Aki vallást tesz rólam az emberek előtt – Konfirmálás Nagytarnán

Kettős ünnepet tartottak a Nagytarnai Református Missziói Egyházközségben. Egyrészt pünkösd ünnepét szentelték meg, másrészt 1 leány – Czepeczauer Edina – tett bizonyságot hitéről és a Krisztus tudományában való jártasságáról, a gyülekezet színe előtt a konfirmáció alkalmával – tudtuk meg Varga Tamás Sándor beszolgáló lelkipásztortól.
 

A vasárnap délben kezdődő istentiszteletre szinte teljesen megtelt a kis létszámú gyülekezet temploma. Hálás szívű és örömmel teli lelkű emberek gyűltek össze ünnepelni és bátorítani a bizonyságot tévő fiatal leányt. Az ünnepi istentiszteleten a Máté evangéliuma, 10. részének 32-33. versei alapján – Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. – Varga Tamás Sándor lelkipásztor hirdette az Úr Jézus Krisztus életadó igéjét. Igehirdetésében a lelkipásztor arról beszélt, hogy aki vallást tesz a Krisztus Jézusról, az először azt mondja el, kihez tartozik, kié az élete. Továbbá, hogy a keresztyének, mint Krisztus kiküldöttjei, egyet kell érteniük a kiküldőjükkel. Azaz nem tehetek úgy bizonyságot az Úrról, hogy közben nem értek egyet azzal, amit ő mond, tesz, üzen. Végezetül pedig, képviseljük-e azt, aki elküldött minket? Azon a helyen, ahol épp vagyunk, meglátszik-e rajtunk a Krisztus-képűségünk? E gondolatokkal bátorított az igehirdető lelkipásztor.

Az igei gondolatok után következett a konfirmáció, ahol a gyülekezet legifjabb tagja, Czepeczauer Edina, bátran és szép hitvallással tett bizonyságot az ő hitéről, keresztyén református ismereteiről, sok tanú előtt. A kérdéseket a Református Kiskátéból, a Heidelbergi Kátéból kapta, ezen kívül egy zsoltár, egy dicséretből, valamint imádságok hangzottak el. Egy szórvány gyülekezetben és közösségben felnőtt fiatal, aki ráadásul román nyelven kényszerül végezni a tanulmányait, szépen, ékesen és helyesen magyar nyelven tett bizonyságot hitéről. Talán sok helyen ez természetes, Nagytarnán már csak különlegesség. Azért is bír különleges értékkel a konfirmáció ezen a vidéken, mert bár az elmúlt években volt rá alkalom,  most egy ideig biztosan nem lesz. Hiszen nincs vallásórás, konfirmandus vagy csecsemő korú gyermek a gyülekezetben. Tehát az elkövetkezendő 14 évben nem lesz hasonló öröm ünnep a vidéken.

A lelkipásztor arra buzdított az ifjú leányt, hogy semmilyen körülmény között ne feledkezzen meg arról, kihez tartozik, kinek a képvizeletében jár ebben a világban s legyen alkalmas vagy alkalmatlan, bátorító vagy épp feddő a Krisztus evangéliuma, vigye magával a tarsolyában, az elméjében, a szívében. Mert ez az, ami megtartja őt, családját, közösségét, felekezetét, népét, mindenkor!

Az ünnepi istentisztelet úrvacsora osztással, majd nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárult.