2009-10-30 10:29:41• hírek • Szatmár.ro

Válasz a válaszra

Nemrégiben Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere a Szatmár.ro-n vezetett blogjának egyik bejegyzésében Boér Ádám személyét érintően írt. Az érintettség jogán Boér Ádám is eljuttatott hozzánk egy írást, amelyet az alábbiakban fogunk közölni. Emlékeztetőül, s az összefüggések könnyebb érthetősége érdekében közöljük Ilyés Gyula blogbejegyzését is.

Ilyés Gyula:

Ritkán és nehezen veszem rá magam, hogy újságban válaszoljak meg cikkeket, főleg ha azok a rendszeresen megjelenő, kritikáikból kifogyhatatlan aláírók részéről jelennek meg. Még nehezebben vettem rá magam hogy a blogon írjak ilyesmit, mert természetesnek vettem hogy a szatmár.ro által felajánlott lehetőséget nem személyes polémiákra használom majd...

Természetes az, hogy választott tisztségviselőként, polgármesterként kritizálnak, és ezt el is fogadom, meg is szoktam már. Abban az összetett problémarendszerben, amely a helyi önkormányzat és amelyet vezetnem kell, nyilván nem sikerül mindent teljességében és a jelenben megoldani, a teljesítmény nagyon sokban függ a politikai környezettől, az apparátustól, az általam nem befolyásolható anyagi forrásoktól stb.

Nem mindenkit egyformán érintenek a problémák, nem mindenki egyformán reagálja le, megjelennek a különböző vélemények és kritikák is. És ez így természetes. És minden választott tisztségviselő meg kell tanuljon ilyen környezetben dolgozni és teljesíteni.

Furcsának csak azt tartottam, és bevallom nem esett jól, amikor  több mint egy évtizeden át, amíg román polgármestere volt a városnak és ez idő alatt alig történt valami a városfejlesztésben és karbantartásban, soha egy rosszalló cikk, vélemény, kritika, olvasói levél nem jelent meg egyetlen magyar helyi napilapban sem, viszont amikor magyar polgármestere lett a városnak rögtön és rendszeresen megjelentek a  méltatlankodók, az elégedetlenek, az "okosabbak" és "hozzáértőbbek" és akik, a demokratikus napilapok gyakorlata szerint, természetesen tág teret kaptak az újságokban, nem mérlegelve azt, hogy esetenként jószándékúan, de tévesen, vagy ami sokkal rosszabb, rossz szándékkal, hamis információkkal, vagy magyarázatokkal tájékoztatják félre az olvasókat.

Ilyen "okosabb" és "hozzáértőbb" polgárral hozott össze polgármesterségem Boér Ádám személyében, akivel soha nem találkoztam azelőtt, de aki azonnal nekilátott munkám boncolgatásához. Nem kezdtem el vele a polemizálást. Sem akkor, amikor elkezdett cikkezni rólam úgy a román, mind a magyar napilapokban, sem amikor a város honlapjára egy időben tucatnyi kritikus anyagot tett fel. Undorodva tettem félre a néhány helyi honlapon és blogon fenntartott, éjszakákon át folytatott  levelezgetését néhány beteges hajlamú egyénnel a polgármester és a felesége mocskolásáról és lejáratásáról. Szánalommal tettem félre levelét, amelyben jelzi nekem, hogy már pedig ő az én tisztségemet akarja és ezért nem fog nekem  békét hagyni, mosolyogva vettem tudomásul a választások előtt hiábavaló fáradozásait a Német Demokrata Fórumnál a polgármesteri jelölésére, hiábavaló erőlködéseit a különböző román pártoknál, hogy vegyék végre már észre és kezdjenek már vele valamit. Higgadtan és hivatalos adatokkal és anyagokkal bizonyítottam és cáfoltam meg a különböző intézményekhez eljuttatott, hazug feljelentéseit, kicsit felháborodva olvastam egyik román napilapban nyilatkozatát miszerint "az RMDSz székház szennyébe ő nem lép bele" és tettem magam, hogy nem hallom  anyjának minden közegben, utcasarkon elhangzó lejárató véleményét. Végül értetlenül álltam a Megyei Tanács és a Szatmár Megyei RMDSz elnökének döntése előtt, aki, miután Boér Ádám szakmai és menedzseri képességei csődöt mondtak nem csak Németországban, ahonnan tehetetlenségében visszakényszerült jönni, hanem itthon, Szatmárnémetiben is, nos az elnök saját kabinetjébe veszi fel főállásba, ahonnan nyugodtan és kényelmesen, közpénzből kapott szép fizetésért tud időt és törődést szánni, hogy egyik kollégáját, aki román városi tanácsos, hergelje a polgármester és a városi RMDSz frakciója ellen.

Sehol, semmilyen felszólalásomban, válaszlevélben, blogon, vagy valamilyen honlap vitafórumán, személyes találkozókon nem hoztam fel ellenne semmit. Tettem ezt talán szüleink és nagyszüleink barátságának emlékére. Talán azért, mert leginkább a színház meghitt előcsarnokában találkozunk, egy-egy bemutató szünetében és ez a hely az ott találkozókat egymás tiszteletére ösztönzi inkább, mint egymás lejáratására.

De tettem ezt inkább azért, mert, mint polgármester, nálunk ezt el kell vállalni !

Ami viszont a becsületemet, a családomat, az ügyünkhöz való hozzáállásomat érinti, azt már nem lehet elnézni. Nem lehet elnézni hogy, egy minden mondatába hazugságokat  és valótlanságokat tartalmazó cikkben Boér Ádám kijelentse :  „szerintem, ha az ajka magyar is, de a szíve az nem"!  Milyen erkölcsi alapja van Boér Ádámnak ahoz hogy ezt kijelentse ?

1989 decemberében nem gondolkodtunk sem polgármesterségben, sem parlamenti képiselői funkciókban, sem más vezető beosztásban, egyszerűen csak összegyűltünk és elkezdtünk dolgozni egy olyan szervezetben, amely végre a közösségünké volt és a közösségünkért cselekedett. És én végzem ezt a munkát majdnem 20 éve már.  Minden nap. A szabadidőm szinte teljes egészét nem mások lejáratásával, hanem az RMDSz tevékenységeivel és szervezésével töltöttem, azzal a szervezettel, amelynek szükségességét és hasznosságát egyetlen józanul gondolkodó erdélyi magyar ember sem kérdőjelezheti meg, miközben gyermekeim nőttek  és váltak felnőtté ez alatt az idő alatt. De ők is, a feleségem is velem együtt vállalták ezt. Pénzt sem kaptam érte soha, parlamenti képviselőnek sem mentem el, bár tehettem volna, mert itt akartam maradni Szatmárnémetiben, mint ahogy itt akartunk maradni Szatmárnémetiben feleségemmel együtt 1989 előtt is, amikor hétről hétre mind kevesebb baráttal találkoztunk, mert mind elmentek (akárcsak Boér Ádám, aki szintén Németországba szaladt) és mind nehezebben éltünk.

Ahogyan eddig tettem, úgy ezentúl sem fogok polemizálni Boér Ádámmal, de azt kijelentem, hogy amit tesz, az aljasság !


Boér Ádám válasza:

"Bár nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen", Szécsenyi ezen szavai jutnak eszembe, mikor Ilyés Gyula "A válaszadás jogán" címü blogbejegyzését olvasom a szatmar.ro-n. Mikor írtam én itt a szatmar.ro-n olyasmit ami feljogosította Ilyés Gyulát erre a válaszra? Megdöbbent, hogyan tudta Ilyés Gyula ennyire személyeskedővé, mint mondjak, alpárivá alakítani ezt az írását. Hogy mindebbe édesanyámat és Csehi Árpád elnök urat is belekavarja, az bántó és arra kényszerít, hogy állást foglaljak.

Ilyés Gyula félreért: az ő személye engem nem érdekel, semmiféle személyes ügyébe én bele nem avatkoztam soha. Annál inkább érdekel Ilyés Gyula, mint köztisztségviselő, aki tisztsége folytán nemcsak egyszerű polgármester, hanem MAGYAR polgármester és ezáltal a magyar polgárok szavazatainak "hű-bérese" is kellene legyen.

Polgármester úr, Ön több valótlan dolgot is állít fent nevezett írásában amelyek közül, helyszűke miatt, csak néhányat áll módomban megcáfolni. Elsősorban én Önt soha és semmilyen intézménynél nem jelentettem fel!

Tagja vagyok ugyan a Szatmár Megyei Tanács elnöki kabinetjének, de nem főállásban, hanem csak egy napi 2 órás tevékenységnek megfelelő fizetség ellenében. Tudásommal, valamint németországi és ausztriai szakmai kapcsolataimmal segítem, számolatlan órák során, a Megyei Tanács elnökének munkáját. Konkrétan a Műszaki Igazgatóságon a lunai sípálya megvalósításán dolgozó csapatnak vagyok a tagja. Higgye el Polgármester úr, hivatali óráimban nem jut időm senki "hergelésére". Továbbra is értetlenül állok azonban az előtt, hogy az Ön "hergelésére" szavazta le az RMDSz városi frakciója a szelektív hulladékgyüjtésről szóló, általam is készített, szabályzatot.

