Amikor a kütyük nevelik a gyermeket - a nyári szünet sötét oldala

Gyermekeink kedvezőtlenebb helyzetben vannak mint valaha: riasztóan sok időt töltenek a kütyük előtt. Az olyan indokok, mint „Nyári szünet van… van elég idejük… azt csinálnak, amit akarnak… most szórakozzanak… eleget tanulnak az iskolai év alatt!”, napról napra csak növelik ezt a veszélyt!

Gyerekeink, főleg a szünidőben, akár 8–12 órát is a képernyő előtt töltenek, különböző játékokat, rajzfilmeket, videókat, podcastokat nézve, közösségi médiát és influenszereket követve stb.

Mielőtt bemutatnám ezeknek a „szörnyeknek” a negatív hatásait, hadd mondjak el néhány szót, nem csak gyógypedagógusként, hanem két kamasz fiú anyjaként is, a modern eszközök „jó” oldaláról. Az információk gyors elérése, a gyors kommunikáció megkönnyítése, a gyermek önálló tanulásra való felkészítése, az idegen nyelvek könnyű megértése és elsajátítása, a pályaválasztás támogatása, valamint a gyermek máshol tartózkodása esetén történő könnyű figyelemmel kísérése csak néhány a digitalizáció korszakának pozitívumai közül. A mesterséges intelligencia minden pillanatban velünk van, és jelentősen megkönnyíti az életünket. Hiszen ezért találták ki, nem igaz?

De figyelem, mindennek van határa! A túl sok időtöltés a kütyük előtt, úgy hosszú, mint rövid távon, komoly negatív következményekkel jár.

• A nem megfelelő viselkedés utánozása: ez azokra a befolyásos személyekre vonatkozik, akik egyre ravaszabbak és menőbbek, és akikkel a gyermek azonosulni szeretne, ezért pontosan úgy viselkedik, mint ők, és sok társadalmi és kulturális szempontból negatív magatartást sajátít el.

• Kifejezőképesség hiánya: nagyon sok szülő fordul különböző szakemberekhez azzal a problémával, hogy 3, sőt 4 éves korukban gyermekeik még nem beszélnek. Ott szembesülnek a képernyőnek a kisgyermekre gyakorolt káros hatásával: az „oktató rajzfilmek” nem ösztönzik a gyermeket a beszédre, csak a hallgatásra és a nézésre, de semmiképpen sem az interakcióra. Idősebb korban a gyerekek keresik a szavakat, amikor valamit mondani akarnak, nem tudnak elmagyarázni, esetleg megmagyarázni egy adott helyzetet, nem tudják megfelelően kérni, amit szeretnének, nem is beszélve később, az iskolásokról, hogy mennyire nem boldogulnak, amikor fogalmazásokat vagy esszéket kell írniuk... A beszéd és a kifejezőkészség fejlődése sérül, nem fejlődik megfelelően a képernyők előtt!

• Társkapcsolatok: mivel sok időt töltenek virtuális barátaikkal, a gyerekek nem kerülnek szemtől szembe egymással, nem játszanak közvetlenül társaikkal, és így fontos lehetőségeket szalasztanak el, hogy megtanulják a szocializációhoz és érzelmi fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges viselkedésformákat, ami frusztrációhoz vagy elszigetelődéshez vezethet. Az online környezetben a kapcsolatok gyakran felületesek lehetnek, lájkolásokon, kommenteken vagy gyors üzeneteken alapulnak. Ez irreális elvárásokat kelthet a társadalmi kapcsolatok működésével kapcsolatban, és befolyásolhatja a gyerekek képességét a valós életben felmerülő konfliktusok vagy komplex érzelmek kezelésére. Az empátia is csökken, mivel a digitális interakciók nem közvetítik azokat az érzelmi árnyalatokat, amelyeket a közvetlen kapcsolattartás nyújt.

• A szülőkkel való kapcsolat jelentősen megromlik a minőségi közös idő hiánya miatt, de főleg akkor, amikor a szülők különböző problémákat észlelnek, és korlátozni akarják a virtuális életre fordított időt. Felmerülnek a hatékony kapcsolattartás, a kommunikáció, a nem megfelelő kapcsolattartás problémái, sőt a konfliktusok és a büntetések alkalmazása is.

• Nyugtalanság és ingerlékenység: tudományosan bizonyított, hogy a képernyők előtt töltött túl hosszú idő túlstimulálja a gyermekek agyát, és zavarja annak működését. A videojátékok, rajzfilmek vagy videoklipek gyakran nagyon intenzívek vizuális és auditív szempontból. Ez a túlstimuláció hiperaktívvá teheti az agyat, és amikor a gyerekek leállnak a kütyük használatával, nagyon nyugtalannak, izgatottnak érzik magukat. A mozgáshiány, a hosszú ideig tartó ülés, fizikai aktivitás hiánya energiát halmoz fel, amely nem szabadul fel természetes módon játék vagy sport révén, ami a legtöbb esetben ingerlékenységhez vezet.

• A cirkadián ritmus és az alvás zavara: a képernyők által kibocsátott kék fény befolyásolja a melatonin termelését, amely az alvásért felelős hormon, és alvászavarokhoz vagy rossz minőségű alvást okoz. Az alváshiány pedig negatívan befolyásolja a hangulatot.

• Szocializációs nehézségek – „virtuális autizmus”: a képernyők előtt töltött túlzott idő csökkenti a fontos szociális készségek kialakulását, például a nonverbális nyelv olvasása, az érzelmi hangszínnel vagy gesztusokkal való kifejezés megértése, a közvetlen kommunikáció finomságainak megértése. Ezeknek a gyakorlati tapasztalatoknak a hiányában a gyermekek nehezen tudnak beilleszkedni csoportokba vagy természetesen viszonyulni másokhoz. Egyes gyermekek az online környezetet részesíthetik előnyben, hogy elkerüljék a szociális szorongást vagy a közvetlen kapcsolatteremtés nehézségeit. Így a képernyők menedékké válnak, de mégis paradox módon fokozhatják az elszigeteltség érzését, mert nem nyújtanak ugyanolyan érzelmi kielégülést, mint a valódi interakciók.

• Fizikai egészségügyi problémák megjelenése: szemfáradás és látászavarok, rossz testtartás és izom-csontrendszeri fájdalmak, fizikai aktivitás hiánya, alvászavarok stb.

• Mentális egészségügyi problémák megjelenése: fokozott szorongás és depresszió, negatív összehasonlítás másokkal, önértékelés csökkenése, kütyüfüggőség, irritabilitás, szorongás vagy nyugtalanság, koncentrációs és figyelemzavarok, társadalmi elszigetelődés, magány érzete, szociális készségek fejlődésének nehézségei, különféle életproblémákkal való szembenézés és azok megoldásának képtelensége következtében elkövetett öngyilkosság.

• És végül, de nem utolsósorban, veszélyben gyermekeink biztonsága: kibertámadások, vírusok, adathalászat és személyes adatok védelme, nemkívánatos és életkoruknak nem megfelelő tartalmak, negatív hatások, online zaklatás (cyberbullying), idegenekkel való kapcsolatfelvétel, akik hamis profil mögé bújnak, digitális lábnyom, sőt életüket veszélyeztető hamis valóságképnek, nem megfelelő tanácsoknak és ösztönzéseknek vannak kitéve lépten-nyomon.

Mit lehet tenni?

A válasz a következő cikkben, ami a következőkről fog szólni: a képernyő előtt töltött idő korlátozása és a valódi társasági tevékenységek ösztönzése, a szülők bevonása a technológia használatának felügyeletébe és irányításába, az online és offline idő közötti egyensúly megtalálása, a szociális készségek fejlesztése olyan gyakorlatok és játékok segítségével, amelyek ösztönzik a kommunikációt, az empátiát és az együttműködést.

Dongi Edina-Stefánia, gyógypedagógus és iskolai tanácsadó a Szatmár Megyei Nevelésügyi Erőforrás és Tanácsadó Központ (CJRAE Satu Mare)