Van emberem – a nőszövetség adventi szolgálata Szigetlankán
A Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség Nőszövetsége szolgált advent második vasárnapján, a délelőtti istentiszteleten. A gyülekezet Károlyi Zsuzsanna nevet viselő nőszövetsége, csigatésztakészítő csapata énekkel tett bizonyságot.
Vasárnap délelőtt 10 órától kezdődő istentiszteleten Maskulik Klára nőszövetségi elnök igeolvasása és Csorvási Margit imádsága után Papp Krisztina kántornő vezetésével az Ó, milyen szépen cseng, ha egy szív Jézusról zeng és a Ragyogsz-e még kezdetű énekeket énekelték.
Rácz Ervin lelkipásztor a bethesdai beteg története és a Zsidókhoz Írott Levél 10. részének 24. és 25 verse alapján hirdette az Igét: „Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.” Adventi üzenet már az is, hogy közeledik a nap, de addig mindenképpen válaszolni kell folyamatosan két kérdésre: Van-e embered? Te kinek vagy az embere? Ahhoz, hogy legyen embered, maradj meg a közösségben, kérj segítséget, és ne várd, hogy kitalálják, mi a baj, oszt meg a problémáidat. Ahhoz pedig, hogy te embere légy valakinek, szükséges a nyitott szem, hogy észrevegyünk másokat, a nyitott szív, hogy együtt érezzünk másokkal és a nyitott kéz, hogy tett legyen a szeretet. A gyülekezet akkor éri el egyik célját, ha mindenkinek lesz emberek és mindenki lesz valakinek az embere. A magány többnyire a mi választásunk, rossz választás. Ünnep közeledtével, és nem csak, keressük Isten közösségben megtartó erejét és az örömöt. – mondta a lelkipásztor.
A Szatmár-Szigetlankai Református Nőszövetség egy ilyen közösség, akik minden hétfőn gyakorolják is azt, hogy legyen emberük, és hogy ők is emberei legyenek másoknak.
