Újra dobogott az acélszív: Ossian, Decapitated és Korpiklaani a Samfest Rock második napján
A Szatmárnémeti Nemzetközi Repülőtér melletti Repülőklub területén már csütörtök este kezdtek gyűlni az autók, sátrak, emberek. Pénteken már szép számú tömeg bulizott többek között a Kalapács és a Rage koncertjeire, szombaton pedig tovább nőtt a fesztiválozók tábora. „Nem tudom még megmondani hány jegy kelt el, de az biztos, hogy többen vannak, mint tavaly", mondta a Szatmár.ro-nak Gheorghe Molnar, a szervező G.M. Zamfirescu Kulturális Intézet vezetője.
A szombati program sem múlt el változások nélkül, a motor- és rajongószépség után ugyanis különböző okok miatt a Psycho Symphony és a Hungry for Heaven sem tudott fellépni - ők zárták végül a bulit. Ennek következtében a a Gothicra és a White Walls-ra hárult a feladat, hogy a közönséget ráhangolják az esti nagymenők koncertjeire.
„Fölvirradt a nagy nap, A rock katonái újra együtt vannak, Reggel óta megszállták a várost, Amerre nézek rockereket látok" kezdte Paksi Endre a rockhimnuszt, a közönség pedig Rubcsics Richárd, Wéber Attila és Erdélyi Krisztián első akkordjautól kezdve megőrült. Erősen kezdett az Ossián, a Rock katonáig ugyanis a Élő sakkfigurák és a Menetelés a vágóhídra című klasszikusok követték. Ez megadta az alapot a másfél órás féktelen bulira, pogózásra. Nem maradtak el az olyan fantasztikus balladák, mint a Magányos angyal vagy a Többet ér mindennél, amelyhez Paksi maga is gitárt ragadott. Mindezt azt követően, hogy Hornyák Péter, mint egy jelenkori Bonzo Bonham, egy pazar dobszólóval ajándékozta meg a közönséget. Remek taktikai érzékről tanúbizonyságot adva, az Ossian csak egy számot játszott legutóbbi albumáról, a közönség azonban együtt énekelte a Negyedszáz című nótát is, igazolva, hogy az Ossian továbbra is képes megérinteni a közönségét.
A koncert után egy újabb fárasztó program, az autogramosztás és a rajongókkal való fényképezés követte, majd Paksi egy rövid interjút adott a Szatmár.ro-nak. „Óriási volt a buli, óriási volt a közönség, érdemes volt ilyen sokat utazni! Ha jó a visszajelzés, ha a közönség lelkes, akkor nem lehet lazára venni, nincs nyilvános próba, akkor oda kell tenni magunkat. Ezért volt az, hogy mi is nagyon élveztük a bulit", mondta. Paksi elárulta azt is, hogy már dolgoznak a következő albumon, ami a tervek szerint jövő márciusban jelenik majd meg.
„Volt egy egy éves alkotói szünet, ami mindenkinek jót tett. Közben koncerteztünk, a családdal foglalkoztunk. Most úgy érzem, könnyen születnek a dalok, mert semmiféle alkotói kényszer nincs", magyarázta a legendás énekes, aki kissé sajnálkozva jegyezte meg, hogy az utóbbi években „a határ menti térségből valamiért kevesebb felkérést kaptak".
A lengyel Decapitetad death-metalja már jóval kevesebb kisebb réteget mozgatott meg, Rafał Piotrowski kemény hörgései, Waclaw "Vogg" Kieltyka és Filip "Heinrich" Hałucha gitárjátéka azonban így sem maradt hála nélkül: szép számú rocker headbangelt a színpad előtt. Az egész fesztivál legszínesebb egyéniségeit a Korpiklaani vonultatta fel. A finn folk-metal zenekarban láthattunk rasztahajú énekest (Jonne Järvelä), hegedűst (Tuomas Rounakari), harmonikást (Juho Kauppinen), Slash-re vajazó gitáros (Kalle „Cane" Savijärvi). A „színesek klánja" nevet is kiérdemlő banda (a Korpiklaani magyar jelentése vadak klánja) viszont hatalmas bulit csapott. Az általuk játszott folk-metál igazi koncertzene, amely lendületével, vidámságával mindenkit magával ragadott.
A finn vadakat a kolozsvári Altar hardcore, trash, groove metalja követte, Andy Ghost gyorsan ismét lázba tudta hozni a hallgatóságot. Az egyre fáradtabb és egyre fogyatkozó rocker-tömeg végül a Psycho Symphony és a Hungry for Heaven zenéjével zárták a 2012-es fesztivált.