Furcsa, hogy kijelenti: nem találkozott velem soha polgármestersége előtt. Mondjuk az igaz, hogy az iskolában nem is találkozhattunk mert én a jelenlegi Kölcsey padjait koptattam. Hogy Ilyés Gyula elfeledje az IPA-ban töltött éveit, ahol 1987 folyamán többször is találkoztunk Formanek Feri informatikai műhelyében, az még csak hagyján. Hogy kétségbe vonja szakmai és menedzseri képességeimet, miközben egy 40 alkalmazottnak megélhetést biztosító számítástehnikai cégcsoportot vezetek, az már egy kicsit erős. Az általam vezetett cégek az utóbbi években többször is első helyezést értek a megye hasonló profilú vállalkozásait összehasonlító értékeléseken. A gazdasági válság ellenére ez év októberében már túlhaladtuk a tavalyi év pénzügyi eredményeit.

A nekem tulajdonított, az RMDSz székházzal kapcsolatos idézet nem tőlem származik és nyomtatásban előzöleg meg nem jelent soha. Egy azóta már megszűnt helyi román napilap egy velem készült interjúban a következő kijelentést tulajdonította nekem: "Nem kívánok belelépni az RMDSz-en belül kialakult mocsárba". Ez a kijelentés azonban még ebben a formában sem hangzott el. Románul nyilatkozva azt próbáltam elmagyarázni az újságírói kérdésre, hogy addig nem lépek be az RMDSz-be amíg nem vagyok biztos abban, hogy ott szívesen fogadnak. Az említett cikk megjelenése után tiltakoztam a napilap szerkesztőségénél a pongyola fogalmazás miatt.

A Német Demokrata Fórumon kívül egyetlen politikai szervezetnek sem vagyok tagja és nem is állt soha szándékomban román pártok színeiben politikai funkciókat vállalni, bár ezt néhányszor felajánlották nekem. Azt hogy a Német Fórum nem indított 2008-ban saját polgármester és tanácsos jelölteteket Szatmárnémetiben tudomásul vettem és támogattam közös jelöltjeinket.

Folytassam az egyetlen kérdésére adott válasszal: milyen erkölcsi alapom van nekem arra, hogy kijelentsem: "szerintem, ha az ajka magyar is, a szíve az nem". Ez egy magánvélemény, és erkölcsi alap hozzá szatmári polgári neveltetésem, melyben szüleim, szatmárnémeti nagyszüleim és tanáraim részesítettek. Indoklásként pedig hozzáteszem, hogy Ilyés Gyula tétlenségei azt bizonyítják, hogy nem áll ki szívvel-lélekkel a szatmári magyarság ügyeiért.

Jelenleg egy számunka fontos és szimbólikus ügyről van szó: a volt Pannónia szálló épületéről. Elég szomorú már az a tény is, hogy elődeink közpénzből finanszírozott épületét "elprivatizálták" a várostól. Elég lesúlytó, hogy a Pannónia épp egy avasi vállalkozó kezére került. Ilyés Gyula ebben az esetben is tétlen, éppen úgy mint annak idején a Kölcsey Főgimnázium épülete körül kialakult vita esetében. És csúsztat, amikor kijelenti: "pereltük az ingatlant", ezzel azt sugallva, hogy ő személyesen pereskedett, pedig dehogy! Azokat a bizonyos pereket az egyik előző, román nemzetiségű, pogármester indította a Dacia SA ellen.

Ilyés Gyula hallgat arról a tényről, hogy az építkezési engedély, amelyet ő írt alá, arra jogosítja fel a vállalkozót, hogy a Pannónia szállóra még egy emeletet húzzon, lebontván a több mint száz éves majolika tetőt és a város régi címereit viselő homlokzati részt. Ha Ilyés Gyula szívében is magyar akar lenni, akkor álljunk együtt annak a kibontakozó polgári civil mozgalomnak az élére, amely meg szeretné akadályozni egyik kulturális örökségünk végső megcsúfítását. Indítson a város nevében újabb pereket a Pannónia szálló és a Filharmónia épületének visszazerzése érdekében, mely perek megnyerésére Szatmárnémeti egyik legnevesebb ügyvédi irodája szerint komoly esélye van a városnak. Mert "Bár nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen".

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: