A mi kötelességünk megtanítani a gyermekeinknek, mit jelent szatmári magyarnak lenni. Március 15. Szatmárnémetiben - KÉPGALÉRIA

Még a szemerkélő eső sem tántorította el a szatmáriakat: városunkban ismét huszárok és fúvós zenekar kísérte felvonulással, illetve ünnepi megemlékezéssel tisztelegtek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. 

A gyülekező helyszíne ez alkalommal is az Ormos-ház volt, ahová délután fél 5-re várták az ünneplőket. A politikai vezetők koszorúkat helyeztek el a lánglelkű költő emléktáblájánál, majd kezdetét vette a lovas huszárok és fúvósok által kísért felvonulás az István térre, Petőfi egész alakos szobráig. Mielőtt azonban az ünneplő tömeg továbbhaladt volna, a politikai vezetők koszorút helyeztek el Széchenyi István szobránál is.

Az ünnepség első felében Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, valamint Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperes mondott imát.

Az áldások után Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, a RMDSZ városi szervezetének elnöke mondott beszédet. “A ’48-49-es forradalom és szabadságharc nem csupán egy fejezet a történelemkönyvben, hanem kőkemény tanítás, állandó kapaszkodó. Ebben nincs vita, egyértelmű az üzenet: a forradalom hősei megtanították nekünk örökre, hogy mit jelent magyarnak lenni“ - kezdte beszédét a városvezető. Kereskényi kiemelte, Európa a lövöldözések, késelések, terrorfenyegetések napjait éli, és immár három éve zajlik fegyveres háború közvetlen szomszédságunkban, mely ártatlan életeket rabolt el és nemzeteket tett esküdt ellenséggé.

A polgármester a nemzetközi helyzet mellett a hazai politikai színtérre is kitekintett beszédében. Úgy fogalmazott, példátlan, ami most zajlik a romániai közéletben: tömegek megvezetése lelkiismeret és következmények nélkül. Felütötték a fejüket a magyarellenes szélsőségesek, profitálva a PNL és PSD szűklátókörűségéből és feltétel nélküli brüsszelita hozzáállásából, és sajnos az ál-szuverenista nézeteknek sikerült pár jó szándékú magyar embert is megtéveszteni.

„Ilyen körülmények között kell nekünk erdélyi, partiumi, szatmári magyaroknak résen lenni és szabadon cselekedni. Ez a szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hanem azt, hogy minden eszközünk adott ahhoz, hogy tovább adjuk kulturális értékeinket, anyanyelvünket, vallásunkat: mindazt, ami egységes, erős közösséggé formál minket. Ne dőljünk be a nyugati trendeknek, hogy „egyszer élünk, nem számít hol, kivel és hogyan.” Hisz Szatmár megye, Szatmárnémeti az otthonuk, számunkra a világ közepe. A mi kötelességünk örökre megtanítani a gyermekeinknek, mit jelent szatmári magyarnak lenni. A szatmári magyar tudja: saját érdekeit és értékeit összefogással, kiállással köteles megvédeni. Enélkül nincs magyar oktatás, kultúra, gazdasági fejlődés és megmaradás itthon, szülőföldünkön. Ahogy Kossuth mondta: »A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.« Mi együtt nem csupán házakat, utakat, hidakat, óvodákat, hanem közösséget építünk, méghozzá olyat amelyik megtanulta történelmének legkeményebb leckéit és bízik a saját erejében“ - zárta beszédét Kereskényi Gábor.

A polgármester után Vincze Loránt, az Európai Parlament képviselője lépett a mikrofonhoz. „Március 15-e egy hős nemzet, a küzdelmes magyar nemzet napja. Nekünk, erdélyi és partiumi magyaroknak sok áldozatot kellett hoznunk, sokszor és sokat kellett küzdenünk a szabadságért. Erdély történelmét sok jelzővel lehet illetni, de nem volt unalmas egyik évszázada sem. Elég csak az elmúlt 107 esztendőre gondolni. A Trianon után hátrahagyott állapotból újra felemelkedni, reménykedni, újra elszakadni, ismét tervezni, a kommunizmus évtizedei alatt porba hullni, 1989 után pedig újjászületni és nagyon gyorsan csalódni“ - elevenítette fel a XX. század eseményeit az EP-képviselő.

Vincze szerint Szatmárnémetiben mostanra már megtalálták az együttélés és együtt dolgozás nem mindig könnyű módozatait. Úgy fogalmazott: ebben a városban hidak épülnek, fizikai valóságban és a nemzetiségek között is. De felmerül a kérdés, hogy szükség van-e a készenlétre vagy már eljött az örök béke. A válasz sajnos az, hogy nem - utalt a képviselő napjaink katonai és gazdasági válságaira, illetve a szélsőséges ideológiák térhódítására. „Hosszú évtizedeket vártunk arra, hogy leboruljon a határ, amely az anyaországtól választott el minket. Végre a schengeni térség részei vagyunk. Nem hagyhatjuk, hogy újra egy határ rossz oldalán találjuk magunkat. A mi otthonunk Európa, jóban és rosszban. Ezért érdemes küzdeni“ - nyomatékosította Vincze Loránt.

Az EP-képviselő után Nagy János, a magyarországi miniszterelnöki irodát vezető államtitkár vette át a szót. Az államtitkár úgy fogalmazott, a történelem megtanította a magyaroknak, hogy semmit sem adnak ingyen: sem a szerelmet, sem a szabadságot, sem a békét, sem az igazságot. „Túléltük az összes elnyomó birodalmat. Azért élhettük túl őket, mert voltak bátor hőseink, akik történelmünk vezérfonalává tették, hogy mi ne csak szabadok, de szabad magyarok legyünk. Ehhez kellett erő, de még inkább bátorság“ - mondta el beszédében a szabadságharc eseményeit felidéző Nagy János. Hangsúlyozta, hogy a forradalmárok áldozata arra kötelez ma minket, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés, hisz csak ezen eszmék hozhatnak a válságba jutott Európának új esélyt.

A beszédeket követően az ünneplők elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd az esemény végeztével a jelenlévők együtt énekelték el a Szózatot.