2019-03-15 13:48:01• hírek • Nagy Tímea

Százak énekelték együtt a dalokat, büszkén zengett a himnusz a Hám János Líceum udvarán

„Elgondolkoztam azon, hogy vajon mit is üzennének a szabadságharc hősei a mai fiatalságnak? … Hogy legyünk bátrak, álljunk ki valami mellett? Valószínűleg mindkettőt.” - így kezdte beszédét Szabó Boglárka, IX. B osztályos tanuló a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum udvarán.

A több száz diák és a munkaközösség vigyázzban állva tisztelegtek a március 15-i hőseink és cselekedeteik előtt. Szíve fölött mindenki kokárdát viselt, az alsó tagozatosok huszár gúnyába bújtak. A kislányok piros-fehér-zöld kézműves-virágot szorongattak. A belső udvart megtel az ifjakkal, épp olyanokkal, mint a magyar főváros utcáit elözönlők 171 évvel ez előtt. A szemekben büszkeséggel fűszerezett bátorság és tenni akarás csillogott. Esőillat és a várakozás apró feszültsége keveredtek a péntek déli ünnepség előtt az alma mater falai közt.

 

Ádámkó István igazgató köszöntőjét követően kezdetét vette a megemlékezés. A Rákóczi Szövetség Ifjai műsorukat Barkoczi Éva történelem tanárnő felkészítésével vitték színpadra (jelen esetben udvarra).

 

Az elemi osztályos diákok Havasi: ”The Storm” című dalára vonultak be, nemzeti zászlószín szalagokkal a kézben táncműsorral tisztelegtek a forradalmi eszme előtt. Szabó Boglárka IX.B osztályos tanuló a saját maga által fogalmazott beszédével képviselte a líceum diákközösségének ünnepi gondolatait. Így fogalmazott: „ (…) Tekintsünk csak a saját életünkre, a szüleinkére vagy a jövőbeli gyerekeinkére! Találunk olyan élethelyzeteket, melyekhez bátorság szükséges? Valószínűleg nem akkora, és nem olyan elkötelezettség, mint 171 éve, de nézzünk körül: most is vágyunk a szabadságra. Mint nemzeti kisebbség az országban, nap mint nap harcolnunk kell a fennmaradásunkért. Érezhetjük, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint Petőfiék. (…) Ha 1848. március 15-én Petőfiék nem álltak volna ki a szabadság elve mellett, nem harcoltak volna érte, itt lennénk mi ma? (…) Nekünk nem karddal kell harcolnunk, hanem a magyar nyelv ápolásával, kultúránk széles körű megismerésével és megismertetésével, hagyományaink megőrzésével és továbbadásával.”

 

Velős gondolatok egy tizenéves tollából – ám semmit sem változtak az ifjonti érzések és az elvek az elmúlt 171 évben!

 

 

A felső tagozatosok mellett az apróbbak is megcsillogtatták szavalótudásukat. Csorvási Panka II. osztályos diák Pósa Lajos Magyar vagyok című költeményét szavalta. Ezt követően Tallián Anna XI.B osztályos tanuló énekelte az Ismerős Arcok népszerű, Nélküled című „balladáját”. Bumbár Márton a XII.A-ból Heltai Jenő versét, a „Szabadság”-ot adta elő a népes közönség számára. Ezt követően Berchi Stefánia és Falup Edwin adták elő a Szabadság, szerelem éneket, melyben a Harmónia Kórus egy része is közreműködött, hangszeren kísérték: Scheitli Krisztina, Dicső Dorottya, Kocsis Erik, Süveg Attila és Kengye Csongor. A XI.B-ből Balogh Ádám lépett a színpadra Petőfi Sándor „A magyarok Istene” költeményével.

 

Az ünnepség záróakkordjaként szívmelengető percekben lehetett része a megjelenteknek: a Magyar vagyok című dalban szólót énekeltek: Póti Vivien, Nagy Janka és Scheitli Krisztina, a refrénbe bekapcsolódott a jövő nemzedéke, az iskola legkisebbjei. Csengő zeneszó betöltötte a teret, a remény, a közösség és a bátorság hangja köszönt vissza.

 

Március 15-e üzenete mindannyiunk számára: „Nekünk nem karddal kell harcolnunk, hanem a magyar nyelv ápolásával, kultúránk széles körű megismerésével és megismertetésével, hagyományaink megőrzésével és továbbadásával.” - Érdemes lenne megfogadnunk, nemdebár?

Galéria:
Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: