Emlékezés nagypeleskeiekkel és erdődiekkel

Az Erdődi Petőfi Kör, a Nagypeleskei Görögkatolikus Egyházközség és az Erdődi Református Egyházközség közös kezdeményezésére ökumenikus vecsernyét és Petőfi megemlékezést tartottak a költő halálának 168. évfordulóján, Nagypeleskén. Az ötlet Erdődön született meg, még a februárban megtartott ökumenikus alkalmon.

A magyar nyelv ápolása, a tiszta és szép magyar beszéd iránti igény felébresztése, a költészet iránti érzék ébrentartása és a magyar kultúra szépségeinek megismerése céljából gyűltek össze előbb a görögkatolikus templomban, azt követően pedig a templom melletti sátorban.

Vasárnap délután 17 órakor ifj. Pallai Béla görögkatolikus parókus köszöntötte a szép számban megjelenteket, majd Rácz Ervin erdődi református lelkipásztor a 121. zsoltár alapján hirdette Isten Igéjét. „Szemeimet a hegyekre emelem, honnan jön az én segítségem? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet…” A igehirdetés lelki látásunk megjavítását tűzte ki célul. Lecsüggesztett, szégyenteljes tekintet helyett rálátásunk, belátásunk, meglátásunk legyen az élet dolgaira! – biztatott együttnézésre a prédikátor.

A házigazda parókus ezt követően beszélt a nagypeleskei templomról és az ikonosztázról. Köszöntötte azt a Sályi Erzsébetet, aki valószínűleg a legjobban örült a találkozónak, hiszen Nagypeleskén nevelkedett, jelenleg Erdődön él.

Az ünnepség a templom melletti sátorban folytatódott. Először az erdődi Huber Asztrid szavalta el Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet című versét, majd a nagypeleskei André Dániel a költőnek azt a versét adta elő, amit Nagypeleskén írt: Amott az a hegy. Béres Erika tanárnő felkészítésében a nagypeleskei fiatalok néptáncoltak, majd a nemzeti imádság eléneklése után szeretetvendégségre került sor.

A költő emléke, és mindenekelőtt Isten, akire együttnéztek, összekötötte az erdődieket és a nagypeleskeieket, az ökumenikus közösséget, római katolikusokkal, görögkatolikusokkal és reformátusokkal.