Az 55 évvel ezelőtti összefogás üzenete ma aktuálisabb, mint valaha

A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal az idei évben is koszorúzással emlékezett az 1970-es szatmári árvízkatasztrófa okozta pusztításra, illetve azokra az áldozatokra, akik sajnos életüket vesztették a város történetének legjelentősebb természeti katasztrófája során.

A főhajtásra ez alkalommal is a Május 14. téren álló emlékmű előtt került sor. A megemlékezés a román himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd az egyházi felekezetek papjai mondtak el egy-egy fohászt az elhunytak lelki üdvéért, előbb román nyelven, majd a római katolikus, illetve református felekezetek képviselői - Schönberger Jenő és Kiss József - magyarul is. Az imák után Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere intézett kétnyelvű beszédet a megjelentekhez.

A városvezető mindenek előtt felidézte az 55 évvel ezelőtti események súlyos következményeit: az árvíz 56 emberéletet követelt, több mint 4.000 házat rombolt le, 28.000-nél is több ingatlant rongált meg, és 128.000 hektár földterületet öntött el, azon a városrészen pedig, amely a tragédia napjáról kapta a nevét, a víz magassága elérte a 2 métert.

„Ez a tragikus esemény arra emlékeztet minket, hogy a kitartó munka, a kölcsönös tisztelet és a hit az, ami átsegít a megpróbáltatásokon, ezen értékek jellemzik azt a szatmári lelkületet is, amelyre oly büszkék vagyunk. Ez a szellemiség tartja meg a közösségünket a legnehezebb időkben, ez segít nekünk abban, hogy a kihívásokat lehetőségként tudjuk kezelni, erősebbek és összetartóbbak legyünk.

Május 14-e nem csak az emlékezés napja, hanem a tragédia tanulságaira is felhívja a figyelmünket. Tanulnunk kell a múlt hibáiból, hogy ezek a tragédiák soha, semmilyen körülmények között ne ismétlődhessenek meg. A történelem arra tanít bennünket, hogy egy város sorsát nem lehet megosztottságra építeni. Az 55 évvel ezelőtti összefogás üzenete pedig ma aktuálisabb, mint valaha volt. A szatmáriak akkor nem csak azt bizonyították be, hogy képesek  újjá építeni, amit az árvíz elsöpört, de ott és akkor megszületett valami, amit nem lehet elpusztítani: az emberség, az összefogás, a segítőkészség és a szolidaritás példátlan ereje. Ma, amikor azokra emlékezünk, amikor átélték ezeket a megpróbáltatásokat, és akik letették egy új és szolidáris város alapjait, ki kell mondanunk, hogy felelősséggel tartozunk azért, hogy közösségünk meg tudja őrizni ezt a szellemiséget. Ezért, amikor jövőnkről döntünk, csak az lehet az irányadó, ami összeköt bennünket“ - hangzott el Kereskényi Gábor beszédében.

Az elöljáró beszéde után után sor került az emlékmű megkoszorúzására is: először a közintézmények képviselői, majd a politikai pártok tagjai helyeztek el koszorút az emléktáblák közelében.