A Mike-túrával indította az idei szezont is az EKE - Képgaléria

Mike-túra 25.-ször. Vagy ki tudja, mert a fene sem számolta, annyiszor szerveztünk már szezonindító Mike-túrát – kezdte beszámolóját Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének elnöke. Az alábbiakban az által jegyzett szöveget olvashatják.

Két korty pálinka, egy forró fürdő és két laza fröccs. Így kezdeném a beszámolót, ha fordított kronológiával szeretném írni. Maradjunk azonban a hagyományos időrendnél, hogy ne borzoljuk túlságosan a kedélyeket.
 

Szokásainkhoz híven, reggel 8:30-kor találkoztunk a Penny parkolójában. Miután mindenki megvette a végleges felébredéshez szükséges pörgető italokat s a lustábbak az előre elkészített és csomagolt szendvicseket, elosztottuk a 70 résztvevőt az autókban, eképpen is biztosítva, hogy a szén-dioxid lábnyomunk a lehető legkisebb legyen.

A Bráda völgyében található Boda Oșanu közélelmezési intézmény parkolójában találkoztunk ismét, ahonnan aztán fél tízkor sikerült mindannyian elinduljunk. A nagy létszám okán hárman vezettük (kezeltük) a túrát, Berti a középmezőnyben, Boti a végén a Kisbakancsosokkal és jómagam az elején, hogy tapossam az ösvényt. Az előzetes elképzelésekkel ellentétben – melyek szerint kb. 25 cm-es hóra számíthatunk – helyenként 30-40 centis hó is volt, ami rendesen próbára tette az elöl haladó társaságot. Egy idő után már bánni kezdtem, hogy otthon hagytuk hótalpainkat.

Mivel sokan voltunk és velünk volt még 22 kőkemény Kisbakancsos, gyakrabban álltunk meg pihenni. Ezek rövid pihenők voltak, ugyanis a mászástól átmelegedett tagság hamar fázni kezdett. Mindig csak egy pár falat szendvics, pár korty tea és indultunk is tovább. Előre megegyeztünk, hogy a mély hó és a délután 2-re előrejelzett viharos szél miatt a Kisbakancsosok és az őket kisérő felnőttek hamarabb visszafordulnak. Így is történt, a Szentek-tisztásán még készítettünk egy közös csoportképet, majd egy rövid séta után, a Limpedea-tisztáson 42-en megálltak szánkózni-popsitepsizni.

A többiekkel az egyre mélyülő hóban kimásztunk a gerincre, fel a Hármashalom-csúcsra. Eddig még barátságos volt az idő. Élveztük is az ezüst-erdő látványát. Aztán kiérve a Pusztahegy nyílt gerincére érezni kezdtük, hogy fel-feltámad a szél. Ez már jelezte számunkra a közelgő szélvihart, úgyhogy szaporábban kezdtük szedni a lábunkat, már ahogy a mély hó és a meredek emelkedő engedte. Valamikor 2 előtt értük el a Mike csúcsát. A morcos idő és a gyorsan kihűlő testek nem tették lehetővé a hagyományos pikniket, de azért Katalin kockás abroszával megterítettük a csúcsot jelző követ és vidáman falatoztunk a magunk és egymás finomságaiból. Külön öröm volt számunkra, hogy előkerült egy kis Unicum, pálinka és forró kávé és a hagyományos teák mellé s így vidámabban vettük az irányt autóink felé.

Külön élmény volt a Mike meredek keleti lejtőjén leereszkedni a mély hóban. Hangos sikongások jelezték utunkat. Szerintem nem is volt olyan résztvevő, aki legalább egyszer ne csúszott volna meg és nem esett volna el a meredek hegyoldalon. Idén külön kiemelendő, hogy nem sikerült sem eltévedni, sem a fiatal bükkös dzsungelébe betévedni. Így egy gyors ereszkedőt követően elértük a völgyben haladó jelzett utat, amelyen felmentünk és amelyen a visszaforduló 42 társunk lefelé is ment. Innen, az autópályává taposott úton már pillanatok alatt visszaértünk autóinkhoz, ahol mindenki vidáman búcsúzott, váltig ígérgetve, hogy jövőre is eljön.

Az idő is kitisztult közben s így autóink hamar hazaröpítettek. A többit meg már tudjátok: pálinka, fürdő, fröccs. Hoppá, már meg is írtam a beszámolót, pedig a második fröccsöt még meg sem ittam.

Lejegyezte: Márk-Nagy János