Az Erdélyi Magyar Közművelősédi Egyesület, annak Ifjúsági Szervezete és a Kölcsey Kör által szervezett eseményen elsőként Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa szólt a főhajtásra érkezőkhöz. „Az 1989-es romániai változásokat követően a Szilágyi Domokost ábrázoló szobor volt Szatmárnémetiben az első köztérre került, ott felavatott, magyar vonatkozású műalkotás. Anekdotákba illő történetek kapcsolódnak Kolozsi Tibor alkotása helyének kereséséhez, elhelyezése engedélyeztetéséhez, a város akkori polgármestere ugyanis azt is templomkertbe vagy valamilyen jelentéktelen helyen szerette volna látni. Azt gondolta, visszautasítjuk ezt a felajánlott helyet. Nem így történt. Jónak találtuk, s az idő bennünket igazolt: Szilágyi szobra által a költő lírája életet, emberközelséget vitt az akkor még elég sivárnak tűnő blokknegyedbe” – hangzott el, majd Muzsnay Árpár üdvözlő beszéde után Nagy Gyula magyartanár méltatta a költő munkásságát.
A megemlékezés második felében Béres Alexandra és Szilágyi Anna, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulói, Loga Szilárd és Berei Edina Edda, a Református Gimnázium tanulói, illetve Boros Noémi és Szabó Bence, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai szólaltatták meg a lírikust, az iskolások után pedig László Zita, a Harag György Társulat színművészet lépett a közönség elé további költeményekkel. A szavalatok után a jelenlevők megkoszorúzták a tragikus sorsú költő mellszobrát, melynek talapzatánál természetesen bárki más is elhelyezhette az emlékezés virágait.
Az esemény alatt díszőrséget a szatmári Dsida Jenő Cserkészcsapat tagjai álltak.
