Úton Krisztus felé

Vízkereszt ünnepén Jézus Krisztus megjelenésére emlékezünk. Ekkor szentelik meg a vizet a templomokban, amit aztán a hívek keresztségünkre való emlékezéssel hintenek magukra. A szertartást végző pap kéri a Jóistent, hogy a víz mindenki testi, lelki üdvét szolgálja, űzze el a gonosz lelket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét.

A szatmárnémeti székesegyházban pénteken délelőtt tizenegy órától Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök mutatott be szentmisét, melynek elején megáldotta a vizet, majd meghintette vele a templomot megtöltő híveket.

Szentbeszédében a napkeleti bölcsek vonásaira figyelt: „Az evangéliumban hallott bölcsek érezték a vonzást és elindultak Krisztus felé a csillag nyomában. Három különböző nép fiai voltak: Európából, Ázsiából és Afirkából jöttek. Ezzel akarja a szenthagyomány a tudtunkra adni, hogy minden nép el kell, hogy találjon Krisztushoz és nem szabad elveszítse közben identitását. Úgy is mondhatnánk, hogy az egyházban minden népnek meg van a maga feladata, és nem szabad feloldódni, hanem mindenki a maga sokszínűségével kell, hogy gazdagítsa az egyházat."

Schönberger Jenő püspök kiemelte, missziós hivatásunkban felelősek vagyunk társainkért is: „Mindannyian magunk kell eltalálnunk Krisztushoz, de felelősek vagyunk másokért is. Egyengetnünk kell társaink előtt az utat, mernünk kell beszélni arról, hogy kit keresünk, vagy kit találtunk meg. Szimbólumot állít elénk a mai ünnep: missziós egyház vagyunk, mindannyian missziósok kell, hogy legyünk. Mindenkinek el kell indulnia, hogy találkozzon Krisztussal, és mindannyian társakat is kell fogadnunk magunk mellé az úton. Így lesz biztosabb a cél, és gazdagabb az áldás."

A szentmise végén a hívek a szenteltvíz-kúthoz járultak, ahol meríthettek a vízből, üvegekbe, palackokba tölthették, és hazavihették magukkal.