A Szatmárnémeti Városi Tanács megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelték az Iparosotthonban

Díszes esemény helyszíne volt csütörtök délben a Kazinczy utcai Iparosotthon, ugyanis itt ünnepelték a Szatmárnémeti Városi Tanács megalakulásának 30. évfordulóját. A rendezvényre meghívót kaptak az elmúlt három évtized polgármesterei, alpolgármesteri, és természetesen a helyi tanácsosok is.

Az eseményt az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjainak klasszikus zenei előadása nyitotta meg, majd Szatmárnémeti egykori polgármesterei szólaltak fel abban a sorrendben, ahogyan a városvezetői székben váltották egymást. Ennek megfelelően először Ioan Sanfira vette magához a szót, aki ’92-től ’95-ig töltötte be a megyeszékhely polgármesteri tisztségét. Mint elmondta, a rendszerváltás után, a helyi hatóság számára a Városi Tanács megalakulása a demokrácia első fontos mérföldköve volt, s úttörőként feladatuk bizony nem volt egyszerű; az új rendszer hiányosságai, a pénzhiány és a lakosság bizalmatlansága alaposan megnehezítették a munkát. 

Sanfira után a 2006-ig regnáló Horea Anderco vette át a szót. Anderco, aki egyébként a második ciklusát már nem tudta teljesen kitölteni, elmondta, mind a mai napig szívesen emlékszik vissza azokra a tanácsülésekre, amikor 5-6 napirendi pont felett is hosszú órákat tudtak vitatkozni, hiszen abban az időben még saját meggyőződéseik alapján szavaztak a tanácsosok, nem politikai érdekből. Azt is örömmel konstatálta ugyanakkor, hogy az általa vezetett helyi tanács több tagjának is sikerült feljebb lépni a ranglétrán - kiből prefektus lett, kiből parlamenti képviselő vagy szenátor. „Minden, ami Szatmárnémetiben történt, vagy épp nem történt meg, azon személyek döntéseinek az eredménye, akik ma itt helyet foglalnak. Fontos döntések voltak ezek, hiszen ezek nélkül Szatmárnémeti ma nem olya lenne, mint amilyen” – mondta el, majd gratulált a jelenlegi városvezetésnek, mely több olyan projektet is megvalósított, melynek gondolata az ő polgármestersége idején merült fel.

Anderco után a polgármesteri tisztséget 2003 és 2004 között betöltő Solschi Viorel intézett rövid beszédet a hallgatósághoz. Mint elmondta, nem csak azért érzi szerencsésnek magát, mert Horea Andercoval és Illyés Gyulával is együtt dolgozhatott, hanem azért, mert a Városi Tanács példaértékű professzionalizmussal végezte a munkáját.

A municípiumot 2004-től 2012-ig vezető Illyés Gyula elárulta, igencsak érzelmes pillanatok ezek, hiszen ilyenkor az embernek akarva-akaratlanul eszébe jut minden, ami az elmúlt 30 évben történt, kezdve az első demokratikus választásoktól a mandátuma idején zajló tanácsülésekig, melyeken az építő jellegű viták nyomán mindig fontos döntések születettek. Hozzátette, hogy olyan időszak volt ez, melyben számos fontos változás történt a város közigazgatásában: az uniós támogatások lehívása érdekében megalakult a vízszolgáltatásért felelős Apaserv Rt., és létrejött egyebek mellett a szociális igazgatóság, a lakosságnyilvántartó hivatal és a Helyi Rendőrség is, illetve megnyílt az út az uniós finanszírozású projektek előtt is.

A nevezett tisztséget 2012 és 2016 között betöltő Dorel Coica önmagát „másféle” városvezetőnek jellemezte, aki kétségtelenül úgy vonul be a város történetébe, mint a garázsromboló polgármester. S noha akkor sokan nem örültek neki, mégsem bánja, hogy így döntött, hiszen ideje volt megtisztítani a lakónegyedeket e garázsoktól. Hozzáfűzte, nagy örömmel tölti el, hogy a jelenlegi városvezetés több olyan projektet is átvett és továbbvitt, melyek az ő mandátuma idején kezdtek el körvonalazódni.

Végül, de nem utolsósorban Kereskényi Gábor jelenlegi polgármester szólt az egybegyűltekhez. „Ma 30 éve annak, hogy a kommunista diktatúra után 1992-ben újjáalakult Szatmárnémeti Városi Tanácsa. Ezt az ünnepi eseményt csak úgy nyithatom meg, hogy köszönetet mondok önöknek, korábbi polgármestereknek, alpolgármestereknek, városi tanácsosoknak, jegyzőknek azért, hogy az elmúlt három évtized során hozzájárultak Szatmárnémeti fejlődéséhez. […] Számomra a Helyi Tanács rendkívül sokat jelent, hiszen 2004 óta vagyok tagja a testületnek, és nem tudom elfelejteni azokat az időket, amikor a parázs viták után, az üléseket informális keretek között a Central vendéglőben folytattuk. Nagyon sok kollégával - pártállástól függetlenül - konstruktívan tovább tudtunk beszélgetni és ezzel is túl tudtunk lépni bizonyos ellentéteken, ami nagyon fontos volt.

Azt gondolom, hogy ebben a történelmi pillanatban, visszatekintve az elmúlt 30 évre, kijelenthetjük azt, hogy Szatmárnémeti többet jelent számunkra, mint egy város. Ez az otthonunk, egy olyan közösség, amelyre büszkék vagyunk, amelyet a továbbiakban is fejleszteni szeretnénk. Ez a fejlődés azonban Önök nélkül, nélkületek nem jöhetett volna létre. Köszönöm a kitartást, a türelmet, hogy megértették, megértettétek, hogy a változás nem megy egyik napról a másikra. Büszkék vagyunk a múltunkra. Ez a múlt kötelez, hiszen felelősséggel tartozunk a közösségünkért, a városunk jövőjéért” – hangzott el Kereskényi Gábor ünnepi beszédében.

Az esemény második felében az egykori polgármesterek, alpolgármesterek és helyi tanácsosok Pro Urbe díjat vehettek át, illetve Kelemen Hunor kezdeményezésére magát Kereskényit is meglepték egy ilyen oklevéllel.