Az Úr mindent kézben tart – reformáció és Ige világossága Szigetlankán

Reformáció hetében az Ige körül erősödött a szigetlankai református gyülekezet, a Mátyás király utcai temetőben is Isten szava vigasztalt.
 

Elmúlt héten minden nap szólt az Ige a szatmári Deák téri református templomban, október 31-én két ízben erősített a reformáció üzenete. A helyi lelkészen kívül Fodor Lajos nyugalmazott lelkipásztor, Kocsis Leila patóházai lelkésznő és Antal Mátyás teológus is bátorított.

Vasárnap délelőtt a Lanka Duó énekkel bátorított: Az Úr mindent kézben tart. Rácz Ervin lelkipásztor pedig úrvacsorai közösségre készítve a konfliktusok forrására világított rá. Az elmúlt hónapokban Jakab levele alapján prédikáció-sorozatot tart a szigetlankai lelkész, így jutottak el a 4. fejezet első 10 verséhez. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? … Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. (Jak 4,1.10) Hogy megszabaduljunk a konfliktusoktól körülöttümk, el kell, hogy oltsuk a konfliktusokat bennünk. Mi provokálja a bennünk levő viharokat? Vágy, irigység, rossz motiváció, bűnös kedvtelések. Konfliktusaink megoldása Istennél van: alázat Istennel szemben, ellenállás Sátánnal szemben. Luther Márton reformátor bátorításával zárult az igehirdetés: „Ha magamra nézek, nem tudom, hogyan üdvözülhetnék. Ha Jézusra nézek, nem tudom, hogyan juthatnék kárhozatra.”

Vasárnap délután a Mátyás király utcai temető kápolnájánál az Ige jobban világított mint bármelyik mécses. Igaz, a Nap világosságát nem lehet összehasonlítani egy elemlámpa világosságával sem. „Közeledjetek Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok!” (Jak 4,8) Ez nem egy barterszerződés Istennel, mert Isten közelsége hamarabb megtörtént és nagyobb távolságból jön: a mennyből a földre. Ő közel van a megtört szívűekhez. Ez az Ige azt is jelenti, hogy Ő nem ront ránk, a mi döntésünkre is vár. Isten egyik oldalán vagyunk mi, a másik oldalán vannak az elhunyt szeretteink, akik Krisztusban haltak meg. Az Ő közelsége jelenti tehát a legnagyobb vigaszt a gyászunkban is.

A szigetlankai közösség hitvalló énekeket énekelt, az élet Urát dicsérte, aki mindent kézben tart.