Áldozócsütörtökön tartják a szatmárnémeti Székesegyház templombúcsúját

Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte Urunk mennybemenetelét. Később a Szentírásból ismert, húsvét utáni 40. napra került. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt, ebből ered az egyedülálló magyar név, áldozócsütörtök.
 

Az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadását követően negyven napon át többször is megjelent az apostoloknak, hogy élő valóságként megerősítse őket a hitben, és tanúságot tegyen dicsőséges feltámadásáról. Ezekben a találkozásokban tanította és lelki útmutatással erősítette meg választott tanítványait.

A negyvenedik napon, mielőtt visszatért volna az Atyához, megparancsolta tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, amíg „néhány nap múlva” el nem nyerik a Szentlélek ajándékát, az isteni erőt, mely által tanúságot tehetnek az Evangéliumról a föld minden határáig.

Ezután – tanítványai szeme láttára – felemelkedett a mennybe, mígnem felhő takarta el őt a szemük elől. Két angyal állt meg mellettük, és így szóltak: „Ő Jézus, aki fölment a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan láttátok őt a mennybe menni.”

Az Anyaszentegyház e szent eseményt Húsvét szent időszakának negyvenedik napján, azaz a Húsvét hatodik vasárnapját követő csütörtökön ünnepli, amikor hittel és hálával emlékezik meg Urunk dicsőséges mennybemeneteléről, melyben az isteni Megváltó az emberi természetet is az Atya jobbjára emelte.

A Szatmári Egyházmegyében a Székesegyház, valamint a krasznaterebesi templom titulusa „Urunk mennybemenetele”. Mindkét helyszínen az ünnep napján tartják a búcsút: Krasznaterebesen délelőtt 11.30-tól kezdődik a szentmise, ahol Ft. Harsányi László, erdődi esperes mond szentbeszédet; a Székesegyházban este 19 órától mutatják be a legszentebb áldozatot, Ft. András István gyulafehérvári római katolikus rektor tart prédikációt.