Nagy nap volt a péntek, de nem csak annak a 18 ifjú egészségügyi szakápolónak, aki három évnyi kemény munka után befejezte a posztliceális képzést, hanem tanáraiknak, családjaiknak egyaránt. És nem csak maga a ballagási ünnepség emelte ki ezt a napot a többi közül, hanem az is, hogy eljött a számvetés ideje. Az immár kellő ismerettel felruházott fiatalok leltárt készíthettek, mi mindent sajátítottak el a három év alatt, tanáraik pedig az általuk nyújtott oktatás módszereit, minőségét tehették mérlegre
„A rátok váró feladat, az előttetek álló út nem könnyű, mégis reményre ad okot az, hogy olyan fiatal felnőtteket bocsát ki ma az iskola, akik tudatosan vállalják ezt az utat, és olyan ismeretekkel indulnak el, amelyek minden lépésükben segítik őket. Választott hivatásotok a legszebb: segíteni, gyógyítani, reményt adni. Gyakoroljátok ezt úgy, hogy minden pillanatában tudatában legyetek mindennek” –tolmácsolta Pataki Enikő ünnepi gondolatait Szilágyi Czumbil Judit aligazgatónő, majd ő maga is szólt az elköszönni készülő fiatal csapathoz.
„Tizennyolc fiatalt bocsátunk ma útra. Olyan fiatalokat, akik vállalták, hogy e szép hivatást a saját anyanyelvükön sajátítsák el, ugyanakkor a gyakorlati képzések során a román szaknyelvet is meg kellett tanulniuk. Nehezebb volt talán így, azonban meggyőződésem, hogy alapos, mélyreható tudást, hosszútávon működő ismereteket csak anyanyelven sajátíthatunk el” –mondta el az aligazgatónő, aki abbéli reményét is kifejezte a végzősök felé, hogy legalább olyan eredményesen fogják majd megállni helyüket az egészségügyi szférában, mint az előző évek generációi.
Az iskola vezetőségének ünnepélyes szavait Boga Katalin, a csapat egyik osztályfőnöke vitte tovább, aki az elköszönőknek nem kívánt egyebet, csak hogy hivatásuk által tapasztalják meg, milyen a boldog teljesség érzése. A tizennyolc leendő szakápolót ezt követően Hamvas Béla szavaival engedte útjukra: "A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle."