Az egyik legnehezebb Dakaron van túl Gyenes Mani. Kollégái megünnepelték hazatértét. De vajon bevállalja-e 15. alkalommal is a versenyt? - Videó

Nagy szeretettel, konfettiesővel, pezsgővel és tortával fogadták Gyenes Manit kollégái az Autonet Import Kft. székházánál csütörtökön délelőtt a tizennegyedik Dakarja utáni első munkanapon. A sajtótájékoztatón olyan részelteket is elárult a motoros legenda az idei Dakarról, amit máshol nem mesélt még el, s azt is megtudhattuk, hogy jövőre fog-e indulni.

Az Autonet Import Kft. székházának udvarán bajnokhoz méltóan fogadták első munkanapján a Dakarról visszatérő Gyenes Emanuelt, Manit kollégái. Ilonczai Tamás, az Autonet Import Kft. marketing igazgatója köszöntötte elsőként és gratulált az idei teljesítményéhez, majd a cég vezetősége és kollégái is mind nagy szeretettel ráztak kezet a motoros legendával. Nemcsak konfettik szálltak a szatmári versenyzőre, de pezsgővel is koccintottak az elért sikerre. S természetesen az ilyenkor hagyományos torta sem maradt el.

S volt mit ünnepelni, hiszen idén Gyenes Mani az összetett motoros kategóriában jobb eredményt ért el, mint tavaly. Míg 2023-ban a 27. helyen zárt, addig idén a 23. helyen állt a versenytáblán, mikor meglendítették előtt a kockás zászlót. Ezt az eredményt még 2021-ben is elérte már egyszer. A Rally2 kategóriában pedig hozta a tavalyi formát, azaz 11. helyen végzett.

A Dakar szabályzata értelmében már nem kaphatott pontot és nem is szerepelhetett a versenytáblázaton az Original By Motul kategóriában, bár az eredményét tekintve itt második helyen végzett volna. Viszont ennek a kategóriában a nagykövete volt, amit meg is nyert.

Az idei, azaz a 46. Dakar a legnehezebb volt azon öt verseny közöl, amelyet az utóbbi években Szaúd-Arábiában rendeztek.

A szatmárnémeti Gyenes Mani, az Autonet Motorcycle Team versenyzőjeként egy KTM nyergében pedig 14. alkalommal vágott neki a világ legnehezebb motoros megmérettetésének, azon belül is a leginkább embert próbáló kategóriában, azaz a szerelőcsapat nélküli Original By Motul kategóriában.

A verseny január 5-én startolt Al-Ulából és január 19-én ért véget Yambu városában, egyetlen pihenőnappal a két hét alatt, ami január 13-án volt Riyadh-ban. Dakar hossza 7891 kilométer volt, amiből 4727 km-t 12 gyorsasági, speciális versenyszakaszban kellett teljesíteni.

Már a sajtótájékoztató elején megtudtuk, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor itt rendezték meg a versenyt, hiszen további öt évre kötöttek a szervezők szerződést a szaúd-arábiai helyszínnel.

„Új volt a motorom ezért különösebb technikai problémáim nem is voltak a verseny során. Egyedül a felfüggesztés volt kicsit lány az első héten, de a pihenőnapon ezt megoldottam, s a második héten már sokkal kényelmesebb volt. Végig jó ritmusban haladtam."

Nagyon fárasztó volt Chrono48, azaz az új maratoni szakasz

„A idei Dakar újdonságának számított a Chrono48, azaz a maratoni szakasz. Itt 620 kilométert kellett két nap alatt megtenni, ami viszont szinte csak dűne, homok volt. Nagyon megerőltető, nehéz szakasz volt, nehezen lehetett haladni.

Az első nap 420 kilométert sikerült mennem, de alig vártam, hogy már délután 4 óra legyen. Már 3 óra körül éreztem, hogy nagyon elfáradtam, s már nincs meg az a ritmusom, mint az elején. Vártam a versenynap végét, hiszen tudtam, hogy másnap, kipihenten jobban haladnék, jobb eredményt érnék el. Hét pihenőhely (bivoac) volt kijelölve, én a negyedikig értem le a 6. szakasz első napján.

Nagy élmény volt mindenképp, hiszen olyan legendákkal kerültem egy pihenőhelyre, mint Sebastien Loeb, Carlos Sainz.

Csak a szervezők által adott sátor és egy kartondoboznyi étel volt, semmi egyéb. Se fogkefe, se csereruha. Ennek ellenére, nagyon nagy élmény volt bajnokokkal együtt ülni a tábortűznél a sivatag közepén.

Másnap reggel 7 órakor indult ismét a verseny, ekkor mindössze úgy 200 kilométer volt hátra számomra, amit gyorsan sikerült teljesíteni. Innen repülővel vittek át a pihenőhelyre, Riyadh-ba, a motorokat pedig kamionnal szállították át. “

Két napig szokta az új roadbookot

Az idei Dakar másik újdonsága az volt, hogy a papír alapú roadbook helyet digitálisat vezettek be. Gyenes Mani elmondta, hogy a verseny előtt nem volt alkalma igazán kipróbálni, csak a Dakar előtti bemelegítő szakaszban, s akkor mivel nem volt tétje, minden rendben ment.

Csakhogy a verseny megkezdésekor, stresszhelyzetben már korántsem volt ez így. A prológ szakaszon semmit sem értett, hiszen teljesen másként volt megszokva az előző Dakarok során. S elmondása szerint, szinte csak az előtte haladó versenyzőket követte.

Két versenynapra volt szüksége, hogy megszokja az új navigációs eszközt, viszont utána megbarátkozott vele, s minden rendben működött. Csupán csak egyszer romlott el az GPS-antennája, de azt kicserélték a szervezők.

Navigációs hiba miatt időt veszített és idegeskedett

A motor is jól ment, s csak néhány kisebb navigációs hibát ejtett Gyenes Mani a verseny teljes egészén.

A 9. szakasznál mivel nagy volt a por, és egyik versenyző után haladt Mani, elvétette az egyik kötelező GPS-pontot, s vissza kellett fordulni. Emiatt úgy 5 percet veszített.

Elmondása szerint ez nagyon fel is bosszantotta, s nagyon igyekezett az elvesztett időt behozni a hátralévő szakaszon, ami majdnem ahhoz vezetett, hogy borult motorjával. De végül is sikerült megnyugodnia, s jó tempóban fejezte be azt a versenynapot is.

A leginkább az utolsó, befejező szakaszt élvezte, hiszen tudta, hogy már sem megelőzni nem tudja a listán utána következő versenyző, sem pedig ő nem tudja megelőzni már az előtte lévőt, így tét nélkül, igazi örömmotorozás volt. Csak arra kellett koncentrálnia, hogy eljusson a célvonalig.

Nem befolyásolta a megfázás

A verseny első hetén megfázott Mani és be is lázasodott. Arról is mesélt, hogy ez mennyire befolyásolta:

„Mindig nagyon vigyázok a torkomra, mert elég érzékeny és könnyen begyullad. Már a verseny előtt, itthon is mindenhova maszkkal jártam, s igyekeztem nem hideget inni, hogy ne legyen gond.

A versenyzők 95 százaléka már nem sátorban alszik, hanem lakóbuszokban, lakókamionokban, viszont én még mindig sátorban töltöm az éjszakát, s itt 5-6 fok van éjjel. Már az első napokban éreztem, hogy gond lesz. Be is lázasodtam aztán, ami miatt kicsit gyengébbnek is éreztem magam. De volt nálam gyógyszer, így 2-3 nap alatt elmúlt.“

Kétszer esett, kisebbet

A szervezők mindig nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Ennek ellenére az idei Dakaron haláleset is történt: egy spanyol motoros, bukott, majd kórházba került, s ott meghalt.

Mani elmondta, hogy ő is visel légzsákkal ellátott mellényt. Egyik alkalommal, a mostnai versenyen, a dűnéken egy nagyobbat zökkent, s a mellényében a légzsákok ki is oldódtak. Hirtelen nem is tudta mi történt, aztán rájött, de nem állt meg. Vagy két percig motorozott úgy, hogy fel voltak fújódva a mellényében a légzsákok, s csak aztán eresztett le.

Az idei verseny során két alkalommal volt kisebb esése. Egyszer egyik dűnénél borult el, másodiknál pedig köves talajon. Utóbbi esetben épp a navigációval volt elfoglalva, s szerencsére nem haladt gyorsan, ráment egy kőre és már borult is, de szerencsére, itt sem esett nagyot.

Jöhet a tizenötödik?

Az idei év tervei között szerepel Gyenes Mani számára, hogy részt vegyen májusban az Enduro Világbajnokságon, a magyarországi enduro bajnokságon. Emellett júliusban a Red Bull Romanián is indulni szeretne.

Hetedik alkalommal szeretne a szatmári motoros legenda a Six Days Enduro-n is részt venni, amit idén Spanyolországban rendeznek meg.

S ha a szponzorai is mellette állnak, akkor jövőre ismét szeretne tizenötödik alkalommal is a startvonalra állni a 47. Dakaron.