Szilágyi Domokos költőre emlékezett a Bălcescu-Petőfi Általános Iskola

Hétfőn, november 5-én tartott megemlékezést a Bălcescu-Petőfi Általános Iskola IV., VI. és VII. osztálya. 

Jánosi Erzsébet tanítónő, Fehér Laura magyar- és Kótai Mónika történelem szakos tanárnők szervezésében, a 15. lakónegyedben található Szilágyi Domokos szobránál tisztelegtek a diákok.

A tanulók és pedagógusok a költő halálának évfordulója alkalmából rótták le kegyeletüket, elhelyezve virágaikat a szobornál. A megemlékezés derűs hangulatban telt, hiszen a kisdiákok a költő őszt idéző, kedves verseit szavalva emlékeztek méltó képen. A nebulók tudásukat is gazdagíthatták, meghallgatva Jánosi Erzsébet tanítónő előadásában Szilágyi Domokos életútját. 

Mivel a Szilágyi Domokos szobor nagyon közel van a Bălcescu - Petőfi Általános Iskolához, az intézmény magyar tagozata feladatának érzi, hogy kiemelten foglalkozzon a költő munkásságával és annak szobrával is. 

Szilágy Domonkos életútja:

Középiskoláit Szatmárnémetiben, a Kölcsey Gimnáziumban végezte (1955), majd 1955–59 között a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakos hallgatója volt, záróvizsgáit azonban nem tette le. 1958–59-ben az Igaz Szó, 1960-tól a bukaresti Előre belső munkatársa, a hatvanas évek közepétől írásaiból, kötetei, műfordításai honoráriumából tartotta fenn magát. Betegnyugdíjba kerülve, 1972-től Kolozsváron élt; súlyosbodó betegségét két kudarccal végződött házasság után egy új élettársi kapcsolat tette egy időre elviselhetővé. Búcsúlevelében ezt írta: „Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az okát – én sem tudom… Nem vagyok részeg, és – ahogy mondani szokás – tiszta elmével írom e sorokat” (A költő (régi és új) életei. 261). Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári Házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, felesége Hervay Gizella költőnő és a gyermekük, Szilágyi Attila. (Wikipedia)