Uralkodó fény – Láncosiak Szigetlankán
Már hagyománnyá vált a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközségben, hogy advent egyik vasárnapján vendéglelkészeket és szolgálókat hívnak a hirdetni az ünnepi üzenetet. Két éve Szamos-negyedről, tavaly Vetésről, ez alkalommal pedig Szatmár-Láncosból érkezett igehirdető és kórus.
Advent második vasárnapján délelőtt 10 órától a Deák téri református templomban Korda Zoltán lelkipásztor hirdetett Igét János evangéliuma 9. részének első 3 verse alapján: „És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” Isten fénye, világossága érkezett a sötét világba, ezt hivatott hirdetni ez az időszak, melyben az adventi koszorún láthatóak a bűnbánat és a bűnbocsánat színei. Jézus nem ítélkezni jön, hanem kegyelmet hirdetni. Ő gyógyulást hoz, van tehát kiút a sötétségből. A lelkipásztor igehirdetésében még arra biztatott, hogy ne csak egy rövid ideig engedjük be a fényt az életünkbe, hanem hagyjuk, hogy uralkodjon bennünk Isten világossága. Az emberek kell, hogy lássák a meggyógyult ember szemében a csillogást, a fényt.
Az igehirdetést követően Rácz Ervin házigazda lelkész köszöntötte a gyülekezeteket. Szomszédos gyülekezetek találkozója volt ez, melyben megélhették a testvériséget egy Atya gyermekeiként. – ezt hangsúlyozta a lelkipásztor. Jó érzést tudni azt, hogy egy adott időpontban, a város különböző gyülekezeteiben egyszerre dobbannak a szívek, és érezhetik azt, hogy: „Az Úr közel” (Fil 4,5b)
Mészáros Gergely karnagy vezényletével a Láncos templom kórusa három gyönyörű éneket adott elő, az énekek között pedig saját, időszerű versekkel érkezezett Gellért Ágnes valamint Hankovszki Ilona. A házigazda gyülekezet részéről Kupán Erzsébet mondta el vitéz Somogyváry Gyula: Magyar Miatyánk 1919-ben című versét.
Advent második vasárnapja tehát a jószomszédi viszony éltetése és a testvériség jegyében zajlott, kérve Istentől, hogy az Ő fénye legyen uralkodóvá a gyülekezeteken.
