Több ezren tisztelegtek a hősök emlékének Szatmárnémetiben

„Azt akarjuk, hogy gyermekeinknek szabadon és büszkén adhassuk át azt, amit szüleinktől kaptunk”, jelentette ki Pataki Csaba szerda délután a március 15-i ünnepség keretein belül. Az 1848-os hősökre ezúttal is több ezren emlékeztek Szatmárnémetiben.

A lánglelkű költő és szabadságharcos, Petőfi Sándor többször is megszállt az Északi Színházzal majdnem szemben található un. Ormos-házban. Ennek tiszteletére hagyományosan onnan indul minden évben az 1848-49-es szabadságharc és forradalom hőseire emlékeztető március 15-ei menet.

A diószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad tüzes paripáinak és színpompás huszárainak vezetésével, a Kálmándi Fúvószenekar ütemeire ezúttal mintegy négyezren indultak el az István-téren található Petőfi-szoborhoz, miután Pataki Csaba és Kereskényi Gábor megkoszorúzták az Ormos-ház falán álló emléktáblát.

„Ma demokratikus államban élünk, de kérdezem én, hogy szabadságunk is van?”, tette fel a kérdést ünnepi beszédében Pataki Csaba megyei tanácselnök, egyben az RMDSZ megyei szervezetének elnöke. „ Ahol nincs jogállam, ott nincs szabadság! Az a nép, melynek vezetőit félreállítják, nem szabad! Az a nép, amelyet megfosztanak jogaitól, előbb-utóbb eléri béketűrésének határát és küzdeni fog! Mi már számos ízben bebizonyítottuk az elmúlt több mint ezer évben, hogy képesek vagyunk a legvégsőkig elmenni, ha a szabadságunk a tét. Tudják ezt rólunk nagyon jól szerte Európában. A cél most is ugyanaz, csak az akadályok és az eszközök. Ez a mi huszonegyedik századi szabadságharcunk, amely nem ér véget március 15-én”, hangsúlyozta Pataki.

„A szabadság szabad nyelvhasználatot, szabad szimbólumhasználatot, hagyományaink szabad gyakorlását. Azt akarjuk, hogy gyermekeinknek szabadon és büszkén adhassuk át azt, amit szüleinktől kaptunk. A szabadság az, ha jövőt tudunk biztosítani a gyermekeinknek és ez nem más, mint az anyanyelvi oktatás minden magyar gyermek számára. A szabadság az, ha a családnak biztos megélhetése van és nem kell egyik napról a másikra tengődnie, kuporgatnia vagy a külföldi munkalehetőségen gondolkodnia, miközben tisztességesen dolgozik”, folytatta. Pataki kiemelte, 169 évvel ezelőtt is a közösség követelte szabadságát, nem csak egy szűk elit. Éppen ezért 1848 üzenete nem csak a szabadságvágy, hanem az összefogás fontossága, egyben annak bizonyítéka, hogy a magyarok képesek összefogni.

„A lánglelkű ifjak tántoríthatatlanságára, fáradhatatlanságára és végtelen nemzetszeretetére manapság nagyobb szükség van, mint gondolnánk”, jelentette ki Kereskényi Gábor polgármester. „Különösen egy olyan országban igaz ez, amelyben a rendszerváltás óta eltelt 27 esztendő sem volt elég ahhoz, hogy mi mindannyian, mindig, minden helyzetben szabadnak érezhessük magunkat. Mert olyan időket élünk, amikor szerte az országban történnek olyan események, amelyek a félelemre, a félelem keltésére alapoznak. Olykor egyenruhások, olykor civil ruhások intézkedései miatt, de szerte Erdélyben és Partiumbann közösségeink, közösségi vezetőink számára a bátor kiállás jelenti a legnagyobb kihívást”, emelte ki. Kereskényi emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt arra kérte a szatmáriakat, fogjanak össze és merjenek tenni a változásért. Most, hogy ez megtörtént, fogalmazott, mindenkire komoly, rendíthetetlen munka vár.

„Egyetlen cél van: Szatmárnémetit olyan modern, nyitott és korszerű várossá tenni, ahová mindig, mindenhonnan jó szívvel érdemes hazatérni, s ahol a szabadság, egyenlőség és testvériség a hétköznapok minden pillanatában megélhető. Ha ezt megvalósítjuk, olykor talán Petőfi szigorú tekintete is meglágyul az éj leple alatt”, jelentette ki Kereskényi Gábor.

A szabadságvágy és a felelősségtudat közötti kapcsolatra hívta fel a figyelmet, közösségünk vezetőinek figyelmét Király Lajos református esperes, „Fontos, hogy uralkodni tudjanak a lehetőségek fölött és ne engedjék, hogy a lehetőségek uralkodjanak fölöttük”, fogalmazott. „Békét teremteni körülöttünk csak úgy tudunk, ha előbb magunkban teremtünk békét”, tette hozzá. Nm,ft. Schönberger Jenő római katolikus püspök tiszteletet és Isten áldását kérte „a bátrakra és mindazokra, akik tettek, amikor tenni kellett és dolgoztak, amikor dolgozni kellett és teszik mindezt ma is”.

„ Azon az ösvényen, amely az egész nemzet felemeléséhez vezet, csak egy szívvel és egy akarattal juthatunk előre”, tolmácsolta Orbán Viktor a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét Csige Sándor, Magyarország kolozsvári konzulja. „Az elmúlt években olyan erős és stabil anyaországot építettünk, amely segíteni tudja a Kárpát-medencei magyarság szülőföldön való boldogulását. Rajtunk áll, hogy élve a kapott eséllyel, összefogásunkkal és kitartásunkkal valóra váltjuk-e '48-as hőseink álmait, büszkén hirdetve: „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez" ”, üzente a magyar miniszterelnök.

Valósággá válhatnak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméi, a béke, a szabadság és az egyetértés, ha a románokat és a magyarokat a jobb élet iránti vágy egyesíti, tisztelik egymást, és nem akarnak semmit ráerőltetni egymásra, ismertette Sorin Grindeanu román miniszterelnök üzenetét Altfatter Tamás alprefektus. Grindeanu meggyőződését fejezte ki az "egység a sokszínűségben" európai gondolatra alapozva, hogy a különbségek nem választják el egymástól a románokat és a magyarokat, nem teszik őket egymás ellenfeleivé, hanem ellenkezőleg, hozzájárulnak a kölcsönös megismeréshez, az egymás iránti tisztelet növekedéséhez, valamint a harmonikus együttéléshez. A miniszterelnök emlékeztetett, kormányprogramjában komoly kötelezettségeket vállalt a nemzeti kisebbségek, így a magyarság iránt.

A hagyományoknak megfelelően az ünnepség nem nélkülözte a művészi pillanatokat sem. A műsorvezetői tisztséget is betöltő Varga Sándor színművész Heltai Jenő „Szabadság” című művének részleteivel nyitott, majd a Hazafias Versek Versmondó Versenyének két győztese, Balázs Dániel és Pfeiffer Melany csalt könnyeket az ünneplők szemeibe Petőfi Sándor „Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?” című versével, illetve Jókai Anna „Ima Magyarországért” című versének részletével. Természetesen nem feledkezhetünk meg a Székesegyház énekkaráról sem.

Az ünnepség végén megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát, majd az ünneplő tömeg elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt majd – saját kezdeményezésre – a Székely Himnuszt.