A világ minden szegletéből érkeztek a 30. Jubileumi Véndiáktalálkozóra - Képgaléria

Szombat délelőtt vidám zsivaj töltötte be a Református Gimnázium udvarát, hiszen a hagyományokhoz híven idén is itt gyűltek össze azon egykori osztálytársak és barátok, akiket a középiskolai évek után elsodort egymás mellől az élet, és évek vagy akár évtizedek óta nem találkoztak egymással.

A 30. Jubileumi Véndiáktalálkozó ez alkalommal is az osztályok ünnepélyes bevonulásával kezdődött. A Gaudeamus Igitur jól ismert dallamára bevonulók sorát egy olyan osztály nyitotta meg, akik az idei évben érettségijüknek immár 70. évfordulóját ünnepelték. Noha a helyszínen már csak ketten tudtak személyesen részt venni, a hét évtizeddel ezelőtt végzettek így is vidáman, igazi tapsözön kíséretében érkeztek meg az asztalukhoz. A sort a 65., 60., 55., 50., 45., 40., 35., 30., 25., 20., illetve a 10. érettségi évfordulójukat ünneplő osztályok folytatták, akik mindannyian egyetértettek abban, hogy rendkívüli élmény a Véndiáktalálkozón részt venni, és a rég nem látott osztálytársakkal, egykori pajtásokkal nosztalgiázni.

A bevonulót követően sor került az ünnepi köszöntőkre is. A népes hallgatósághoz elsőként Tóth Géza Ivor, a Szatmárnémeti Véndiákszövetség alelnöke szólt. „Visszaemlékszem 1992. szeptember 12-ére, az első véndiáktalálkozóra, amikor egy zöld-fehér tábla köszöntött az iskola bejárata felett: Az alma mater visszavár. Azóta is ez a jelmondatunk: városunk, iskolánk visszavár” – emlékezett vissza a kezdeti időkre az alelnök.

„Magaménak érzem a véndiáktalálkozót, óvni akarom, mint számomra valami fontosat, de csiszolni, értéket teremteni és -továbbítani is benne. Figyelni, amint növekszik, átesik gyermekbetegségeken, majd egyre gazdagabb lesz, testben és lélekben, formában és tartalomban. Körülötte pedig zajlik az élet, nagyot fordul a világ, vannak boldog békeidők, építkezésre alkalmasak, és vannak események, történések, veszteségek, járványhelyzet, amelyek árnyékba borítják felette az eget. De túlélte. És mivel nem akarjuk, hogy megöregedjék és emlékké váljon, örök ifjúságot kívánunk neki, mint a mesében. Ennek a jegyében zajlik a 30. Jubileumi Véndiáktalálkozó, amely mérföldkő a találkozók sorában: megújuló szervezőcsapat, megújuló arculat, vérfrissítésen átesett programkínálat, viszont a hagyományokat megtartva, megőrizve, gyökérként kapaszkodva ezekbe” – hangzott el Tóth Géza ünnepi beszédében, melyet követően egy perc néma csenddel és harangszóval emlékeztek meg mindazon egykori diákokról és pedagógusokról, akik ezt a jubileumi alkalmat már nem élhették meg.

Az alelnök szavai után ökumenikus imádságra került sor, majd Pataki Csaba megyei tanácselnök vette át a szót. A tanácselnök visszaidézte, hogy a tavalyi véndiáktalálkozón még mindenki abban bízott, hogy idén már megkötések nélkül, szabadon találkozhatnak a régi ismerősök, s noha a járvány valóban visszavonulót fújt, viszont a szomszédos országban épp háború zajlik. „Én a mai bevonulás után sokkal optimistábban tekintek a jövő elé, hisz ha visszagondolunk arra, hogy önök, a hetven, hatvan, ötven éve érettségizők mennyi mindenen mentek keresztül, akkor a mai fiataloknak semmiféle okuk nincs panaszra, hanem igenis mennünk kell előre. Építsünk egy olyan jövőt, neveljünk olyan nemzedékeket, hogy 130 év múlva is itt, Szatmárnémetiben legyen magyar véndiáktalálkozó” – hangoztatta Pataki.

A megyei tanácselnök után Kereskényi Gábor polgármester köszöntötte az egykori diákokat. „Jó itthon lenni, jó önök között lenni, jó látni, hogy immár harmincadik esztendeje kerül megrendezésre a véndiáktalálkozó. Egy olyan rendezvény, ahol itthon vagyunk, Szatmáron vagyunk, és jó volt látni, hogy a több évtizede érettségizettek ma is ugyanúgy beszélgetnek, mint annak idején az iskolapadokban. Az évek változnak, a világ változik, és vele együtt változunk egy kicsit mi is. Emlékezhetünk még arra, hogy hogy 35 évvel ezelőtt még a páros és páratlan rendszámú autók járhattak a városunkban, tegnap átadtuk a forgalomnak Szatmárnémeti körgyűrűjét, épül a harmadik Szamos-híd, megújul épített örökségünk, mint ez az iskola is. És soha ne felejtsék el, hogy ezek az épületek nem csak múltunk bizonyítékai, hanem jövőnk alapkövei is. Kedves véndiákok, az önök jelenléte bizonyítja azt, hogy Szatmárnémeti él, Szatmárnémeti lélegzik” – hangzott el a város elsőszámú elöljárójának beszédében.

Végül, de nem utolsó sorban Póti Eduárd, az eseménynek otthont adó Református Gimnázium igazgatója is köszöntötte az egybegyűlteket. Póti mindenekelőtt megköszönte a véndiákoknak, hogy eljöttek, hisz ez által tartalommal, értékkel, lélekkel töltik fel az ilyen alkalmakat, majd köszönetet mondott maguknak a szervezőknek is, akik hosszú hónapok kemény munkájával egy színvonalas eseményt hoztak össze. Az igazgató természetesen hálát fejezte ki a támogatók felé is, akik hol egy jó szóval, hol pénzadománnyal járultak hozzá ahhoz, hogy a 30. Jubileumi Véndiáktalálkozó megvalósulhasson.

Az ünnepi beszédeket követően Gönczy Gábor elnök, illetve Tóth Géza alelnök emlékplakettel köszönte meg mindazok munkáját, akik az elmúlt három évtizedben szövetségi tagként vagy pusztán belső indíttatásból segítették a véndiákszövetség munkáját, és különösképp az évenkénti találkozók megszervezését.

Az esemény utolsó, de nem kevésbé lényeges momentumaként a résztvevők koszorúkat helyeztek el az iskola falán található márványtábláknál, így emlékezve az elhunyt tanárokra és diákokra.