Szükség van a feltámadásra

"Nem is tudom, hol kezdjem. Számok vannak előttem és ezeket olyan formában szeretném közölni, hogy ne a sajnálkozás, ne a panaszkodás, de semmi képen sem a bíráskodás sugározzon belőle. Megjegyezném azt, hogy csak a reformátusok szemszögéből tudok népszámlálási statisztikákat közölni, azt sem a teljesség igényével" - írja Rácz Ervin erdődi lelkipásztor.

A régi adatok közül csupán Szatmár város felekezeti megoszlásáról tudok adatokat. 1815-ben a város adófizető lakossága 4778 lelket számlált, ebből 3494 református, ez az arány 1857-ben 13.503/8.288. 1869-től napjainkig a teljes szatmári lakosságról állnak rendelkezésemre adatok.

Látható az, hogy mind a betelepítések, mind az elvándorlások meghozták hatásukat.

Jelenlegi adatok

Szatmár megye 330.000 lakosa közül több mint 60.000 ezer személy vallotta magát reformátusnak. A rossz hír az, hogy az esperesi jelentések alapján ebből több mint 20.000 embernek semmi köze nincs az egyházhoz, és a maradéknak is átlagosan (helytől függően) 10-15%-a jár templomba, és ha a teljes lakosságot vesszük, ez 10% alá esik. Szatmár városában a 18.020 lakó közül, alig 9.500 személy van nyilvántartva, a többi ilyen szempontból kallódó. A nagyobb városok közül Nagykárolyban a lakosság 20,5%-a református, 4.150 személy, de itt a kallódók számaránya, kisváros lévén „csak" kb.

450 főre tehető. Talán (rossz) irányadó, érdekes statisztikai adat az, hogy a szatmári egyházmegyében 269 keresztelőre 485 temetés jutott az előző évben. Utóbbi ellen nem tudunk sokat tenni, de a keresztelők számának csökkenése a gondviselő Istenben való bizalom hiányát tükrözi. Ráadásul tudjuk, hogy a gyermekek számos részét csak keresztelni hozzák haza, életüket külföldön fogják tölteni.

A kilencvenkilenc után

Jézus egyik példabeszédében arról szól, hogy ő az a jó pásztor, aki a kilencvenkilenc báránykát biztonságba hagyja és az egy elveszett után megy. Lassan az arány kezd megfordulni és a kilencvenkilencet próbáljuk megkeresni a missziós területeken, kórházakban, börtönökben, utcán vagy éppen rádión, TV-n és interneten keresztül. Öt nappal keresztre feszítése előtt virágvasárnapon Jézus látván a Jeruzsálemet, a várost sírt rajta, mert Ő látta azt is, hogy mi lesz vele néhány évtized múlva, ha így folytatja. Ő látja azt is, mennyire más lenne a mi városunk, megyénk, a házasságunk, a családunk, a gyerekeink jövője, a nemzetünk sorsa, ha mindezt nem így csinálnánk, hanem úgy, ahogy Ő nagy szeretettel élete példájával elénk adja.

Húsvét ünnepén újból megtelnek a templomok, talán a statisztikák aznapra jobbak lesznek. Jó lenne meghallani, Isten úgy szeretett bennünket, hogy egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Téged is így szeretett! Szükségünk van tehát a feltámadásra, a céltudatosabb, értelmes életre, amit Isten adhat mindannyiunknak. Ébresztő!