2019-05-15 07:53:33• hírek • Közlemény

Szent Miklós ereklye Szatmárnémetiben

A bizánci egyházban a hét minden egyes napjának megvan a jellegzetessége. Minden nap másnak az ünneplése történik. Így a csütörtöki nap például az apostolok és Szent Miklós tiszteletére van szentelve.

December 6-án úgyszintén a szentek között élő, csodatevő Szent Miklósnak, a likiai Müra érsekének emléke van. Az iránta érzett tiszteletet azzal is kifejezi a keleti egyház, hogy az ikonosztáz képeinek alapsorában kap helyet az utazók, hajózók, megrágalmazottak, házasság előtt álló lányok, nők, a tengerészek, a gyermekek, a diákok, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a pálinkafőzők, a kereskedők, a zarándokok és a révkalauzok védőszentje.

 

Szatmárnémetiben, a templom patrónusának decemberi ünnepéhez kötődő, templombúcsú előtti kilenc héttel – csütörtökönként – elmélkedéssorozattal egybekötött, Szent Miklós Nagykilencedet is tartanak. De nem csak télen van „Mikulás”. Május 9-e, a szent, ereklyéinek Mürából Báriba való átszállításának emléke is a naptárban.

 

Az elmúlt vasárnap ezt az eseményt idézték fel a szatmárnémeti görögkatolikusok, nem is akármilyen ünnepélyességgel. Báriból érkezett ugyanis az a Szent Miklós csont-ereklye, amit Vitéz Nemes Kaiser Ernő, a Szent György Lovagrend Budavári Fraternitasának, a Magyar Nemzetőrség Országos Parancsnokságának Ezredese, Szatmárnémeti város szülöttje adományozott. Ezt a csodálatos kincset a keleti egyház gyakorlatának előírása szerint, a lehető legünnepélyesebb keretek között fogadták a szatmáriak.

 

Reggel utrenyét imádkoztak majd Akathisztoszt Szent Miklós tiszteletére. Ez után az adományozó és a vele érkező küldöttség tagjai, Vitéz Lovag Nemes Dr. Tóthpál Tamás, a Budavári Fraternitás Priorja, Vitéz Lovag Kovács Gábor, Vitéz Lovag Nemes Dr. Czapáry Martincsevics András, a máltai lovagrend lovagparancsnoka, a nemzetőrség tábornoka zászlós menetben hozták az ereklyét és a templom elé előkészített tetrapodra (négyszögletű, négylábú asztalka) helyezték. Következett a hitelesítő okirat, valamint az adományozó levél felolvasása. Utóbbiban a kegyes adakozó arra kérte az egyházközség mindenkori parókusát, hogy „a saját valamint az Ulicsák család (Ulicsák Béla főesperes, püspöki tanácsos, 1928–1952 között volt az egyházközség parókusa – a szerkesztő megjegyzése) elhunyt és élő családtagjaiért a szatmárnémeti Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templomban évente egy alkalommal részesülhessenek december 6-a napjához közeli időpontban bemutatott Szent Liturgia kegyelmeiben”.

 

Rövid könyörgés és a szent tropárjának eléneklése után zászlós körmenet indult a templom körül, mely alatt a csodatevő szent kánonját énekelték a jelenlévők. A zászlós menethez és az ünneplőkhöz csatlakoztak a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti fiókjának tagjai, Erdei D. István, az RMDSZ, Szatmár megyei szervezetének parlamenti képviselője, illetve egyházközségi képviselőtestületi tagok, az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség tagjai, a Nagypeleskei Szent Anna Nőszövetség képviselői, s nem utolsó sorban a hívek sokasága, akik erre a történelmi eseményre érkeztek. 

 

A körmenet után a legnagyobb ünnepi cselekmény, maga a Szent Liturgia következett. A Szent Liturgia végén Id. Pallai Béla címzetes esperes, a templom parókusa köszöntő beszédében kihangsúlyozta, milyen fontos, hogy „ne csak a téli hónapokban jussanak eszünkbe ajándékozó szentünk példamutató tettei, hanem az év minden napján is, amikor bátran és bizalommal fordulunk hozzá közbenjárásért.” Kifejezte háláját az egész egyházközség, valamint a szatmári görögkatolikusok nevében, majd a templom történetéről szóló könyvvel és képpel ajándékozta meg az ereklyét adományozó vendégeket.

 

A záró áldást követően könyörgő istentisztelettel folytatódott a tiszteletadás, majd ereklyecsókolás és miroválás zárta a templomi szertartásokat. Ezt követően az ereklye a Szent Miklós ikon előtti, külön erre az alkalomra készített emelvényre, zárt tartóba került, hogy bárki szemlélhesse illetve előtte imádkozni tudjon. Immár két ereklyét is – a főoltárban és az ajándékba kapott díszes ereklyetartóban – őriz az egyházközség, melynek első templomát már 1690-ben Johannes Josephus De Camillis püspök Szent Miklós főpap tiszteletére szentelt fel ezen a helyen.

 

(Cikk: Pallai Béla, képek: Pallai József)

Galéria:
Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: