezüst Tulipán díjat, amelyet minden évben az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett ünnepség során adnak át közösségünk három kiemelkedő tagjának.

Nem volt ez másként csütörtök este sem. Az Északi Színházban megrendezésre kerülő ünnepséget Csatári Bence, a Református Gimnázium diákjának szavalata nyitotta meg, majd dr. Szőcs Péter Levente városi tanácsos, a Szatmár Megyei Múzeum főigazgató-helyettese, a Szent István Kör elnöke történelmi előadásban idézte fel a forradalom eseményeit. Ezt követően sor került az est egyik legfontosabb momentumára, az Ezüst Tulipán díjak átadására.

A szatmári RMDSZ évről évre olyan személyeknek, illetve szervezeteknek ítéli oda az Ezüst Tulipán díjat, akikről nem túlzást azt állítani, munkásságuk és helytállásuk nélkül a szatmári magyarság valóban szegényebb volna. Az idei évben Bálint Zsuzsa, Erdei Doloczki István, valamint Vígh József kivételes, sokak számára példamutató tevékenységét díjazták. Az elismerést Kereskényi Gábor, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke, a város polgármestere adta át, az alábbiakban pedig a díjazottak laudációit olvashatják.

Oktatás és művelődés kategória: Bálint Erzsébet Zsuzsanna

Bálint Zsuzsa 1961. december 3-án született Nagybányán. Kivételes ember és kivételes pedagógus, aki érzékeny, és sok-sok szeretetet ad, aki osztályainak, diákjainak valódi édesanyja, akihez diákjai visszajárnak beszámolni életük alakulásáról, tanácsot kérni, ha nehézségbe ütköznek. Olyan tanár, aki nemcsak a kiválókkal szárnyal, hanem lehajol a nehezebben haladókhoz, és addig dolgozik velük, míg felveszik az ő lépteinek könnyed ritmusát.

1980-ban érettségizett az egykori Magyar Líceumban. Gyermekkora, diákévei meghatározták egész életét. Otthonról, orvos szüleitől nemcsak a kultúra, a zene, az irodalom szeretetét kapta, de magával hozta a hivatástudatot, a jól végzett munkára való törekvés céltudatát, a felelősségvállalás parancsát. Diákéveiről, tanárairól mindig nagy szeretettel beszél, és egész tanári pályafutását meghatározta az a törekvés, hogy saját diákjai számára is otthonná váljék az iskola, amely nemcsak a tanítás-tanulás tere, de a személyiség kialakulásának fontos állomása.

Kolozsváron, számítógép mérnöki szakon diplomázott 1985-ben. Visszatérve szülővárosába, a mérnöki munkája mellett a Szatmárnémeti MADISZ aktív tagja volt, mely időszak egyik jelentős eseménye egy csángó sátortábor Lujzikalagorban, ahol az eltöltött egy hét alatt, míg a néprajzosok a temetőt térképezték fel, ő a többi pedagógussal a csángó gyerekeket tanította magyarul.

Ugyancsak a 90-es évek elején azért, hogy beindulhasson a magyar óvodai csoport az akkori "Samus" gyár óvodájában, magyar családokat keresett fel és gyűjtötte a leendő ovisok neveit. 1992-ben végleg a tanítás mellett döntött, azóta a Kölcsey Ferenc Főgimnázium informatika tanára.

2010-2016 között, az iskola történetének egyik legnehezebb korszakában, volt aligazgatója az intézménynek,  de aligazgatói tevékenysége előtt és után is folyamatosan tevékenyen vett részt a Kölcsey Ferenc Főgimnázium életének irányításában. 

Színes személyisége iskolai tevékenységének sokrétűségében is tükröződik. Számtalan szép eredménnyel büszkélkedhet, hiszen nevét évtizedek óta olvashatjuk a megyei, vagy országos informatika versenyek élbolyában szereplő diákok felkészítőjeként.

Az évek során számtalan diákja választotta az informatikát hivatásul, de valamennyien vallják, a szakmai tudásnál sokkal többet kaptak a tanárnőtől, aki végtelen türelemmel formálta őket olyan emberré, aki tudja honnan indult, ragaszkodik a szülőföld értékeihez. Az osztályfőnöki órák, a kirándulások, beszélgetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy diákjai úgy érezzék: ő mindig mellettük áll, minden gondjukat meghallgatja, akivel megoldásokat lehet keresni minden felmerülő problémára. Nem csak ismereteket átadó tanár ő, hanem olyan pedagógus, akinek egész személyisége nevel. Nyugalma, higgadt ítélőképessége, áldozatvállalása, munkabírása minden tanár számára példaértékű. Az az ember ő, aki mindig ott van, ahol szükség van rá, aki alapot biztosít a többieknek ahhoz, hogy egyre feljebb juthassanak.

2017-ben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Egyesülete a Kölcsey Nagydíj arany fokozatával köszönte meg munkáját.

Közösségépítés kategória: Erdei Doloczki István

Erdei Doloczki István 1955. május 1-én született Selymesilosván – Ilosvai Selymes Péter szülőfalujában. Édesapja asztalosmester, édesanyja háztartásbeli. Másfél éves korában szülei Tasnádra költöztek, így ő magát tasnádinak tartja, amire nagyon büszke. Az általános iskolát és a középiskolát is Tasnádon végezte, itt érettségizett. Innen került a Temesvári Politechnikai Intézet villamosmérnöki karára, ahol erősáramú villamosmérnöki diplomát szerzett.

1990 januárjában a frissen megalakult RMDSZ tagja lett. Elmondása szerint, felesége, Edit hetente egy délutánt engedélyezett neki, hogy az akkor nagyon fontos, aktuális problémával foglalkozzon: a magyarok regisztrációjával. Akkori bajtársaival házról házra járt megkeresni a magyar családokat, róluk információt, adatot gyűjteni. Az egyetlen délutánból egyre hosszabb idő lett, egyre többet foglalkozott a magyarság gondjaival.

1992-ben a helyhatósági választások alkalmával megyei tanácsosi tisztséget szerzett. Ilyen minőségben a műszaki területrendezési bizottság, valamint a költségvetési bizottság tagjaként és elnökeként tevékenykedett, az RMDSZ frakción belül pedig frakcióvezető volt. 2000-ben a parlamenti választásokon képviselői mandátumot szerzett. Képviselőként az Ipari Bizottságban dolgozott egy mandátumot, és mivel vonzódott a számokhoz, négyet a Költségvetési Bizottságban. Ez utóbbi bizottságban betöltött szerepe révén sokat segített egyházainknak pályázatok útján anyagi támogatást szerezni, templomaink, egyházi ingatlanaink rendbetételére.

Tevékenységéről elmondhatni, hogy igyekezett legjobb tudásával dolgozni, és képviselni a szatmári magyarságot, olyannyira, hogy a hatóságok szerint nem is Szatmár megyét képviselte, hanem csak a szatmári magyarokat. Szívügyének tartotta a közösségépítést – hétfőtől csütörtökig a parlamentben tevékenykedett, péntek-szombat-vasárnap voltak azok a napok, amikor járta a városokat, falvakat. Kevés olyan közösségi megmozdulás volt, ahol ne lehetett volna látni.

Mindig fontosnak tartotta, hogy az RMDSZ megőrizze „mozgalmi” jellegét, hiszen mint vallja,  ha az RMDSZ szövetség, akkor abban minden magyarnak ott a helye, világnézetétől függetlenül. 

