A büfében tesztelte poénjait Hofi Géza

Három nappal a halála előtt még színpadon állt Hofi Géza ráadásul nem is akárhol. A Kismadáchként emlegetett Madách Kamara Színházban játszott, amely nem csak sikeres estjeinek, a Hoféliának és az Életem bérének adott otthont, de Rényi Ádám Ő, Szirtes Tamás című könyvéből az is kiderül, hogy a tesztelések helyszíne is volt. A Madách Színház legendás igazgatója szerint ugyanis Hofi Géza rajtuk próbálta ki a poénjait.
 

„Gézával úgy voltam, mint Magyarország összes többi lakója: csodáltam. Nekünk a Madách Kamarában különleges privilégiumban volt részünk, ami abból adódott, hogy Géza ott lakott a Madách Kamara – a mostani Örkény Színház – mellett, ahová minden délelőtt bejött, és üldögélt a büfében” – kezdte az emlékezést Szirtes Tamás Hofi Gézára, akit 1983. április 7-ével Ádám Ottó szerződtetett a Madách Kamara Színházhoz, ahol aznap este fél tizenegyes kezdéssel mutatta be a Hoféliát, amelyet ötszáz alkalommal állították színpadra. Az 1987. októberében bemutatott Életem bére pedig több mint 1500-szor ment. Ami azonban fontos volt, hogy újra és újra megújult és ezt Szirtes Tamás és a többi kolléga közvetlen közelről élhette meg.
 

„Amikor a színpadon próbaszünet volt, mindig lementünk az előcsarnokban lévő büféhez, körbeültük, ő pedig ontani kezdte a sztorikat. Mindenki dőlt a nevetéstől, remek történetei voltak. Csak nagy sokára jöttem rá, hogy ilyenkor valójában nem minket szórakoztatott, hanem velünk tesztelte az új poénokat, az esti előadásra próbált. Általában olyankor tette ezt, ha újítani akart az előadásaiban, mert az állandó elemek mellett szeretett mindig változtatni valamit, vagy az aktuális politikai történéseknek megfelelően frissíteni a szövegen” – meséli a könyvben az igazgató, aki imádta ezeket a perceket.
 

„Nyilván nem volt mindegy számára, kiken próbálja ki a hatást. Bennünk megtalálta a megfelelő közönséget, és ezt mi is borzasztóan élveztük. Ha valami bevált, látszott rajta, hogy megjegyezte, és már este el is mondta a színpadon. Akkor ott a büfében megnyílt, elszórakoztatott bennünket egy félórán át, aztán magába fordult, és nem foglalkozott többé senkivel. A nagy váltás egyébként jellemző volt rá. Velem mindig nagyon kedvesen bánt, elmondhatom, hogy közeli, meleg színházi barátság volt a miénk. Noha nem tartoztam abba a körbe, akikkel összejárt, de akikkel a színházban megbeszélt egy-egy fontos dolgot, azok között feltétlenül ott voltam” – tette hozzá Szirtes Tamás, aki kivételesnek érzi magát, hogy ezeket átélhette a legendás nevettetővel.

További színes hírekért keresse a blikk.hu oldalát.