Az Úrért, az Úrnak énekelünk – 13. Egyházmegyei Kórustalálkozó Szárazberken

Június 14-én, délután 5 órakor a Szárazberki Református Egyházközség adott otthont a már hagyományosan megszervezett Egyházmegyei Kórustalálkozónak. Szentháromság vasárnapján, ünnepi keretek között a Szárazberki Református Templomban gyűltek és sorakoztak fel az érkező vendégek, Tolnai Zelma kórusvezető koordinálása mellett.
 

Ezen az ünnepi alkalmon a Szatmári Református Egyházmegye 8 gyülekezeti kórusa képviseltette magát: Apa, Bel-Canto Kamarakórus, Egri, Mikola, Szatmár-Láncos, Szatmár-Németi, Szatmár Szamos-negyed és Szatmár-Kültelek. Jelen volt még a politikai élet képviseletében, Kosztya Zoltán zajtai polgármester, Huszti Róbert, a zajtai Vitéz Gaál Lajos Kulturális Egyesület vezetője és felesége, Béres Antal lázári polgármester és felesége, illetve Deme József lázári alpolgármester és neje.

Nt. Elek Arnold Zoltán házigazda lelkipásztor köszöntötte, üdvözölte az egybegyűlteket: lelkésztársakat, kórusvezetőket, kórustagokat, híveket és világi vendégeket, a sármelléki, 250 lelket számláló református közösség műemlék templomában. Külön köszöntötte Zsákai Norbertet, a garbolci testvérgyülekezet lelkipásztorát.

Az ünnepi istentiszteleten, Nt. Jobb Domokos, ombodi református lelkipásztor hirdette az Igét a Zsoltárok könyve 134,33-34. alapján: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” Igehirdetésében kihangsúlyozta, a templomi kórusok legfontosabb jellemzőit, kiemelve: A kórusban az Úrért, az Úrnak énekelünk, azt óhajtva, hogy „Legyen kedves néki az én rebegésem…” Nem az a lényeg, hogy egy kórus hány tagot számlál, oszlatta el a félreértést a szónok, hanem hogy éneke szívből jöjjön ha rebeg és zengjen ha eltökélt – zárta gondolatait az igehirdető.

Igehirdetést követően Tolnai Zelma tiszteletes asszony, kórusvezető koordinálta és felügyelte az alkalmat, köszöntötte, konferálta és szót adott a  kórusoknak, és azok vezetőinek. A mai alkalom ünnepélyes zenei részét a gyermekek furulya-éneke vezette be, akik igyekeztek örömöt csempészni minden jelenlevő szívébe. Ezt követően szebbnél-szebb és csodálatos dallamok hangzottak el a kórusok tolmácsolásában. Minden kórus három darabot adott elő. Öröm volt hallgatni őket, és a dicsőítés hullámhosszán megtapasztalni, hogyan kapcsolódik össze az ember szíve a Teremtő Úréval.

Az istentiszteletet követően a templom nyugati oldalán álló három kopjafánál közösen is énekeltek egy éneket, majd Csürök Király Emese szavalatát követően, a meghívottakkal közösen elénekelt magyar himnusszal zárult a kórustalálkozó. Az esemény másik lényeges momentuma a kopjafás emlékmű megkoszorúzása volt, a június negyedikei összetartozás napja alkalmából. A gesztus utalás arra, hogy a kórusok összetartozása a közösségek szintjén a magyar nemzet szétszakított részeinek összetartozását jelentik. Az Úr Isten áldása kísérje a jelenlevők, a szolgálattevők, mindannyiunk életét.

Áldásos volt együtt lenni, akár hallgatóként, akár kórustagként, és érezni mindazok szeretetét, akik a közösségért munkálkodnak, külön köszönet illeti úgy az anyagi, mint lelki támogatásokat. A templomi események után a találkozó a szépen felújított szárazberki kultúrotthonban folytatódott. Itt a helyi református közösség és családtagjaik, továbbá más felekezetekhez tartozó barátaik gazdag szeretetvendégséggel várták a találkozó tagjait és annak minden vendégét.

A meghívás él, és nyitott: ha valaki indíttatást érez magában az Isten dicséretére, magasztalására, és a közösség meghitt átélésére, akkor szeretettel hívnak és várnak mindenkit a kórus tagjai sorába.

További fotókat IDE kattintva tekinthetnek meg az érdeklődők!