A gyülekezetek édesanyái – XXIV. Kerületi Nőszövetségi Konferencia a Láncos templomban

Megtartotta 24. konferenciáját a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetsége. Hűvös reggel, meleg fogadtatás, mosolygós arcok, baráti ölelések – így indult szeptember 27-én a nap a szatmárnémeti Láncos templomnál, ahol a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetsége 24. alkalommal tartotta meg éves konferenciáját. A találkozó idei témája különösen időszerű volt: Új lendületben a Nőszövetség – szolgálatunk az Ifjúság évében.
 

Az ünnepélyes zászlós bevonulás közben, a mintegy 1500 ajakról, felcsendült a szokásos Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt kezdetű ének. Utána, míg minden zászló a helyére került, Nagy Máté, a Szatmárnémeti Református Gimnázium 7. osztályos tanulója örvendeztette meg orgonajátékával a jelenlévőket.

Az igei köszöntőt Orosz Márta lelkipásztor mondta, hálát adva a találkozásért, majd Ft. Bogdán Szabolcs–János püspök hirdette Isten igéjét a Zsoltárok 78, 3-7 alapján. Kiemelte, hogy bár az idei esztendő az Ifjúság Szolgálatának Éve, a fiatalok minden időben fontosak. Stílusosan, a helyszínre is utalva, már az elején kiemelte: „Isten nagy tervében mind láncszemek vagyunk”. Az ige alapján három kérdéssel indított önvizsgálatra: Mit adunk tovább a fiataloknak? Adhatunk áldást és átkot is, de mi Isten nagy tetteiről kell bizonyságot tennünk. Hogyan adjuk tovább? Krisztusi szeretettel és hiteles élettel. Miért adjuk tovább? Azért, hogy az új nemzedék lélekben megerősödve, Jézus Krisztus követője legyen, bármit hozzon a jövő. Az igehirdetést imádság követte. Bogya Kis Mária nyugdíjas lelkipásztor, egykori kerületi nőszövetségi elnök hálát adott az Úr ajándékaiért, különösen azokért, amelyeket a fiatalokon keresztül ad nekünk.

Az igehirdetés előtt és után a Szatmárnémeti Láncos Egyházközség Soli Deo Gloria nevű kórusa szolgált.

A köszöntések rendjén, Nagy Erika lelkipásztor, a KREK nőszövetségi elnöke, elmondta, hogy a nőszövetség meghatározására sok lehetőség van, de ő úgy tekint rájuk, mint a gyülekezetek édesanyáira. Felidézte egykori ifjúságát, és hálaadással tett bizonyságot arról a szülői és gyülekezeti támogatásról, amely őt Istenhez vezette.

Dr. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese a sakk példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy a táblán a királyé a főszerep, de a királynő a legerősebb védelmező. Ilyenek a nőszövetségek a gyülekezetben.

Korda Zoltán, a Szatmárnémeti Láncos Egyházközség lelkipásztora arra mutatott rá, hogy mi nem az emlékekért élünk, hanem az emlékekből. Aki az emlékekért él, az letört és depressziós lesz. Aki az emlékekből él, az hálaadással merít a múltból, mert felidézi a krisztusi örömöket. Ilyen alkalom volt az ő életében, amikor Gyökössy Endrével együtt imádkozott, és megtanulta tőle a református rózsafűzért. Az összekulcsolt kézben a nagyujj azokra mutat, akik a szívünkhöz közel állnak, a mutatóujj másokra irányítja a figyelmet, a középső, egyben legerősebb ujj az erősekre, tehetősekre emlékeztet, a következő, egyben leggyengébb ujj a gyengékre hívja fel a figyelmet, végül a kisujj önmagunkra utal. Utolsó mozdulatként pedig kitárjuk a tenyerünk és mindent Istenre bízunk.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke reménységét fejezte ki, hogy amíg vannak imádkozó reformátusok, addig lesznek zsúfolásig megtelt templomok a jövőben is.

Rácz Ervin Lajos, generális direktor, Szatmár–Szigetlanka lelkipásztora, igével bátorította a jelenlévőket: „akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” – (Ézsaiás 40,31). Majd arra kérte a nőszövetségeket, hogy ne nézzenek rossz szemel azokra, akik kimaradnak az egyházi életből, hanem arra törekedjenek, hogy szeressék be őket a templomba.

Bezzeg a mai fiatalok címmel előadást tartott Póti Eduárd János, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója. A fiatalok szeretnek örülni, de ezt sokszor rossz szemmel nézi az idősebb generáció. Évezredes példákkal szemléltette, hogy az idősek fiatalokkal szembeni méltatlankodása nem új keletű dolog. El kell fogadni, hogy a fiatalok egy egészen új világban nőnek fel, nem abban, amiben az előző generációk. Ezért arra törekedjünk, hogy ismerjük meg őket közelebbről. Tekintsünk az újdonságokra úgy, mint Isten ajándékaira, s akkor még jobban megérthetjük őket. Nem lehetünk jó pedagógusok rossz módszerekkel. Istenhez vezetni csak azt lehet, akit előbb megszólítunk és megértünk. Jézus szavai mutatják az irányt: „Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek.” – (János 13,34) A szeretet az egyetlen olyan univerzális nyelv, amelyet mindenki ért. Így közeledjünk a fiatalokhoz is.

A lelki feltöltődés után a testnek is jutott táplálék. A Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségei töltött káposztával, kaláccsal, süteménnyel kedveskedtek a vendégeknek.

A szünet után a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nőszövetségi képviselőinek szolgálata következett. Berekméri Virág beszámolt a sokszínű szeretetszolgálatukról és arról az imaközösségről, amellyel támogatják egymást és a rászorulókat. Utána Kánya Rékával közösen előadták a Misztrál: Gyöngyöt az embernek című dalát.

Hankovszkiné Gergely Ilona és Gellért Ágnes költőnők saját verseikkel gazdagították az előadások sorát. Őket követte Kánya Jázmin, a Szatmárnémeti Református Gimnázium 9. osztályos tanulójának népdalcsokra.

A délután kiemelkedő mozzanata volt a domokosi és egri nőszövetségi zászlók ünnepélyes felavatása, amely méltó jelképe lett a közösségek összetartozásának és elkötelezett szolgálatának. Az alkalom során sor került az emléklapok átadására is, amelyeket Ghitea Szabó József Levente lelkipásztor, missziói előadótanácsos nyújtott át a nőszövetségi vezetőknek hálás elismerésként a szolgálatukért.

A nap méltó lezárásaként Lukács Margit lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület nőszövetségi alelnöke hirdette Isten igéjét az 1Mózes 28,10–14 alapján. Rámutatott: ahogyan Jákóbhoz sem érdemei szerint szólt az Úr, úgy velünk sem az érdemeink szerint bánik. Az áhítat után Benke Kinga, a Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöke imádságban adott hálát a közösségért és Isten áldásaiért.

Az úrvacsorára készülve ágendai szolgálatot végeztek a jelenlévő megyei elnökök, majd áldást mondtak a Kárpát-medencei Református Egyházkerületek nőszövetségi elnökségeinek tagjai.

A Himnusz közös éneklése méltó zárása volt az ünnepnek, amely után a résztvevők hálaadással vitték magukkal az együttlét áldásait.

Erdei-Árva István Béla,

A Harangszó főszerkesztője