Ünnepelve emlékeztek – Gyülekezeti találkozó Kismajtényban
Üzenetekben gazdag, tartalmas együttléten vehettek részt Kismajtényban a hatodik alkalommal megrendezett gyülekezeti találkozón Magyargéres, Dobra, Szatmárhegy, Erdőd és Kismajtény református gyülekezetének képviselői. Már nemcsak a közös múlt, hanem immár a jelen és a jövő is összeköti ezeket e gyülekezeteket. Két és fél évszázada, őseik közül, jó néhányan erdődi reformátusok voltak, 2011 óta pedig gyülekezeti szövetségben élnek, s így évente legalább egyszer találkoznak egymással.
A gyülekezeti szövetségi találkozón, vasárnap délután fél 4-kor Nagy Attila magyargéresi lelkipásztor hirdette az Úr szavát a Biblia olvasó kalauz szerinti napi Ige alapján, a Nehémiás Könyve 13. részének 4. versétől a 14-ig terjedő igeszakaszból olvasva a textust. Nehémiás Könyvét átfonja egy szó, mégpedig az emlékezés. Az igehirdető is emlékezett, először is azokra, akik életük árán is ragaszkodtak a szabadsághoz 60 éve és az azt követő megtorlások idején, aztán visszatekintett azokra, akiket hitük miatt üldöztek ki Erdődről 1769-ig. Emlékezésünknek reményt mégis az ad, hogy minden vasárnap az Úr feltámadásának megünneplése határozza meg életünket, hiszen hetente megtehetjük ezt. Az alapige pedig egy ószövetségi személyre hívta fel a figyelmet, egy olyan politikusra, akinek hite és bölcsessége példamutató a mai ember számára. Szükség van ilyen helytartókra a családokban, a nemzet és a gyülekezetek élén. Azonban nemcsak emlékezni kell nekünk, hanem a múlt hibáiból tanulva Istennek tetsző életet élni. A gyülekezetek az igehirdető szerint is azért találkoztak, hogy ünnepelve emlékezzenek és emlékezve ünnepeljenek.
Balogh Enikő házigazda lelkésznő köszöntötte a megjelenteket a Jeremiás Könyve 6. részének 16. versével: „Így szól az Úr: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok lelketeknek!" A kismajtényi gyülekezet régi ösvényét fel is elevenítette, szólt az erdődi gyökerekről, aminek bizonyítéka egy boros kanna, és egy már eltűnt úrasztali kehely, valamint tányér. Beszélt arról is, hogy a templom tetőszerkezetének gerendái az erdődi erdőkből valóak 1840-ből.
Tolnai István nagykárolyi esperes frappánsan a migrációt emelte ki, mint összekötő jelenséget 1769, 1956 és napjaink között. Felhívta fiataljaink figyelmét arra, hogy ragaszkodjanak szülőföldjükhöz, mert boldogabbak máshol sem lesznek. Kovács József szatmárhegyi lelkész igei köszöntőjében a múltba tekintve a miértekre próbált választ találni, vajon mi célból engedte meg Isten azt, hogy a reformátusokat elüldözzék Erdődről? Máthé Lóránd dobrai lelkipásztor arra biztatott, hogy házunk népe az Úrnak szolgáljon, Rácz Ervin erdődi lelkész pedig a félelmet kiűző szeretetről szólt. Erdei D. István az igehirdetőre reflektálva elmondta, úgy gondolja, az ő feladata is az Ige hirdetése.
Balla Annamária kántor vezényletével három lelki éneket adott elő a kismajtényi gyülekezet énekkara, majd átvonult az ünneplő, emlékező sereg a község rendezvénytermébe, ahol kulturális műsorral készültek a gyerekek és ifjak, ugyancsak a gyülekezet kántorának felkészítésében.
A sok áldás, amit Istentől kaptunk egy-egy ilyen találkozón úgy is megmutatkozik, hogy a színpadon fellépő fiatal nemzedékeken keresztül áthagyományozódnak múltból kapott értékeink, amihez ők is hozzáteszik a magukét. Így lehet a reformáció tradíció és innováció, hagyomány és újdonság, emlékezés és előretekintés, hálaadás és remény.
