Tűzfoci dívik Indonéziában

Az indonéz labdarúgás még a sportágat alaposan ismerők számára sem mond sokat. Az óriási, 237 millió lakosú ország válogatottja nem hogy a világbajnoki, de még az Ázsia-bajnoki selejtezőkön is a futottak még kategóriába tartozik.

Talán ezért gondolhatták úgy a derék indonézek, hogy forradalmasítják a sportágat: égő labdával játsszák. Előtte a kókuszdiót napokig kerozinban áztatják, majd a meccsen meggyújtják. Egy mérkőzés 60 percig tart, ezalatt öt-hat labdát használnak el. Az talán látatlanban is kijelenthető, hogy ebben a sportágban egyik játékos sem dédelgeti sokat a lasztit, inkább a gyors passzos Barcelona-játékot favorizálják.

Ami az igazi focit illeti, jelen pillanatban öt indonéz futballozik említésre méltó európai bajnokságban. A már Hollandiában született Stefano Lilipaly a tavaly kilenc meccsen lépett pályára az Utrecht színeiben a holland élvonalban, jelen pillanatban pedig a másodosztályú Almere labdarúgója.

A „legindonézebb" európai klub viszont a belga második osztályban szereplő Visé. A középcsapatban négy fiatal indonéz, Yericho Christiantaka, Alfim Tuasalamany, Alan Syamsir és Yandi Munawar szerepel. Alapembernek csak a 20 éves védő, Tuasalamany számít, rajta kívül pedig még Syamsir játszott idén négy percet. A Visé 2011 nyara óta egy indonéz cégcsoport érdekeltségi körébe tartozik, ez a magyarázata a sok távol-keleti futballistának.