Az Alma mater visszavárt

Szombaton a Szatmárnémeti Református Gimnázium udvara kerek évfordulós érettségi találkozót ünneplő osztályközösségektől volt hangos.

A vidám nevetések, szeretetteljes ölelések, a viszontlátás öröme tette igazán különlegessé a 30. Jubileumi Véndiáktalálkozót. 11 órakor a becsengetést követően a zászlók behozatala után vonultak fel a 70., 65., 60., 55., 50., 45., 40., 35., 30., 25., 20., 10. éves érettségi találkozójukat ünneplők. Nagy Anikó műsorvezető kérdésére kiderült, hogy mindenki boldog és hálás, amiért részt vehet a Jubileumi Véndiáktalálkozón, és az is gyakran hallható volt, hogy bárhová is sodorta az egykori szatmári diákokat az élet, az otthon mindig Szatmárt jelenti számukra, ahol jó érzés magyarnak lenni. Ezt követően Tóth Géza Ivor, a Szatmárnémeti Véndiákszövetség alelnöke köszöntötte a megjelenteket, aki egy Váci Mihály idézettel: Csak ezt az utat el ne hagyjam,/ jegenyesort az alkonyatban,/ mely küszöböktől hoz idáig,/ s körül a Földön – visz hazáig!” alapozta meg üzenetét. — Erre a hazáig vezető útra gondolok, amikor visszaemlékszem 1992 szeptember 12-ére, az első Véndiáktalálkozóra, amikor már köszöntött a zöld-fehér tábla az iskola bejárata fölött: „Az Alma mater visszavár!” Azóta is ez a jelmondatunk, városunk, iskolánk visszavár. A szövetség emlékkönyvében olvasható hogyan emlékezett iskolájára az első találkozón dr. Mártha Ivor, idézem: „Hűségemről és őszinte ragaszkodásomról szeretném biztosítani ősi iskolámat. Az Énem jobbik részét neki köszönhetem, és ha van bennem tartás, magyarságtudat és nyoma is a keresztényi szeretetnek, a szüleim mellett, a köszönetem az övé. Adja az Isten, hogy mint a bibliai Sion, dacoljon az elmúlással.” Az öreg diákok hálája, az Alma Materhez való tartozás és visszatérés kívánsága alapozta meg a szövetség létrehozását. (…) Az évek során a Szövetség egyik legmeghatározóbb rendezvénye a most már hagyományosan július második hétvégéjén sorra kerülő Véndiáktalálkozó.

Magaménak érzem a Véndiáktalálkozót, óvni akarom, mint számomra fontosat, de csiszolni, értéket teremteni és továbbítani is benne, figyelni amint növekszik, átesik a gyermekbetegségeken, majd egyre gazdagabb lesz „testben és lélekben”, formában és tartalomban. Körülötte pedig zajlik az élet, nagyot fordul a világ. Vannak „boldog békeidők”, építkezésre alkalmasak, és vannak események, történések, veszteségek, járványhelyzet, amelyek árnyékba borítják fölötte az eget. De túlél, és mivel nem akarjuk, hogy megöregedjék és emlékké váljon, örök ifjúságot kívánunk neki — mint a mesében. Ennek jegyében zajlik a 30. Jubileumi Véndiáktalálkozó, amely mérföldkő a találkozók sorában” — fogalmazott Tóth Géza Ivor. Ezt követően egy perces néma csenddel emlékeztek az elhunyt tanárokra, diáktársakra valamint  Kruzlics Jánosra, a  Véndikszövetség titkárára. Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök és Kiss József főjegyző ökumenikus imában adtak hálát a Véndiáktalálkozókért. 

Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, megyei tanácselnök kihangsúlyozta, hogy az Alma mater mindig visszavár, legyen az ember 20, 40, de akár 100 éves is! — A ma felvonuló 70, 65, vagy 50 évvel ezelőtt elballagott diákok élete számunkra egy történelmi kitekintés is a múltra, hisz mesélnek azon időkről, amikor még külön volt a fiú és külön a lány oktatás, de a kényszermunka-táborokban töltött nehéz időszakról vagy akár a közelmúlt éveiről. Reméljük, akik messzi tájakról tértek haza ünnepelni látják, hogy jó irányban haladunk, épül-szépül az iskola, új utak épülnek, fejlődik a térség, a város. Azt szeretném, hogy a ma 30 éves rendezvény 130 év múlva is ugyanilyen sikeres, tömegeket vonzó esemény legyen — fogalmazott Pataki Csaba, aki megjegyezte, hogy az eddigi Véndiáktalálkozók közül ő legalább 28-an vett részt, magánembereként vagy hivatalos személyként.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, az RMDSZ városi szervezetének elnöke kihangsúlyozta: „Jó itthon lenni, jó önök között lenni, jó látni, hogy immár harmincadik esztendeje kerül megrendezésre a véndiáktalálkozó. Egy olyan rendezvény, ahol itthon vagyunk, Szatmáron vagyunk, és jó volt látni, hogy a több évtizede érettségizettek ma is ugyanúgy beszélgetnek, mint annak idején az iskolapadokban. Az évek változnak, a világ változik, és vele együtt változunk egy kicsit mi is. Emlékezhetünk még arra,  hogy 35 évvel ezelőtt hol a páros hol páratlan rendszámú autók járhattak a városunkban, tegnap átadtuk a forgalomnak Szatmárnémeti körgyűrűjét, épül a harmadik Szamos-híd, megújul épített örökségünk, mint ez az iskola is. És soha ne felejtsék el, hogy ezek az épületek nem csak múltunk bizonyítékai, hanem jövőnk alapkövei is. Kedves véndiákok, az önök jelenléte bizonyítja azt, hogy Szatmárnémeti él, Szatmárnémeti lélegzik.” Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója házigazdaként köszönte meg mindenkinek, aki eljött a Véndiáktalálkozóra, hisz ez által tartalommal, értékkel, lélekkel töltik fel az ilyen alkalmakat, majd köszönetet mondott a szervezőknek is, akik hónapok munkájával egy színvonalas eseményt hoztak össze. Póti a támogatóknak is megköszönte, hogy hozzájárultak a jubileumi találkozó megszervezéséhez. Fux János, a Nagybánayi Vándiákszövetség elnöke megható sorokkal köszöntötte a Véndiáktalálkozón részt vevőket. 

Az ünnepi beszédeket követően Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke és Tóth Géza kézműves, egyedi emlékplaketteket adtak át mindazoknak, akik az elmúlt 30 év során segítették a Véndiákszövetség munkáját, a Véndiáktalálkozók megszervezését. Emlékplakettet kapott: Ábrám Sámuel, Barabás Gréti, Berkeszi Zsolt, Boór Béla, Czinzel László, Dobosi Ferenc, Donka Barnabás István, dr. Duffek Mihály, Fux János, Gönczy Gábor, Görbe Éva, Ilonczai Annamária, Muhi Sándor, Muzsnay Árpád, Pataki Enikő, Pittner Sándor, Stier Péter, Szejke Lóránd Vilmos, Szilágyi Éva, dr. Varga Attila. A délelőtti esemény végén megkoszorúzták az iskola falán található In memoriam táblát. 

Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek

A jubileumi Véndiáktalálkozó keretében az Iparosotthonban bemutatásra került Muhi Sándor képkiállítása; EKEART — az Erdélyi Kárpát Egyesület fotókiállítása; 30 éves határkőnél—cserkésztörténeti kiállítás. Muhi Sándor a megnyitón mesélt arról, hogyan jöttek létre ezen alkotások, illetve az is kiderült, a most kiállított 70 alkotás alig egyharmada az általa készített arcképeknek. Szatmári tollak címmel szervezett kiállítást a Szamos Diákirodalmi Kör az elmúlt két év során megjelent szatmári szerzők könyveiből. Elek György publicista elmondta, hogy nem sikerült ugyan minden kiadványt összegyűjteni, mégis jó látni, hogy ennyi könyv áll az olvasók rendelkezésére. IllesztgetŐ címmel versösszeállítást mutatott be a Szamos Diákirodalmi Kör Besenyődi Judit verseiből válogatva. Medve A. Sándor is bemutatta Konfirmáltak anyakönyve 3. kötetét. A cserkészkiállításról Boga Ferenc mesélt minden érdeklődőnek. 

Kora délután az Aurel Popp Művészeti Líceumban lehetőség adódott találkozni Fehér Imola költőnővel, akinek nemrég jelent meg VálóVersek kötete. A találkozón meséltek a kötet illusztrációiról, borítóképének történetéről, Orbán Emőkével és Gönczy Tamással. Ugyanezen a helyszínen került bemutatásra Kállay Attila: Szatmári épületek kiállítása, melyet Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese méltatott, s Kozma Dorka zongorajátéka tett különlegessé. 

A délutáni koncertekre megtelt a gimnázium udvara. Pfeifer Melany és zenekara, a Mel'amour megalapozta a hangulatot, így a Vaskó Makka elbűvölő hangú énekesnővel kiegészült Villon Trió produkciója során a bátrabbak már táncoltak is. A Mindhalálig Beatles emlékzenekar előadására többen perdültek táncra, és énekelték a művészekkel az közismert Beatles-dalokat. Mindeközben az egykori osztályközösségek, barátok kedélyesen elbeszélgettek, régi történeteket elevenítettek fel, ezzel téve feledhetetlenné a jubileumi Véndiáktalálkozót. A FunkYou zenekar töretlen sikert aratott, akárcsak a Véndiáktalálkozók mindenkori fellépői, Vargáék. A jelen levők elmondása alapján kijelenthető, jól sikerült a 30. Jubileumi Véndiáktalálkozó.