Szent Miklós, a pálinkások védőszentje

December a szeretet - és az ajándékozás - hónapja. Ilyenkor meglepjük azokat, akik számunkra a legfontosabbak. Sokaknak nagy dilemmát okoz kinek, mit vásároljanak, talán egyszerűnek vagy inkább merésznek tűnik, mégis szóba jöhet egy üveg minőségi pálinka is. Hogy miért?

Megszámlálhatatlan történet és legenda él a Télapóról, azt azonban kevesebben tudják, hogy Szent Miklós püspök nemcsak a gyermekek-, hanem a kereskedők, a gyógyszerészek, a tengerészek, az illatszerészék és nem utolsó sorban a pálinkafőzők védőszentje is. Annak idején a különböző mesterségbeliek védőszentet választottak maguknak, így a pálinkafőzők választása Szent Miklósra esett. Az italt kezdetben nem pálinkának hívták, megnevezése mindössze a 17. századtól terjedt el a magyar nyelvben. Az igazán jó pálinka egy olyan 100%-ban gyümölcsből készült ital, melynek legközkedveltebb alapanyaga a szilva, a kajszibarack, a körte, az alma, a cseresznye és a szőlőtörköly. Jellegzetes ízű és illatú, speciális magzamattal rendelkező enyhén sárgás színű, tükrösen tiszta szeszes ital. Természetesen gyümölcspárlatot máshol is készítenek a világban, de méltán állíthatjuk, hogy - a kárpátmedencében, őseink nemesítési technikájának köszönhetően - a magyar pálinka a világon egyedülálló.

Szent Miklós püspök a pálinkafőzők védőszentje

A jó pálinka kizárólag optimális érettségű gyümölcsből készülhet, ugyanakkor lényeges, hogy a pálinkakészítés alapszabályait betartsák. A rossz alapanyagból készült pálinka a „kerítésszaggató" megnevezést kapta. Leggyakoribb népi elnevezései: majomtej, nyakolaj, boszorkányfing, szilvórium, fütyülős, anyatej és a papramorgó. Az 1900-as évektől kezdődően a szegények kávéjának is nevezik. A pálinka mértékegysége: a stampedli (3 cl), a feles/kupica (5 cl), népies megnevezései: gyűszűnyi, kumma, fityók, csosza, nyelet.

Érzékszervekre gyakorolt hatása nemcsak bódító, jóval több, mint mámorító. A pálinkatársadalom egyetért azzal, hogy a pálinka sok mindet adott a magyar népnek. Nemcsak egy termékről van szó, hanem egy sokrétegű hagyományról és kulturális ajándékról. A pálinkázás pedig egy olyan „szertartásforma", mit érdemes ápolni. Ezért méltán büszkélkedhetünk azzal, hogy a pálinka több mint hungarikum, a világ legkorszerűbb itala, gyógyító itóka, búfelejtő, magyaros nedű és az italok folyékony királynője.