2020. december 20-án, az ötödik mandátumának végén bejelentette visszavonulását a politikai életből, és teljes idejét családjának és a három unokájának, Endrének, Ágnesnek, és Balázsnak szenteli. 
Hiszi, hogy Szatmár meg tudja ismételni a 2000. évi bravúrt 2024-ben is: 

• lesz polgármesterünk
• lesz megyei tanácselnökünk
• 3 képviselőnk
• 2 szenátorunk

Hitvallásást Ady Endre: Felszállott a Páva című versének egy részletével összegzi:

„Vagy bolondok vagyunk, 
s elveszünk egy szálig
Vagy ez a mi hitünk
valóságra válik.”

Ifjúság és sport kategória: Vígh József

Vígh József egykori válogatott labdarúgó, labdarúgóedző, sportmester. Érsemjénben született 1946. május 15-én. Gyermekkorában, miközben az Ér partján a libákra és rucákra vigyázott, a többi falusi gyerekkel reggeltől estig focizott, harisnyába gyúrt rongyból készült labdával. Így indult, majd 12 évesen, a nagyváradi Vörös Lobogó csapatában, Golyó bácsinál, kezdte a valódi labdarúgást.

1963-ban került a Nagyváradi Crişanához, majd 1964-ben a Crişul együtteséhez. Az utóbbinál mutatkozott be az élvonalban. 1966-ban a Bukaresti Steauahoz igazolt, ahol 1980-ig játszott, egy év megszakítással, mivel 1973-’74 között az FC Constanţánál futballozott.

Az 1980–81-es idényben a Marosvásárhelyi ASA játékosa volt, 1981-’82-ben pedig a ASA Chimia Buzău csapatában játszott. 1987-ben került Szatmárnémetibe, s mai napig nyomon követi a város futballéletét. Aktív futballista pályafutása során 404 élvonalbeli mérkőzésen 34 gólt szerzett, ugyanakkor 24 alkalommal lépett pályára a román válogatott színeiben, ahol 2-szer ért el kimagasló eredményt. A Steauaval 3-szoros román bajnok és 5-szörös kupagyőztes volt.

Bár a rendszerváltás előtti román kommunista sportélet és sajtó rendszeresen Iosif Viguként aposztrofálta, mindig büszkén vallotta magyarságát. A futballpályán és a pályán kívül is egyenes, kurucos szókimondás jellemezte és jellemzi. Edzőként a Chimia és az ASA Buzău, a Szatmárnémeti Olimpia, a Zilahi Armătura, a Szatmárnémeti Samus, Turci Minerul, valamint a FC Maramures csapatait irányította. Szakvezetőként olyan labdarúgók kineveléséhez járult hozzá, mint Csik Tibor, Ritli Zoltán, Daniel Prodan vagy Gerstenmajer Gábor.

2020 óta a Szatmárnémeti Olimpia VSK igazgatótanácsi tagja.

A kérdésre, hogy hogyan lett válogatott focista, a Mester válasza egyszerű: úgy hogy nagyon szeretett focizni. Móra László, a róla szóló „Harmadik félidő” című könyv szerkesztője így jellemzi: „Vigh Jóskánál a foci mindig is az első helyen állt. Volt érzéke ehhez a sporthoz.”

A díjazottak az elismerés átvételét követően rövid beszédet mondtak. Bálint Zsuzsa kifejtette, óriási meglepetésként érte a hír, hogy az idei évben ő kapja az Ezüst Tulipánt, ám mint mondta, gondolatban megosztja a kitüntetést családjával, kollégáival és barátaival is, mindazokkal, akik az elmúlt években töretlen támogatásukról biztosították őt. A tanárnő után Erdei D. István lépett a mikrofonhoz, aki megköszönte a bizalmat, mellyel a közösség három évtizeden át megajándékozta őt. Utolsóként Vígh József vette magához a szót, aki elmondta, noha annak idején megtehette volna, hogy itthagyja az országot, mégsem tette, hiszen mindig is szerette a Partiumot, épp ezért különleges megtiszteltetés számára itt a színházba, a szatmári kultúra szentélyében átvenni e rangos díjat.

Az esemény második felében a közönség a Bekecs Néptáncszínház Párosan szép... című előadását tekinthette meg.