2012-03-25 09:14:10• hírek • MTI

Tíz éve halt meg Billy Wilder amerikai rendező

Tíz éve, 2002. március 27-én halt meg Billy Wilder Oscar-díjas amerikai rendező, a szatirikus vígjáték mestere, akinek nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Van aki forrón szereti, a Sabrina és az Irma, te édes.

Samuel Wilder 1906. június 22-én született az Osztrák-Magyar Monarchia területén, a galíciai Sucha városkában, becenevét a vadnyugati hős Buffalo Billről kapta Amerikát is megjárt anyjától. A fiú természetesen számos westernfilmet nézett meg, de jeleskedett a sportban, a nyelvekben az irodalomban és a zenében is.

Bécsben a jogi egyetemre iratkozott be, de jobban vonzotta az újságírás, már akkor félelmetes munkatempójára jellemző, hogy a császárvárosban egy nap alatt olykor két-három hírességet is meginterjúvolt. Húszévesen Berlinbe költözött, ahol az UFA filmgyár számára tucatnyi némafilm forgatókönyvét írta meg. Keresetét gigolóként egészítette ki, törzsvendége volt annak a bohémtanyának, ahol az író Bertolt Brecht, Thomas Mann és a rendező Fritz Lang is sűrűn megfordult. A nácik hatalomra jutása után Párizsba távozott - példáját követni nem akaró családja az auschwitzi koncentrációs táborban pusztult el.

Wilder 1934-ben, zsebében mindössze 11 dollárral érkezett Amerikába. Forgatókönyvíróként kezdte, és már 1939-ben Oscar-díjra jelölték a Ninocska című filmért, emellett megkapta az amerikai állampolgárságot is. 1942-től rendezett, első filmjeit nagy szenvedélyek, rejtélyes bűnesetek és gyilkos indulatok jellemezték. Az 1944-ben készült Gyilkos vagyok a film noir klasszikusa, egy évvel később négy Oscar-díjjal jutalmazták a Férfiszenvedélyt, amely egy alkoholista férfi szenvedéseit mutatja be. 1950-ben az Alkony sugárút három Oscart nyert, az 1957-es A vád tanúja - amelynek főszerepét Marlene Dietrich játszotta - Hitchcock szelleme előtt tisztelgett.

Ninocska

Wilder a negyvenes évek végén talált rá igazi műfajára, a szatirikus vígjátékra. E műfajban legsikerültebb darabjai közé tartozik a Sabrina a bájos Audrey Hepburnnel és a Hétévi vágyódás Marilyn Monroe-val. Utóbbiban látható az emlékezetes, és sokszor, sok szőke sztárral reprodukált jelenet, amikor Marilyn szoknyáját magasra fújja a szél.

Van, aki forrón szeretiWilder életművének csúcsa az 1959-es Van aki forrón szereti: a filmet, amelyben Monroe oldalán két nőnek öltözött férfi, Jack Lemmon és Tony Curtis csetlik-botlik menekülés közben, az ezredfordulón minden idők legjobb filmvígjátékának választotta az amerikai filmipar színe-java.

Ezután szinte minden évre esett egy könnyed Wilder-darab: 1960-ban a háromszoros Oscar-díjas Legénylakás (főszerepben Jack Lemmonnal), 1961-ben a Molnár Ferenc nyomán forgatott Egy, kettő, három, 1962-ben az Irma, te édes, amely egy vonzó prostituált (Shirley MacLaine) kalandjait mesélte el.

Az 1964-es Csókolj meg, hülye című szatíra Kim Novak jutalomjátéka, a két évvel későbbi Sógorom a zugügyvéd főszereplője Walter Matthau volt.



Wilder a hetvenes évektől már ritkábban állt a kamera mögé: a Szenzáció (1974) a húszas évek Chicagójába visz vissza Jack Lemonnal és Walter Matthauval, a Fedorát (1978) német-francia koprodukcióban forgatta a filmcsinálás világáról. Utolsó filmje, a "legfeketébb komédia", a Haver, haver 1981-ben készült, ismét a nagy nevettető Matthau-Lemmon párossal a főszerepben.

Billy Wilder pátriárkai korban, 96 évesen halt meg 2002. március 27-én. Hosszú élete során hatszor kapta meg az Oscar-díjat, 1986-ban az Amerikai Filmintézet életműdíját, 1988-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett "produceri" Oscar-emlékdíjat vehette át.

Számtalan kitüntetése között sorjázik az európai Oscarnak számító Felix-díj, Bécs díszpolgárának választotta. Wilder volt a világon az egyik legértékesebb modern művészeti gyűjtemény tulajdonosa.  Angolul az Amerikában töltött majd hét évtized dacára akcentussal beszélt, saját megítélése szerint kiejtése valahol Arnold Schwarzeneggeré és Desmond Tutu püspöké között volt...

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: