A mentőt taxinak, a sürgősségit pedig háziorvosi rendelőnek nézik sokan; az esetek 20%-a nem igényelne sürgősségi ellátást

Gyakran panaszkodnak arról sokan, akik valami oknál fogva kénytelenek voltak megjárni a szatmári sürgősségit, hogy mennyit kellett várni mire ők is sorra kerültek. Van benne igazság, sőt, nem ritka, hogy a beteg toleranciaküszöbét komolyan próbára teszi a hosszas várakozási idő, de legtöbbször nem a dolgozó személyzet jóindulatán múlik ez a dolog.

Szerkesztőségünk megkeresésére dr. Moldovan Adriana, a megyei kórház sürgősségi osztályának vezető főorvosa arról beszélt, hogy nemrég ő maga készített egy kimutatást, melyből az derült ki, hogy az sürgősségin ellátott betegek legalább 20%-a teljesen indokolatlanul érkezik.
 

Mi történik ilyenkor? Tettük fel a kérdést. A doktornő elmondta: ezek a páciensek kék vagy fehér kódot kapnak, melyek jelzik, a beteg állapota nem súlyos, de nyilvánvalóan őket is ellátják.

Példákat is mondott a doktornő: érkeznek olyan betegek, akiknek egy vagy akár két hete is fáj egy bizonyos testrészük, de ahelyett, hogy már rég felkeresték volna családorvosukat, inkább eljöttek a sürgősségire. De olyan betegek is vannak, akik az ingyenes kivizsgálás miatt gondolják úgy, hogy legjobb lesz, ha a sürgősségire sietnek, hiszen ha fáj a fejük, miért ne rögtön egy koponya CT-vel, vagy egy kis köhögés esetén sugarazással kezdenék betegségük okának feltárását.

„Ezek egy része egyáltalán nem indokolt, sok esetben nyilvánvalóan először a háziorvost kellene felkeresni. Ha a betegnek fáj a háta, a lába, vagy egy-, akár több hete tartó problémája van, az már rég nem sürgősségi eset. Ha a családorvos úgy gondolja, szükség volna egy sürgősségi kivizsgálásra, akkor majd ő beküldi hozzánk. A legnagyobb baj pedig azzal van, hogy a számos „nem sürgős” eset miatt növekszik a várakozási idő is, majd következik a zúgolódás, hogy miért kell várni, hiszen a sürgősségire jöttek. Erre a kérdésre a válasz pedig, hogy a sürgősségin nem csak sürgősségi eseteket kell ellátni, hanem egy kvázi családorvosi ellátás is zajlik, amit viszont nem mi kellene csináljunk”.

A nem sürgősségi esetek miatt megnövekedett várakozási idő pedig nem csak a kórház sürgősségi osztályán mutatkozik meg, hanem a mentőknél is, hiszen autóból is elég kevés van, sokan pedig ezzel a szolgáltatással is hajlandóak visszaélni. Vannak betegek, akik maguk is be tudnának jönni a kórházba, vagy eleve elegendő volna, ha a családorvost keresnék fel, helyette ők gyorsan mentőt hívnak. Ezzel a kocsit lefoglalják, ha pedig befut egy valóban sürgős hívás, lehet nem lesz szabad autó, amit azonnal ki tud küldeni a mentőállomás. Ezért egy infarktusos betegnek lehet, hogy várnia kell azért, mert valaki beütötte a könyökét, de mentővel viteti magát kórházba.

Sajnos vagyunk mi emberek olyan önzők, hogy mindig a magunk baja legyen a legfontosabb, de ha társadalomként állnánk hozzá egy-egy problémához, és elgondolkodnánk rajta, hogy adott esetben indokolt-e vagy sem bejönni a sürgősségire, sokkal jobban állna ez a helyzet. [...] Nagyon fontos volna ugyanakkor a megelőzés, elmenni a családorvoshoz, hogy a krónikus betegségeket karban tartsuk, megkapni a megfelelő kezeléseket, időben eljutni a járóbeteg rendelőbe a szakorvosokhoz, rendszeresen kontrollra járni. Így sokkal kevesebb ember kerülne a sürgősségire. Azt tapasztaljuk gyakran egy-egy krónikus betegség elhanyagoltságából fakad a baj.”

A karácsonyi és az ünnepi periódusban pedig még nehezebb volt a helyzet: mivel a családorvosok nem dolgoztak, gyakorlatilag minden eset a sürgősségin „landolt”. Ebben az időszakban napi szinten mintegy 50 személlyel nőtt az ellátásra váró betegek száma, ami nagyon megérződött.

Az átlagos napi 150-160 beteg helyett 180-200 pácienst kellett ellátni ebben az időszakban.

A helyzetet pedig tovább súlyosbítja az orvoshiány is. A doktornő elmondta, évek óta próbálják „vadászni” a fiatal-, és gyakran nem csak a fiatal orvosokat, viszont mondhatni eredménytelenül. Utánpótlás hiányában pedig a feladatok ellátása a jelenlegi gárdára marad, akik már így is a maximum felett kénytelenek teljesíteni.