A Kék-tóhoz kirándultak vasárnap az EKÉ-sek – Képgaléria

Egy újabb remek túrával készült az elmúlt hétvégére az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezete, ezúttal a Máramaros megyei Kék-tóhoz kirándultak kicsik és nagyok. A csoportos élményről Pataki Petra beszámolóját van lehetőség elolvasni az alábbiakban.

Környékünk egyik méltán dicsért gyöngyszemét tűzték ki úti célul azok a lelkes gyerekek, akik az EKE meghívását követve, április 14-én, vasárnap reggel ellepték a Batizi úti Penny parkolóját. Az EKE soron következő kisbakancs túráján a Kék-tóhoz látogathatott el a vidám gyereksereg szüleik kíséretében.

A Kék-tó Európában egyedülálló védett terület, melynek sajátossága az, hogy az évszaktól függően (napállás, vízhőmérséklet) változtatja színét. Tavasszal a tó világoskék és sötétkék, nyáron sötétzöld és néha smaragd színében pompázik, ősszel pedig néha barna színű.

Közel 80 fő (felnőttek és gyerek együttvéve) vágott neki a majdnem másfél órás autóútnak, hogy ezt a különleges tavat tavaszi pompájában megcsodálhassa.

Délelőtt 10 órakkor Felsőbánya régi központi parkjánál leparkoltuk autóinkat. Innen kezdődött a gyalogtúra, előbb könnyed séta formájában Felsőbánya keskeny utcáin. Majd kiérve a lakott területről rátértünk az erdei ösvényre, ahol igazi üdítő élmény volt a frissen kizöldült fák árnyékában sétálni. Az enyhén meredeken felfelé ívelő vágáson egymást biztatva vágtattak fel a kisbakancsosok. Sokan szüleiket picit lehagyva inkább régről ismert pajtásaikkal verődtek kisebb csapatokba és vidám duruzsolás közepette követték a túravezetőt.

A tóhoz érve bámulatos látvány fogadott minket. A kékes-zöld egyik különösen szép árnyalatát csodálhattuk meg. Pár négylábú házi kedvenc ki is élvezte a pancsolás lehetőségét, és még a tavon úszkáló vadkacsát is megpróbálták becserkészni, de persze sikertelenül. A páratlan szépségű tó közelében maradva elfogyasztottuk uzsonnánkat és sor került a pontgyűjtő füzetek pecsételésére is, valamint sikerült egy jó kis csoportképre is összetömörülnünk.

A bő fél órás pihenő ezzel véget is ért és folytattuk utunkat a Hajnal hasadéka-barlang (Crăpătura Zorilor) bejárata felé. Ezen az útszakaszon fokozattan figyeltünk, hisz mellettünk végig kissé meredeken húzódott a hegyoldal, majd a barlang bejáratától nem messze egy mély szakadék látványa tátongott előttünk. Szerencsére néhány fa szegélyezte a szakadék szélét, így biztonságosan letekinthettek a mélyére azok is, akik nem szeretik a magas helyeket.

A barlang egy részébe még beért a világosság, de beljebb haladva már teljes sötétség honolt. Ameddig biztonságos volt, addig bemerészkedhetett mindenki. A barlangtól visszatérve alkalmunk volt egy lenyűgöző kilátás megcsodálására: Felsőbánya városára is ráláthattunk, ahol a lomboktól kevésbé volt árnyékolva az erdei út.

Innen visszatértünk a tó közelébe, ahol egy másik útvonalon megkezdtük az ereszkedést. Az erdei útról lassan visszatértünk a lakott területre. Az orgona bódító virágillata kísért minket a napsütötte utcácskákon végig, míg vissza nem értünk autóinkhoz. A parkolóhoz érve voltak akik hazafelé vették az irányt. De mások, akiknél a gyerekeknek már nem volt szükségük délutáni alvásra és még volt idejük, azok a hazaút előtt tettek még egy kis kitérőt a “Maria Regina” parkhoz. Itt egy terebélyes fa árnyékában fagyizással és egy kis játszóterezéssel koronáztuk meg a napot. Míg a gyerekek a mászóhálókat és csúszdákat ostromolták, addig néhány szülő már a következő kisbakancstúráról gyűjtötte az infót az EKE honlapjáról (https://szeke.ro/turaterv).

Reméljük hamarosan újra együtt túrázhatunk! Köszönjük a közös élményt!

Túravezetők: Pataki Petra, Bartha Arnold

Lejegyezte: Pataki Petra